És mégis van bennem valami furcsaság érzés a Fokoláre mozgalommal kapcsolatban.
Ezt próbálom az alábbiakban – a magam számára is – megmagyarázni. (Ehhez egy kicsit messziről kell elindulnom.)
Mélyen hívő katolikus és ebből adódóan kommunistaellenes értelmiségi családban nőttem fel. Az információ fő forrása (szabad információk hiányában) a Szabad Európa Rádió volt, amit nagy ritkán színesített egy-egy Nyugatról becsempészett Életünk, Nemzetőr[1] vagy idegen nyelvű lap, egyéb tiltott irodalom.Az 1989-es változásoknak kimondhatatlanul örültem. Tíz évnek kellett eltelnie, hogy rájöjjek, 1989 egy második Jalta volt. Avval a különbséggel, hogy az első Jalta haszonélvezője, a Szovjetúnió, illetve a kommunista rendszer, bár sok magyar haláláért volt felelős, szorítóprés alatt tartotta az egyházat, korrumpálta az értelmiséget, anyagi és szellemi nyomorban tartotta lakosságot, azonban
- nem akarta a magyarságot kiirtani, sőt fennhatósága alatt szerény, de folyamatos népességnövekedés volt
- nem pusztította el a munkahelyeket
- nem tette lehetővé, hogy itt oroszok vagy bárki termőföldet vásároljon
- nem tette magáévá a magyar nép termelőeszközeit úgymond privatizálással
- nem kényszerítette hazánkat kamatrabszolgaságba
- paternalista módon gondoskodott arról, hogy senki ne legyen fedél és munka nélkül, és fönntartotta a közbiztonságot.
És amilyen brutális és otromba módon bánt velünk, ugyanolyan módon, ha nem rosszabbul bánt saját népeivel is. Szóval a hetvenes-nyolcvanas években vidáman sütkéreztünk a legvidámabb barakk szerepében, össznépi szinten utáltuk a kommunizmust és a Szovjetúniót.
A nagy szemfényvesztés idején el sem tudtuk képzelni, hogy itt egyszer
- külföldiek fogják az ország gazdaságpolitikáját meghatározni
- a magyar munkahelyeket tömegesen megszüntetik
- a gazdaság gyöngyszemeit (pénznyomógépeket) külföldieknek áron alul odaadják
- magyarok százezreit teszik földönfutóvá, ösztönözik kivándorlásra
- idegeneket (elsősorban zsidókat, de bőséges számban kínaiakat, egyebeket) telepítenek be
- a magyar termőföldet külföldiek számára megvásárolhatóvá teszik
- az országot egy olyan kamatrabszolgaságba taszítják, amelyből emberi mércével mérve nem lehet kilábalni
- magyarok százezreit juttatják olyan helyzetbe, hogy a kilakoltatás reális veszélyt jelent, és eddig már ki is lakoltattak tízezreket
- a cigányságot és zsidóságot törvények felettivé teszik, azaz nekik sokkal több joguk lesz, mint a magyaroknak, ami a cigányság esetében azt jelenti, büntetlenül lophatnak, gyilkolhatnak
- állami program szintjére emelik a devianciák (homoszexualitás, Gender Mainstreaming) támogatását
- és mindezek következményeként rohamosan fogy a magyarság, a horizonton már feltűnik a nemzethalál rémképe.
Az egyházra a kommunizmus alatt úgy tekintettem, mint a nemzeti ellenállás letéteményesére. Az egyes egyháziak emberi gyöngeségeit (békepapok) megértéssel fogadtam, hiszen tudtam, milyen ördögi volt a szorítás. Mire föleszméltem, azaz úgy nagyjából az ezredforduló idejére, rá kellett jönnöm, hogy nemcsak csöbörből vödörbe került népünk és hazánk, de az egyházban is megmagyarázhatatlan dolgok történtek.
A bátor kiállást a nép mellett mostmár sokkal szigorúbban kértem (magamban) számon, mint a kommunizmus idején, hiszen már nem volt az a primitív, börtönnel, gyilkolással fenyegető ateista rendszer. És mégis, egyházunk hazai vezetői ugyanúgy gazsuláltak a kommunistákból vadkapitalistákká vedlett maffiózóknak, mintha mi sem történt volna. Szimpatizáltak ugyan az ún. polgári oldallal, ami oldal azt jelentette, hogy azok az ország kifosztásához nem vörös mezben, hanem piros-fehér-zöld vagy narancs színekben asszisztáltak. De rendszeresen elhatárolódtak minden olyan mozgalomtól, ami a magyarságot testesítette meg, vagy azt igyekezett védeni. Valahogy úgy éreztem, ha a magyar püspöki karnak Jézus és Barabás között kellett választania, akkor inkább Barabást választotta.
Az ezredfordulóig egy mérce volt számomra katolikus hitemet illetően: Ki mennyire hűséges a Vatikánhoz. Aztán 2000 körül ezen a területen is repedések keletkeztek világképemben. Először csak a Vatikán egyes politikai döntéseit találtam megmagyarázhatatlannak. Ezeket még igyekeztem magamban a helyzet nem ismerésével menteni. Aztán néhány évvel később – hála az internet elterjedésének – megismertem a Nyugaton megfogalmazott, elsősorban tradicionalista indíttatású kritikákat, amelyekről be kellett ismernem, hogy nem tudom azokat egy kézmozdulattal lesöpörni.
Az új évezredbe elérkezve aztán végképp kiábrándultam a Nyugatból is. Kritikus olvasmányaimból tudtam, és ezt a valóságban is megtapasztaltam, hogy a tényleges hatalom nem az egymást váltó ún. jobb- és baloldali pártok kezében van, hanem vannak erők a színfalak mögött, amelyeknek édesmindegy, hogy éppen jobb- vagy baloldali kormány van hatalmon, egy számít nekik, hogy a váltógazdálkodást ne zavarja meg semmi kívülálló erő. Ezt a háttérben működő erőt nevezhetjük banki maffiának, Bilderberger Csoportnak, szabadkőműveseknek, zsidó pénzhatalomnak, Trilaterális Bizottságnak, Council on Foreign Relations-nek, a Federal Reserve Board tulajdonosi körének, az IMF, a Világbank hiénáinak. Az igazság valahol ezen megnevezések körül tapintható ki. (Ezek a csoportok előszeretettel neveztetik önmagukat a szolga médiával befektetői csoportoknak.)
Ez a háttérhatalom a felelős a World Trade Center felrobbantásáért, hogy ürügyet találhasson Afganisztán megtámadására, ők találták ki a vegyi és biológiai fegyverekkel fegyverkező Irak meséjét, ami annak lerohanásához vezetett. Azt is tudtam olvasmányaimból, hogy ez a háttérhatalom különös érdeklődést mutat az egyházi ügyek iránt, elsősorban a katolikus egyház iránt. A XIX. század óta ismert az „Alta Vendita állandó utasítása” néven a szabadkőműves terv az egyház lerombolására, nekik megfelelő személyek pozícióba juttatásával. Tudtam azt is, hogy vannak erők a világban, amelyek, ha lassan és nem is látványosan, de egy olyan új világrend felé mozgatják a szálakat, amelyben egy egységes világkormány mellett egy egységes világvallás lesz. Ennek az egységes világvallásnak bőségesen vannak keresztény gyökerei, de az egész a New Age eszmeiségével rokon. „Szeretet, öröm, békesség, minden ember testvér, szeretjük egymást” – ezek ennek a megcélzott új világvallásnak a fő jelszavai.
Ennek az ideológiának az alapjait már a XIX. században lefektették. 1875-ben fogalmazta meg a Helena Blavatsky Amerikában a Teozófiai Társaság 1. számú célkitűzését:
„Létre kell hozni az Emberiség Egyetemes Testvériségének magját, ahol nincs megkülönböztetés fajok, hitek, kasztok vagy bőrszín alapján.”[2]
Hadd idézzek itt két, erre az ideológiára jellemző slágerszöveget. Mindkettő több generáció agyába ivódott be világszerte.
Az egyik a Hair c. musical világslágere:
… Peace will guide the Planets, and Love will steer the Stars.
This is the dawning of the Age of Aquarius…
Harmony and understanding, sympathy and trust abounding;
no more falsehoods or derision – golden living, dreams of visions,
mystic crystal revelation, and the mind’s true liberation.
Aquarius…”
Magyarul:
…Béke fogja irányítani a bolygókat, és szeretet a csillagokat.
Ez a Vízöntő Kor hajnala…
Harmónia és megértés, szimpátia és bizalom bősége,
megszűnik a hamisság és a gúny – arany élet, látomásos álmok,
misztikus kristály kinyilatkoztatások, és az elme valódi
felszabadulása. Vízöntő…”
John Lennon világslágerének refrénje pedig a következő volt: All you need is love = Semmi másra nincs szükséged, csak a szeretetre.
A Vízöntő kora a New Age apologéták szerint most jön el, a Halak korának (kereszténység) leáldozásával.
Így érkezünk el írásom tulajdonképpeni témájához, a Fokoláre-hoz. Korábban nem sokat tudtam erről a mozgalomról. Azt tudtam, hogy a kommunizmus gyanakodva nézte, mint mindent, ami új volt, és akadályozta tevékenységét, így természetszerűleg rögtön szimpatikus volt nekem.
Az ezredforduló táján lettem figyelmes az interneten keresztül, illetve a templomban kitett Új Város folyóiratból Chiara Lubich megnyilatkozásaira. És innentől fogva korábbi szimpátiámat kételkedés, kérdések váltották fel.
Még egyszer hangsúlyozom, akárki Fokoláre-hoz tartozó személyt ismerek, az illető mély hitéhez és keresztény életviteléhez nem fér kétségem. Én sokkal gyarlóbb vagyok, mint ők. Mi is hát akkor a bajom a Fokoláre eszmeiségével? Ha ránézek a folyóiratokra, első pillantásra csak szépet, jót, követendő példákat találok bennük. Az Atya egyformán szereti a keresztényeket, a muzulmánokat, a hindukat, stb.
Idézek Chiara Lubich gondolataiból:
„Az evangéliumi kölcsönös szeretet kiűzi a szívekből a gyűlöletet és a neheztelést, ledönti az önzés falait, és meghív, hogy kinyíljunk a másik felé anyagi és lelki javaink közösbe tétele által.”
„Az egész világon, ahová a lelkiség eljutott, jóllehet laboratóriumi méretekben, a helyi viszálykodások, a nacionalizmus, a fajgyűlölet bástyái dőltek össze. Az egység lelkisége olyan egyesítő erő, mely a különbözőségeket a kölcsönös gazdagodás forrásává teszi.”
„Az egység lelkisége sok nem vallásos meggyőződésű embert is vonz. Jelenleg 70.000-en kapcsolódnak a Mozgalomhoz és vesznek részt egy születőfélben lévő új kultúrát terjesztő kezdeményezéseiben, melyek a népek egységének megvalósítására irányulnak.
Hát van ember, aki ezekben a gondolatokban valami kifogásolni valót találhat? Mégis, az első olvasás után valami hiányérzetem támadt. Mintha eltorzítva kapnám vissza az evangélium üzenetét, amelyet az alábbi mondatok fémjeleznek:
- Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban. (Mk 11,5
- Térjetek meg, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűnei bocsánatára. (ApCsel 2.38)
- Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. (Jn 14.6)
- Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül. Aki nem hisz, elkárhozik. (Mk 16,16)
- Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják. (Jn 15,18)
- Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot. (1 Kor 9,16)
Az az érzésem, a Fokoláre által megcélzott egység nem egészen az, amit az Újszövetségből ismerünk. Ebben a másfajta egységben az Atya szeretett gyermekei közt vannak keresztények, mohamedánok, stb, megszűnik a misszió, szemérmesen elhallgatjuk, hogy nincs más útja az üdvösségnek, mint Jézus, és egy egyházat akart Jézus, a katolikus egyházat, és az egységre való törekvés azt jelenti a katolikus tanítás szerint, hogy törekszünk a teljes egységre az egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyházban.
Nem helyettesítheti ezt a „legyünk jók egymáshoz, szeressük egymást” hirdetése.
Ugyancsak eltűnni látszanak a Fokoláre ideológiájában az utalások az utolsó idők gyötrelmeire:
„Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket. Sokan jönnek majd a nevemben, s azt mondják magukról, én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek. Háborúkról fogtok majd hallani, s háborús hírek fognak keringeni. Vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem, ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég.
Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhínség, ragály üti fel a fejét, és a föld megrendül itt is, ott is.
De ez még csak a kezdete a gyötrelmeknek. Szorongattatásban lesz részetek, megölnek benneteket, s a nevemért minden nemzet gyűlölni fog titeket. Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölik majd egymást.
Számos hamis próféta fellép, és sokakat tévedésbe ejtenek. A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. (Mt 24.4)
Ehelyett túlságosan nagy hangsúlyt kapnak New Age-dzsel rokon gondolatok, az állandó utalás az egyesült világra, az egyetemes testvériségre.
A Fokoláre úgymond szegletköve Jézus egységre utaló szavainak idézése. Honlapján 39-szer szerepel ez a felhívás: Legyenek mindnyájan egyek (Jn 17.21). Ezen az egy evangéliumi idézeten hónapokig töprengtem, míg rájöttem, hol sántít az idézés. A Fokoláre (és amíg élt, Chiara Lubich) Jézusnak ezen szavaival igazolta törekvését az egységre. Amely egység a hívők és hitetlenek egysége, és amely egységben elsikkad a tanúságtétel Jézusról, az egyetlen útról, hiszen az Atya egyformán szeret bennünket.
De nézzük csak meg, hogyan is szólnak pontosan Jézus szavai:
De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. (Jn 17.20)
Vagyis: legyenek egyek mindnyájan, akik az apostolok szavára hinni fognak Jézusban (azaz a keresztények). Így már rögtön más értelme van az egységnek, mint ahogyan a Fokoláre azt hirdeti. Azaz a Fokoláre egy hamis egységre való törekvés igazolásául hoz fel egy jelentésében meghamisított Szentírás idézetet.
És itt válik láthatóvá, mennyire kapóra jön az új évezredben meghirdetet Új Világrend (New World Order) apologétáinak egy ilyen katolikus lelkiség. Mennyire rokon a Fokoláre eszmeisége evvel a New Age eszmeiséggel.
Chiara Lubichnak szintén fő célkitűzése volt az Egyetemes testvériség megvalósítása. Egyik munkájának címe: „Az egyetemes testvériség: az egyesült Európa igénye”
De Lubich olyan ügyesen használta az „egyetemes testvériség” fogalmat, hogy 99-szer egyetértünk vele és megfogalmazását evangéliuminak ítéljük. Csak a századiknál támad bennünk gyanú, hogy ez az egyetemes testvériség nem az, amit az Atya akart, és amiért Jézus eljött.
Ezeket a dolgokat végiggondolva ébredt fel bennem a kétely. Lehet, hogy Chiara Lubichot és a Fokoláre-t nem is ismernénk, ha mesterségesen nem tették volna olyan naggyá valakik? Akiknek nagyon kapóra jött az Új Világrendhez ennek a fiatal hajadonnak a háború utáni jószándékú kezdeményezése? Tudomásom szerint nincs egyetlen más mozgalom sem az egyházban, amely ekkora méretűvé nőtte volna ki magát. 182 országban több, mint 2 millióan követik.
Van az egésznek egy másik vetülete is. Mivel a kommunizmus alatt gyakran szembesültem avval a váddal, hogy az egyház funkciója az volt (a kizsákmányoló osztályok azért tartották a papokat), hogy a népet a szép túlvilágra hivatkozva nyugtassák, hogy tűrjenek mindent békességben, nehogy fellázadjanak a mindenkori kizsákmányolók ellen, kicsit érzékeny lettem erre a vádra. És éppen ez a fő bajom a New Age kultúrájával (keresztényellenessége mellett): Az embereknek azt sugallja, fő a szeretet és békesség. Nem fontos, hogy kihúzzák az országodat lábad alól, ne törődj semmivel, mosolyogj, fő a harmónia és egyetértés, az se baj, ha kicsit füvet szívsz is, ahogyan azt a Hair c. musicalből megismerhettük.
És bizony, ez a szellem már annyira beleivódott kereszténységünkbe, hogy már szinte nekem, a Fokoláre-n teljesen kívülállónak is lelkiismeretfurdalásom van, ha, egyetemesség ide, testvériség oda, én bizony nem tűröm, hogy áldott hazámat, kis Magyarországomat fölszámolják. (Mintha csak egy láthatatlan ujj figyelmeztetne: aztán nehogy túlzásba vidd a magyarkodást. Ne balhézz, ha elveszik gyáraidat, lakásaitokat, ha termőföldeiden ezután csak zsellér lehetsz. Hiszen testvérek vagyunk mind, az Atya egyformán szeret minket.)
És a valós magyar helyzet valóban valami ilyesmit mutat. Fokoláre-s testvéreimről nehéz elképzelnem, hogy fölemeljék hangjukat bármi visszásság ellen (nálunk nemzetpusztítás, aminek fokozatit a bevezetésben leírtam, keresztények kiirtása vágyának hangoztatása a médiában, kamatrabszolgaságba taszítás, cigánybűnözés hatósági és politikai gerjesztése, heccelésük a magyarok ellen, Nyugat-Európában ázsiai, afrikai fajok betelepítése, stb.).
Úgy látom, nekünk most egy Szent Lászlóra, Szent Johannára, Prohászkára, Mindszenthyre volna szükségünk. Na meg egy olyan pápára, mint XII. Piusz volt. aki nem félt korának politikai hatalmasságait ostorozni. Jól jegyezzük meg! 1937-ben bátorság kellett a nemzetiszocializmus és a kommunizmus elítéléséhez. Ha ma ezeket az ideológiákat elítéljük, az olyan, mint amikor Mátyás király bátorságáról nem éppen híres apródja egy jó nagyot belerúgott — a döglött oroszlánba. Elítélni a globalizmust, a gazdasági kizsákmányolást, az Új Világrendet, a kamatrabszolgaságot, cionizmust — ez lenne bátorság korunkban.
Most annak van itt az ideje, hogy a viperafajzatnak azt mondjuk, hogy viperafajzat vagy, és nem engedjük, hogy az országunkat elvegyed. Erre lenne égető szükségünk, nem pedig bárgyú mosolyú eltűrésére népünk, hazánk, kereszténységünk szétforgácsolásának. Kicsit az is motiválhatja ezt a fajta tűrést, hogyha mosolyogva, keresztény szelídséggel, alázattal tűröm az aljasságokat, akkor a másik oldal békén hagy, még meg is dicsér, hogy milyen jó keresztény vagyok, de jaj nekem, ha fölemelem szavamat a szegény kifosztott, kisemmizett keresztény magyarok mellett. Na meg aztán hova lenne az egyetemes testvériség szép illúziója, ha mi magyar Fokoláre-sok kinyitnánk szájunkat, hogy mi is élni akarunk?
Igazából nem kételkedem Chiara Lubich kezdeti jó szándékában. De ahogyan a háttérhatalom (dollárhatalom) ott volt economic hit man[3] –jein keresztül minden országban, és ezeken keresztül igyekezett érvényre juttatni az amerikai érdekeket, és ott volt a Vörös Brigádok nevű olasz terrorszervezet hátterében, csakúgy mint a német Vörös Hadsereg Frakció (RAF) nevű terrorszervezetnél, nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy nemcsak nagypolitikát, hanem egyházpolitikát is folytatott, pl. egy jól irányzott, finom támogatással a háttérből.
Persze nem vitatom, hogy sokszor igen szép, szívhezszóló gondolatot találok a honlapjukon, illetve lapjukban, amelyek mögé én is felsorakozhatnék. De a bennem élő gyanú azt kérdezteti velem, nem azért vannak ezek a szép gondolatok benne a mozgalomban, hogy az édes ostyával lenyeljük a keserű pirulát is? Hogy a kereszténységet olyanná formáljuk, amely mindent eltűr, mindent elvisel? Természetesen tudom, a Szeretet Himnuszából idéztem ezeket a szavakat. Szándékosan, hogy rámutassak, lehet a Szentírást helytelenül is idézni, lehet helytelen cselekedetünkhöz is igazolást találni a Szentírásból. Magasztos és üdvös, ha én a magam személyében szeretetből minden nehézséget elviselek. De nem keresztényi, sőt inkább Istennek nem tetsző, ha elviselem, hogy testvéremet kilakoltatják, elveszik munkahelyét, földönfutóvá teszik, védett etnikumhoz tartozó személyek meggyilkolják, prostitúcióra kényszerítik. Ezt nem eltűrni kell, hanem hathatósan harcolni ellene. Ahogyan Izaiás próféta írja, amit a böjti időszakban olvashatunk:
Tudjátok, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! (Iz. 58,6)
Disszonánsnak hat ezek után, amit Chiara Lubich mondott 8-9 évvel ezelőtt arról, hogy hálót kell az emberek kezébe adni. Ez a globalista világhatalom nem hogy nem adott, hanem elvette Magyarország termelőeszközeinek a 95 %-át. Vagy úgy, hogy privatizálta, vagy úgy, hogy ide irányuló exportjával (aminek megfizetéséhez nekünk mega-hiteleket kellett felvennünk) elpusztította. Ehhez egy szava sem volt a Fokolárénak! Mentségére legyen mondva, az egyház egyéb intézményeinek sem. Úgy gondolom, nem mondok újdonságot avval, hogy ha egy olasz vagy német befektető termőföldet vásárol Magyarországon vagy Romániában, az nem befektetés, hanem hódítás, leigázás, hosszú távon genocídium. A szegedi tejüzemet potom 300 millió Ft-ért olaszok vették meg. Világraszóló tolvajlás! De ugyanígy folyt itt minden privatizáció: egy kis baksis az ügyintéző zsebébe, és máris a mienk minden – a valós érték töredékéért.
És ezt látnia kellene a Fokoláre mai vezetőinek, és félreérthetetlenül színt kellene vallaniuk: az egyesült világ, egyetemes testvériség, sohasem jelentheti azt, hogy az egyik nép gazdasági erőfölényét kiaknázva még inkább romlásba dönthesse a másik népet „befektetéseivel„ és „hiteleivel”.
És ezt a nyílt színvallást nagyon hiányolom. És nagyon jól látom, hogy a másik oldalnak, velem ellentétben nagyon kapóra jön ez a cukormázas „szeressük egymást mindannyian, egy nagy család vagyunk, ne törődj vele, hogy elvesszük országodat, hogy nemzeted elpusztul, hiszen egy nagy család vagyunk” stb. üzenet.
Olvashatunk aztán Chiara Lubichtól a Nagy Francia Forradalomról is.
„Hogy mennyire fontos a testvériség eszméje, azt mutatja egy jelentős történelmi esemény is, mely vízválasztó volt két korszak között: a francia forradalom. Jelszava, a „szabadság, egyenlőség, testvériség” összefoglalta a modernkor politikai célkitűzéseit, bár maga a forradalom csak egyes részleteket ragadott ki belőle. Sok államnak sikerült demokratikus kormányrendszert fölépítenie, és bizonyos értelemben biztosítania a szabadságot és az egyenlőséget, de a testvériséget inkább csak hirdették, és nem élték.” (Chiara Lubich: Az egyetemes testvériség: az egyesült Európa igénye)
Ne tudná Lubich, hogy mi volt a francia forradalom? A hátérből a szabadkőművesek irányítottak, a vérszagtól megvadult csőcselék pedig gyilkolt. Csak néhány sor Nesta Webster: A francia forradalom c. könyvéből: „A kegyetlenség sehol sem volt olyan felháborító, mint Nantes-ban, ahol gyerekeket dobtak a guillotine alá, és felibe harmadába vagdosták őket, mert túl kicsik voltak a tőke nyílásához. Egy alkalommal 500 gyereket kihajtottak a mezőre és lelövöldözték, bottal, karddal agyonverték őket, miközben azok sírva életükért könyörögtek…. Az első vízbefojtásos tömeges gyilkosságot valami 90 öreg papon hajtották végre, kiket a Marat század felügyelete alatt, egy kisebb uszályra tereltek és a Loire folyó közepén elsüllyesztettek. Ez nagyon tetszett Carriernek. »Soha nem nevettem még olyan jót, mint amikor láttam micsoda képet vágtak, amint fuldokoltak«— mondta később. Amikor jelentették az esetet a Convencionak, az semmi kifogásolnivalót nem talált benne. Sőt, Hérault de Séchelles elismerő levelet írt Carriernek, méltatván »a forradalom mesterségében tanúsított leleményességét és erélyességét«. Tudjuk, hogy Robespierre is teljes szívvel helyeselte Carrier tevékenységét. Ezen felbuzdulva, Carrier nagyobb arányú öldöklésbe kezdett. Az uszálynyi pap csak előjáték volt. Ezt követőleg majd a köznép szolgál áldozatul. Tehát a zord decemberi éjszakában, fáradságot nem ismervén, szegény nők tömegét hajszolták ki a hideg sötétségbe — vállukon a falusiak szokásos batyujával, némelyikük gyermekével a karján vagy oldalán. Csak amikor a folyópartra értek és meglátták az uszályokat, akkor döbbentek rá a borzalmas valóságra. Egyszeriben mindannyian sírásba és jajveszékelésbe törtek ki: »megfullasztani visznek bennünket, nem pedig bíróság elé«”
Nem folytatom az idézeteket, ezeket mindannyian jól ismerjük. Chiara Lubichnak csak egy mentsége van arra, hogy pozitívan idézi a Nagy Francia Forradalmat: hogy fogalma sem volt az egészről.
Összefoglalva fő problémáimat:
Az egy világ, testvériség túlhangsúlyozásával elsikkad:
A,
Egy út van az atyához, Jézus Krisztus, egy egyházat alapított Jézus Krisztus, a katolikus egyházat, egy akolba, az egy pásztor alá várja a más akolban lévő bárányokat (nemkatolikus keresztényeket) is.
A többiektől, zsidók, hinduk, mohamedánok, buddhisták, ateisták – pedig megtérést vár, minket pedig erre, a megtérésre való felszólításra, tanúságtételre küld:
Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig. (Mt 28.19)
Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. (Mk 16.15)
Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve. (Lk 24.47)
És ezek a missziós parancsok nagyon-nagyon elsatnyulnak mai egyházunkban, és ebben az elsatnyulásban a Fokoláre evvel az egy világ, egyetemes testvériség túlhangsúlyozásával az élen jár.
B,
A fehér nemzetek mindenütt igen nagy bajban vannak. Egyszerűen megmagyarázhatatlan, miért erőltetik a fajkeveredést. Miért mondta azt Chiara Lubich, Szent Ágostont a népvándorlás koráról idézve, hogy ami most van kibontakozóban, az nem a civilizációk közti összeütközés, hanem egy új világ kezdetének a jele???
Tudjuk, mi van pl. Németországban: a közelmúltban jelentette ki az egyik török vállalkozó – és senki nem mondott neki ellent, és senki nem háborodott föl — hogy 2100-ban 35 millió török fog élni Németországban, és csak 20 millió német. „És amit Szulejmán szultán 1529-ben Bécs ostromával elkezdett, azt a mi egészséges asszonyaink és erős férfiaink fogják véghezvinni.”
Nincs ehhez semmi más szavunk, mint hogy szeressük egymást, mert az Atya mindannyiunkat szeret??
Talán nem mindenki ismeri Coudenhove-Kalergi gróf nevét. Ez az ember kb. 80 évvel ezelőtt „álmodta meg az Európai Úniót” (Ő a Páneurópai Mozgalom alapítója, mai díszpéldánya Habsburg Ottó.) De kevesen tudják, hogyan képzelte ő el a jövő Európáját:
„Az európai fehéreket össze kell keverni a négerekkel és ázsiaiakkal, ebből egy jellemtelen, gátlástalan, akaratgyenge, álhatatlan, kegyelet és hűség nélküli keverék faj fog kialakulni, amely szolganépként fog Európában élni, az uralkodó nép pedig a zsidó lesz.” (Richard Coudenhove-Kalergi, Praktischer Idealismus [Gyakorlati idealizmus], Páneurópa-Kiadó, Bécs – Lipcse 1925, 21. old
Nos, ez a Coudenhove-Kalergi kapta meg 1950-ben először Aachen város nemzetközi Károly-díját, amely díjat évente osztanak ki. A későbbiekben olyan illusztris személyek kapták meg ezt a díjat, mint a tömeggyilkos Churchill, a háborús bűnös Tony Blair, a mi Horn Gyulánk (a „fogorvos”) és (egyházellenes megnyilatkozásairól hírhedt) Konrád Györgyünk, és sajnos 2004-ben II. János Pál pápa is.
Csak mellékesen: Coudenhove-Kalergi mozgalmát egyaránt pénzelte a CIA és egy németországi zsidó bankár.
Feltételezem, hogy az általam leírtak nem tudatosultak a magyar Fokoláre-tagok körében. Úgy gondolom, mindegyiküket hitük, az egyház szeretete, a fiatalos lendület, a jó közösség iránti igény vitte oda. Mégis, úgy érzem, egyszer el kell jönnie az időnek, hogy mindegyikünk szembenézzen a tényekkel és a mai kor kihívásaival. Még ha mi jók is vagyunk, és egy békés, egyesült világot szeretnénk, amelyben mindenki testvér, nem biztos, hogy mindenki ugyanezt szeretné. És a sötétség erői inkább szeretik valós céljaikat elfedni. Ismerve továbbá honfitársaim jóhiszeműségét és naivságát (a magyarokból hiányoznak a nemzet, a közösség védelmének génjei), félek attól, amiről egy magyar Fokoláre-tag könnyedén lemondana az egyetemes testvériség nevében, arról más nemzet fokoláre-s fiainak, leányainak eszük ágában sem volna lemondaniuk.
Gondolataimat semmiképp sem végleges ítéletnek szánom, hanem, mint engem kínzó gondolatok felvetésének. Én lennék a legboldogabb, ha kiderülne, rosszindulatú, pesszimista vagyok, rémeket látok, hogy nem úgy van, ahogy gondolom, nyitott kaput döngetek, a Fokoláre-tagok élen járnak abban, hogy az általam felvetett igen súlyos problémákra megoldást találjunk. Nemcsak imával, hanem cselekedetekkel.
Bálint József
[1] Életünk: a nyugat-európai magyar katolikusok lapja. Nemzetőr: Az emigrációs magyarság politikai és irodalmi havilapja. Nincs köze a ma Magyarországon kapható ilyen nevű folyóirathoz.
[2] A Kultúra Pápai Tanácsa, A Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa: Jézus Krisztus, az élő víz hordozója – Keresztény reagálás a New Age-re. „. Vatikánváros, Libreria Editrice Vaticana, 2003. Fordította: Várnai Jakab OFM) [Interneten: http://www.uj-jeruzsalem.hu/_hu/szoveg.php?megnyitfile=0025.dat]
[3] Economic hit man = gazdasági bérgyilkos. Az amerikai gépezet titkos ügynökei, akik dollárhitelek felvételére, értelmetlen gazdasági projektek kivitelezésére vették rá a Harmadik Világ országait hol finomabb, hol durvább módszerekkel. Az egyik ügynök végül nem bírta lelkiismeretét tovább elnyomni, kiszállt, és megírta könyvét élményeiről (John Perkins: Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai). Azt már csak én teszem hozzá, hogy ha a Harmadik Világ országaiban megvoltak ezek az ügynökök, akkor nyilván nálunk is megvoltak.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Egy laikus Katolikus keresztény fiatal vagyok, de ennek ellenére ugyanezek a gondolatok születtek meg bennem is, teljesen egyet értek a meglátással. Mintha az evangélium lényegét ami a bűnbánatban, a megtérésben gyökeredzik, pont ezt hagyják ki az egészből, tehát magát a lényeget. Az egység fontos, de nem nem mindegy hogyan és milyen áron. Én egy összemosódott kusza és egyben csalogató, téves evangelizációt látok felfedezni a Fokoláre mozgalom körül. Mintha minden mindegy lenne, csak legyen „egység” és szeretet és béke. Nem kisarkítás kép, de Fokoláre mozgalommal Én óvatosan bánnék, t.i a pokolba vezető út is a jóindulattal van kikövezve.
Éppen írni készültem a fokolare-ról, de látom már előttem megtették. Érdemes azért Chiara írásait is elolvasni, szerinte az ő írásai hitelesek (pl. amikor a vallások közötti párbeszédről ír, akkor határozottan evangelizálni akar és Jézust megismertetni velük, magyarul téríteni), viszont hihetetlen mennyire elvilágiasodott (rossz értelemben) a mozgalom.
Voltam pár összejövetelen és azon túl, hogy valamilyen egyházi intézmény biztosítja a helyszínt, semmi köze nem volt az egyházi élethez, csak . Persze a legtöbb tag igen vallásos, de ezt nem a mozgalomnak, hanem az otthoni plébániának, papnak, családi vagy iskolai neveltetésnek köszönheti, és ezt a vallásosságot a másik emberrel tanusított kedvességen túl nem is akarják ezeken kifejezni.
Olvastam pár „tanúságtételt” is arról (főleg olaszoktól), akiket állításuk szerint „tönkretett a Fokolare”, mert miután éveket szenteltek a mozgalomnak, depressziósak lettek, és úgy érezték ez a közösség kihasználta őket, alárendelődtek egy „totalitárius berendezkedésnek” stb… Ezekben a vallomásokban egyáltalán nem szerepel Jézus, Isten vagy bármi a hitről, azért csatlakoztak, mert szeretetet és megbecsülést kaptak, tetszettek a szép dalok és hogy mindenki mosolyog.
Az evangelizációt én is hiányolom a mozgalomból. Akik valóban hívők (ismerőseim, vagyis „megtértek”), a Fokolare keretein belül gyümölcsöző életet élnek.
Három comment született, ennyit jelez a fenti megjegyzés: „3 Comments”. Hol van a harmadik?
Az egész írás és a kommentárokat túlságosan megértőnek tartom. Egészen közvetlen tapasztalat alapján azt kell mondanom, hogy nagyon jól tudják, mit hirdetnek, mit tesznek. Kifejezetten a baloldali eszmék terjesztése, a családok szétverése, és mindazok kikészítése a céljuk, akik nem fogadják el fűrerüket, Kiara Lubikot.
Nagyon jó, hogy ezzel a témakörrel is foglalkozott. A Szent Korona Rádión ajánlották az írást – hát, miután elolvastam, elmondhatom: megérte elolvasnom. De azt hiszem még egy párszor el kell olvasnom, hogy teljes mélységében megértsem. Írása higgadt hangneme az elfogulatlanság képzetét kelti bennem, de átolvasom sorait még egyszer, kétszer, hátha felfedezek logikájában tévedést. Mindenesetre köszönet a munkájáért.
Csak kérdezem – még nem lapoztam át az oldalát, de megteszem – Opus Dei? Foglalkozott már vele? Kíváncsi lennék az ezzel kapcsolatos gondolataira is.
Hiánypótló az oldala, ideje végre a keresztény-katolikusoknak büszkén kihúzniuk magukat és újra egyenes gerincűeknek lenni, újra megélni a hitüket, és kiprovokálni újra a majdnem 70 éve elorzott jogainkat. Mert itt már mindenkinek vannak „jogai”, csak az államalkotó, a Hazát ezeregyszáz éve fenntartó katolicizmusnak nincs. Szégyenlünk kellene Prohászkát, mert ő „hungarista”, Mindszenty Hercegprímás urat, mert ő „reakciós”, letagadnunk Bangha pátert, mert ő „destruktív” és pedagógiai „képtelenség”, és még hány, de hány nagy szellemi alkotót kellene elfelejtenünk. A kommunisták elmentek, de itt hagyták a fogalmi sablonjaikat, amit még mi is sokszor – észrevétlenül – használunk, megszokásból vagy csak tudatlanságból. Hazudnak nekünk ma is „reggel, este, meg délben”, és nem mondják el – sem nekünk, sem a felnövekvő ifjúságnak – , hogy ebből a földből Hazát a kereszténység és a keresztény katolikus királyaink alkottak. Folyik az igen tetszetős, mégis átlátszó republikánus halandzsa. De mivel nem mondhatjuk el senkinek – igaza van – el kell hát mondanunk mindenkinek, minden nap, minden hullámhosszon. Ha nem kérdezik – akkor is – főleg akkor.
Kedves szerző, kedves kommentelők,
azért a kép másképp is látható, mint ahogy ti elemzitek.
Szerintem a történelem megmutatta, hova vezet, ha az egyház(ak) beleártják magukat a politikába. Nem lelkiségi mozgalmaknak kell megmondani a politikai tutit, hanem egyes személyeknek: „Én, Bálint József/Hedvig/Tamás/Norbert azt gondolom hogy… és tiltakozom… stb.”.
Mozgalmi szinten fokolárosok nem vagyunk és nem is leszünk politikailag aktívak. Személyes szinten viszont mindenki szabad, magyar ember és ha utánanéztek, mindenki legjobb tudása szerint veti be magát a (helyi) politikában, munkahelyén, hogy változtasson Magyarország áldatlan állapotán, csak épp nem kérkedik azzal, hogy a fokolárhoz tartozik. Egy eklatáns példa a jánoshalmi csoport, akik nyavalygás helyett kezükbe vették a sorsukat, de számtalan más példa létezik.
A fokolár legbelsőbb köreiben forogva csak azt tudom mondani, nevetségesek a leírt összefüggések, hasonló összeesküvés-elméletet bármiről bármikor lehetne írni. A mozgalom politikától, rassztól és nemzetiségtől független spirituális célokat követ és mint minden mozgalomnak, van persze egy profilja, ami nem mindenkinek passzol. De ettől még ez nem rossz! Akit nem hoz lázba, keressen magának mást, de fontos megemlíteni, hogy az állandó áskálódás pont csak a gyűlölködést segíti elő.
A misszióhoz pedig annyit, hogy én a mozgalomnak köszönhetem, hogy katolikus tudtam maradni. Ez persze nem a „klasszikus misszió”, ahol vad ateistákat térítenek meg, de nélkülük igen erősen egyházellenes lennék.
Én nagyon köszönöm, hogy ezt a gyanút ilyen szépen összeszedve leírta, mert én ennyire mélyen nem láttam meg összefüggéseket, inkább csak a lelki érzéseimben fogalmazódott meg, hogy valami nem jó itt. Ez az érzés egyre erősödött, és miután imában is kértem, világossá vált, hogy nem jó úton vagyok. Élő hittel élő, napi misére járó, mélyen hívő katolikus vagyok, és mivel sokat önkénteskedtem a közösségünkben, a helyi plébániánk által bekerültem egy fokolárés országos képzésbe (nem tudtam még, hová megyek). Nagyjából egy évet csináltam végig, az elején nem tudtam mi ez, aztán meg mindig adtam egy újabb esélyt, hátha a következő alkalom már jobb vagy több lesz, vagy végre ad valamit. Nekem kezdettől fogva nagyon furi volt, hiányzott a mélység, volt helyette sok vidámság, farmeres és laza papok, nekem visszataszító közvetlenség (inkább a tisztelet és az alázat hiányaként fogalmaznám meg), ömlengés egy-egy közösségi esemény után, hogy mennyire csodálatos volt…(Néha bevillantak a 90-es évekből egykori HIT gyülis hirtelen megtért ismerőseim szemcsillogásai, de megpróbáltam elhessegetni) A végén csendes és kritikus megfigyelői státuszba vonultam, és mivel egyre több jelet kaptam a Szentlélek által, hogy ne folytassam, nálam ennyiben marad.
Ugyanakkor nekem is meggyőződésem, hogy akik benne vannak, – legalábbis az alsóbb szinteken – valóban csupa jószándékú és hívő vagy hinni akaró ember. Mentségükre szolgál, hogy nem látják át a manipulációt – már ha tényleg van (mert én sem állíthatok biztosan semmit). Amik nekem szembetűntek: a közösség tagjai (esetemben) 90%-ban felnőtt megtért emberek, elsősorban nagyvárosiak, akiknek valószínűleg megfájdult a szívük az elidegenedésben, akik végre találtak valamit, ahol befogadják őket, és mindenki mindenkit szeret. (Talán ők a legjobb préda?) Hogy ehhez Jézus neve is hozzájön, azt is elfogadják, sőt igyekeznek megélni az evangéliumot, amennyire ezt sikerül. Mert ebben azért elég nagy irányítás van. Az Élet Igéje minden hónapban ugye kihoz egy Szentírási szakaszt, és másfél oldalnyi támpontot, hogyan éljük meg. A gondolat és az ötlet jó, de: egyrészt nem ajánlott ennél többel foglalkozni a hónap során (szóval egy sor és kész – nehogy olvasd a többi Szentírást, nehogy megpróbáld megélni, mert nem vagy még elég képzett hozzá, meg szétapróznád magad stb) valamint 80%-ban világi, politikai problémák (jelenleg a világban a menekültek stb) körüli dolgokkal foglalkozik. Látom, ahogy jószándékú emberek küzdenek az Ige megélésével, miközben a saját életükben, környezetükben szégyent vallanak, mert csupa távoli dolgot lebegtetnek előttük. Járok egy igecsoportba is 2,5 éve és nem látom, hogy a tagok lelkileg emelkedtek volna az Ige megélése által. Mindig ugyanazok a körök mennek, senkinél nem látszik, hogy lelkibb vagy önzetlenebb lenne vagy kiteljesedettem lelki élete alakult volna ki. (itt elsősorban azokról beszélek, akik más forrásokra nem támaszkodnak a lelki fejlődésben).
Az ébresztő „pofon” nekem az volt, amikor a képzésen említette vki a kisgyerekek tanítását. Nagyon megörültem, mert ez a szívemen van, a saját és közösségünk gyerekei miatt is: hogy valóban lehetne nekik tanítani, hogy hogy lehet az evangéliumot élni – mondtam is, hogy ezt szerintem elkezdjük a helyi plébánián, amint hazamegyünk…Na hát erre jöttek óvatos válaszok, hogy hohohó nem úgy van az, ilyesmit csak az taníthat, aki elvégezte a Gen4 tanfolyamot…ami a gyerekek képzését tanítja és ha már elég magas szinten vagyunk itt, akkor lehet jelentkezni oda is… Mi vaaaan???
Volt életigés képregény-színező is a gyerekeknek, és amikor „tudatlanul“ ki akartam volna nyomtatni és kitenni a gyerekeinknek szabadon, olyan korlátokba ütköztem, hogy már gyanús. Mert nem úgy van az, hogy egy gyerek kiszinezi és elgondolkodik azon, hogy ossza meg az almáját az osztálytársával, ez igenis előtte nagy felkészítést és magyarázatot igényelne… (????)
Aztán voltak dolgok, hogy egy másik alkalommal jött egy felsőbb szinten lévő közösségi tag, aki mesélt a Mariapoli-ról (ami az egyik nagy összejövetel) és elszólta magát bizonyos színeket illetően – majd hozzátette, hogy jaj ti még ezt nem tudjátok… Azért rákérdeztem ártatlan érdeklődéssel, és annyit elárultak, hogy vannak bizonyos színek amik a tagok tevékenységét, munkálkodását segítik – vannak sárgák, zöldek, pirosak stb… – mindig megvan, hogy egy előkészületnél melyikek csinálják a szervezés melyik részét stb.
Végleg betette a kaput az a megfigyelés, amikor az egyik közösségi alkalmat a mi plébániánkon tartottuk. Átmentünk a templomunkba a végén, és a közösség 80%-a úgy vonult be, mint egy csorda, se szenteltvíz, se térdhajtás…Odabent meg röhögcséltek, viccelődtek, miközben körülnéztek… 🙁 Ráadásul egyik pap se szólt rájuk, hanem ebben partnerkedtek… 🙁
Szóval ekkor elkezdtek bennem aggodalmak megfogalmazódni, és kezdtem kritikusabban megfigyelni a dolgokat: pl. a beugrás a közösségbe ingyenes, de aztán mindenféle közösségi alkalmak vannak, amik többnaposak, és bizony nem kevés pénzbe kerülnek. Viszont erősen ajánlott, hogy részt vegyél rajtuk, ha lehet, családostul (még több lóvé – itt már érdekes módon nem számít, hogy ki fia-borját hozod magaddal…csak hozd) Bevillant nekem a szcientológusok által meghirdetett út, aminek romboló hatását volt szerencsém végignézni ismerősök cégén is…amikor segítenek neked, de menj el ideoda-amoda tanfolyamokra stb. ennyiésennyi pénzért, egészen addig, amíg kölcsönöket veszel fel, majd mindened nekik adod.
A Fokoláre felsőbb szinteken tudom, hogy anyagi (financiális) közösségre is van lehetőség. Beteszik mindenüket és a közösből élnek, kinek mennyire van szüksége. Hogy a rózsás élet belső fele milyen, azt nem tudom. De gyanítom, hogy ezen a szinten már nehéz lehet kikerülni.
Chiara Lubich meg kezdettől fogva idegesít. Nem tudom, lehet, hogy bennem van a hiba, de térdre tudok borulni a megrendültségtől egy Pio atya vagy egy Teréz anya sorsát és tanításait nézve, vagy magamba szállni és újra meg újra megtérni Szent Ignácot olvasva…és még sok más ilyen igen mély alázattal élő szentünk van – de ez a Chiara engem egyáltalán nem érintett meg sehol… Az alapgondolat biztos hogy jó volt és talán az első közösségek is jót akartak – de valóban: kinek volt az érdeke ennyire magasra emelni valakit, aki semmivel sem több az említett szenteknél, azt nem tudom. A Fokoláréban pedig kizárólag az ő könyveiből tanul az ember, senki mást meg sem említenek (ami szerintem főként a felnőtt megtérőknek nagy hiányosságot adhat, de talán valóban nem is cél itt az elmélyülés).
A lényeg nagyon szép: éljük meg az Evangéliumot, éljünk az Evangélium szerint. De sehol egy szóval sem illik beszélni a „pokolról” vagy a kárhozatról. Arról sem, hogy Isten meghívásában a bukott ember számára egyetlen fontos tényező van, hogy térjünk meg és induljunk a hazavezető úton, mert ez az egyetlen út, – különben elveszünk. A másik út a semmibe vezet, amit Robert Sarah bíboros megfogalmazásában akár kárhozatnak is nevezhetünk – ami nem baj, de tudatosítani kell, hiszen ettől ment meg Jézus. Ennek az örömhíre az Evangélium, ami itt van nekünk útravalónak.
Chiara könyve ehhez képest „Új úton“ címmel egy könnyedebb utat próbál mutatni. Szóval szerintem ez olyan tinglitangli heppíkereszténység, – és félek, hogy nem vezet ki a bűn káoszából és nem ad megfelelő kapaszkodót a megtérni vágyó lelkek kezébe. Bár elmondja, mi a lényeg, az hogy szeressük egymást, meg egységre törekedjünk, de nem ad kézzelfogható tanácsot az önmunkálkodáshoz, és ahhoz, hogy az egység előtt előbb magunkat kössük Jézushoz, mert csak rajta át lehet egységben a keresztény lélek a többivel. Inkább tűnik nagyon elnézőnek a kisiklásokkal és bűnökkel szemben, „az Isten irgalmas, bármit teszünk“, szó sincs arról, hogy önmagunkat zabolázzuk meg és fejlődjünk – ellenben sokfélék vagyunk, a szivárvány minden színében és ezt fogadjuk el. Az egy év alatt, amíg jártam, nem esett szó az olyan szent erőkről, mint az Eukarisztia, a gyónás-bűnbánat, illetve a szentségek. Szóval csak őszintén remélni tudom, hogy mindazok a társaim és keresztény testvéreim, akik benne maradnak és haladnak, nem kerülnek olyan helyzetbe majd, mint egy nagyon közeli szkőműves ismerős – aki hívő és adakozó ember lévén őszinte hittel végigjárta a létra és páholyok fokozatait, majd valahol legfelül a továbblépés előtt földre kényszerítve kínozták meg, hogy vonja vissza az összes keresztény tanát és hitét. Addigra már benne volt minden vagyona, élete, családja, szociális ismeretsége stb.
Szóval én igenis összeesküvés párti vagyok, – de nevezhetjük óvatosnak is. El lehet gondolkozni azon is, hogy kinek az érdeke a világban az igazi tiszta keresztény hitet, a keresztény erőket és Krisztus tiszta egyházközösségét olyan rétegek alá rejteni, amik a világi ember számára hihetetlenné, meseszerűvé, nevetség tárgyává vagy épp botányok közösségévé teszik azt.
Az Úr áldása legyen Rajtatok!
Mi is majdnem hasonló „lecsóban” keveredtünk pár évig, Kiko, Karmen és Mario „atya” nyomdokain a Neokatekumenális út labirintusaiban. Rá kellett döbbenünk, hogy mivel a Hagyományos katolikus életstílus is fokozatosan langyossá vált, elvilágiasodott a tudatos és szándékos állami oktatás, agymosás következtében, csak ha nagyon komolyan veszed és éled az Evangéliumot, a Katekizmus segítségével rá találtunk a keskeny ösvényre. Előnkbe jött a Szűzanya, várt ránk üzeneteivel, vezetőként. (MPM magánkinyilatkoztatás Gobbi atya, Szőkefalva, Medjugorje stb). Mert sajnos már csak ott találunk tiszta forrást. A mai szentbeszédek, homíliák többsége nagyon a „Ferenc effektus” (vakolók) védjegyét viselik, nem kérünk belőle! Részt veszünk a szentmisén, mert még érvényes, de nemsokára „elvétetik a mindennapi áldozat”, beteljesül a Dán 12, 11-12.
Chiarat a NewAge-el párhuzamba állítani, eddig olvastam csak a fenti elmélkedést, ki itt a hamis próféta?
Tisztelt Hozzászóló,
az egységes világrendre való törekvés a háttérhatalom egyik ismertetőjegye. Bár Ön félbeszakította az olvasást, kérem, rágja át magát rajta. Továbbra is fenntartom: Nagyon sok nagyon tisztességes Fokoláre-tagot ismerek. De továbbra is idengenkedek a mindenféle hamis vallásokkal való egység túlhangsúlyozásától az Egy, Szent, Katolikus és Apostoli Anyaszentegyház rovására. Nem akarok egységben lenni a muszlimokkal, zsidókkal, mohamedánokkal. Azt szeretném, ha megténének az egy igaz egyházba.
„Beteljesedett az idő. Közel van Isten országa. Térjetek meg, tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban.”
Igen, már HÁLA ISTENNEK nagyon közel az Izajás 2,2-5. beteljesülésének ideje!