Jelen könyv szerzői felismerték, hogy az evolúciós elmélet a világtörténelem legnagyobb tévedései közé tartozik. Ha itt csupán egy vegytiszta tudományos kérdésről volna szó, a szerzők nem fordítottak volna ennyi munkát erre a műre. A valós ok: Eredetünk kérdése nem lehet számunkra közömbös, mert ez a legszorosabban függ össze Isten létének kérdésével. A Biblia hitelességével kapcsolatban csak két, egymást kizáró válasz jöhet szóba:
A, Helytálló, hogy az élet eredete és mérhetetlen gazdagsága kizárólag kémiai, fizikai törvényszerűségeken, valamint a sokat emlegetett evolúciós tényezőkön nyugszik, úgymint mutáció, rekombináció, szelekció, izoláció, hosszú időszakok, véletlen és szükségszerűség, továbbá halál. Ebből következik, hogy nincs szükség Istenre, és a Biblia sem isteni eredetű. Az egy emberek által kitalált könyv, a menny, pokol vagy föltámadás és utolsó ítélet az emberi képzelet szülöttei, és az emberek számára nincs jelentősége.
B, Az a helytálló, amit Isten a Bibliában kinyilatkoztatott. Akkor a Biblia Istene az egyetlen élő Isten, és az evolúció egy súlyos következményekkel járó tudományos tévedés. A halál nem életet létrehozó evolúciós tényező, hanem az Istentől való elszakadás következménye (Róm. 6,23). Hihetünk az egész Bibliának, ahogyan Jézus Istenhez, az Atyához imádkozott: „A Te tanításod igazság (Ján. 17,17)” , és ahogyan Szent Pál kijelentette: „Hiszek mindabban, ami a törvényben és a próféták könyvében meg van írva. (Apcsel. 24.14) Halálunk után föltámadunk, és Isten ítélőszéke előtt számot adunk életünkről és sorsunk vagy a menny vagy a pokol lesz.
Az elmúlt 150 évben rengeteg tudományos felfedezés született, amely gyakorlatilag romba döntötte Darwin elméletét. Gondoljunk csak Mendel által felfedezett öröklődési szabályokra. Avagy Darwin a sejtet valami végtelenül primitív szerkezetnek képzelte. Azóta tudjuk, milyen bonyolult, vezérelt, különféle orgánumokkal rendelkező felépítmény az egysejtű is. Nem hiába hasonlítják a sejtet vegyi kombináthoz (klorofil, aminosav, protein előállítás), telefon- vagy információs központhoz (idegsejtek), mindezeket a mm hosszúság százezred részén. De a kegyelemdöfést talán a szaporodás és információ továbbadás biológiájának felfedezése (DNS kettős spirál, Watson, Crick) adta meg. Egyébként saját maga Darwin is érezte elméletének bizonytalanságát. Azt mondta, ha bebizonyosodna, hogy ha létezik egy komplex szerv, amely nem képződhetett csekély módosulások sorozatával, akkor az romba döntené elméletét.
Jellemző az evolucionistákra, hogy nem a tézist dobták el, hanem minden egyes újabb, az evolúciónak ellentmondó felfedezésnél, mégha logikai csavarok árán is, hozzá igazították az eredeti elméletet az aktuális felfedezéshez. Darwin mai követői például szalmaszálként kapaszkodnak a mutációba, mint evolúciós tényezőre, Darwinnak és korának erről persze még fogalma sem volt.
Az ilyen csavaros gondolkodásmód szüleményének kell tekintenünk az intelligens tervezettség (intelligent design) elméletét. Eszerint az élővilág csakugyan nem alakulhatott ki magától, de az elmélet hívei nem Istent sejtik a létezés mögött, hanem valamiféle, az anyagban rejlő intelligenciát.
Ugyancsak látjuk, hogy több, egymásnak ellentmondó definíciója van az evolúciónak, megnehezítve evvel a korrekt tudományos érvelést.
Az evolucionizmus kritikájának komoly hagyománya van az USA-ban. itt születtek az első ilyen jellegű művek is. Amerikában a biológia oktatásában egyenrangú az evolucionizmus és a kreacionizmus oktatása. Mindamellett jellemző a nyugati világ evolucionista tudós társadalmára, hogy nem tényekkel, tudományos érvekkel reagálnak a másik oldal álláspontjára, hanem rögtön ideológiai és személyeskedő támadásba mennek át, a valós ellenérvekre nem reagálnak, ehelyett nem létező, senki által nem hangoztatott ellenérveket cáfolnak meg, illetve közismert, a kreacionisták által nem vitatott tényeket állítanak be hamis módon az evolúció bizonyítékául.
Az itt közölt 95 tézis szándékosan idézi fel Luther 95 tézisét. Luther téziseivel egy olyan forradalmat indított el, amely az egész világra kihatással volt. Hasonló átütő erőt kívánnak e könyv szerzői is a műnek.
A mű 256 oldal terjedelmű, első kiadása 2009-ben jelent meg, és viszonylag olcsó áron megvásárolható. Pdf változata 126 oldal, innen letölthető.
A Katolikus Egyház meglehetősen furcsán áll a kérdéshez. Úgy tűnik, próbál megnyilatkozásaival mind az evolucionistáknak, mind a teremtés-elmélet híveinek eleget tenni. Persze ebből aztán valami olyasmi sül ki, hogy bár mind a két oldal felmutathat egy-egy hivatalos egyházi megnyilatkozást, végső soron egyik sem elégedett.
A mai Vatikánnál sokkal egyértelműbben foglalnak állást a kérdésben egyes kis egyházak, a Jehova Tanúi. Találtunk továbbá az interneten muzulmán szemszögből írt kreacionista művet, amely közérthető módon, sok tényanyaggal és képpel illusztrálva cáfolja meg Darwint, persze a Korán szemszögéből nézve (Harun Yahya, Ende des Darwinismus – A darwinizmus vége), innen letölthető.
Tudomásunk szerint a 95 tézist még nem fordították le magyarra, és nem is írtak róla olyan részletesen, ahogyan itt mi megtesszük.
A műnek nyolc fejezete van:
Biológia (16 tézis)
Geológia és paleontológia (15 tézis)
Kémiai evolúció (9 tézis)
Radiometria és geofizika (11 tézis)
Kozmológia és ősrobbanás elmélet (13 tézis)
Filozófia (11 tézis)
Információs elmélet (8 tézis)
Ember és kultúra (12 tézis)
Reményeink szerint ennek a felosztásnak megfelelően adjuk közre ismertetésünket. A mai első alkalommal a biológiai téziseket ismertetjük. Ezen rövid ismertetés természetesen nem helyettesítheti magának a műnek, illetve az ilyen témájú műveknek az elolvasását.
A, Biológia
01. Mikro- és makroevolúció
DNS kettős spirál. A nyilak egy-egy nukleotid alegységet jeleznek. Darwin még nem ismerhette. Ha ismerte volna, nem írhatott volna olyat, hogy egyik faj átalakul a másikba.
Az élőlények megváltozását a faj határain túl újszerű szervek és struktúrák keletkezése által még soha nem figyelték meg, és erre semmi bizonyíték nincs. A faj határain belüli változások – azaz a mikroevolúció – viszont a korábban feltételezettnél tízezerszer-egymilliószor gyorsabban zajlanak le. Azaz a faj néhány generáció alatt idomulhat a megváltozott környezeti feltételekhez.
Egy fejlettebb faj – mint például egy emlős – viszont nem egy génben tér el a kevésbé fejlett hüllőktől hanem sokban. Semmi nyoma olyan élőlényeknek, amelyek egy bizonyos génben térnek el egy másiktól, és ezáltal az evolúciót bizonyítanák.
Talán nem árt itt emlékeztetni egy alapvető definícóra: A faj egyedei egymással szaporodóképes egyedeket képesek létrehozni. Más faj egyedeivel nem képesek szaporodóképes egyedeket létrehozni. Az élővilág szaporodását az egysejtűektől illetve a baktériumoktól kezdve sejten belüli gének szabályozzák. Az ember test minden egyes sejtjében 900 kötetnyi információt tárolnak a gének nukleinsavai egy mindössze négy betűt használó ABC segítségével (A C G T szerves bázisok).
Az információtárolásnak ez a módja általános az egész élővilágban az egysejtűektől kezdve a gombákon át egészen a magasabbrendű élőlényekig. Az emberi értelem megerőszakolása, ha ezt egy véletlenszerű molekuláris szintű szerveződésre hárítjuk, amelynek mellesleg semmi bizonyítéka nincs. Ez a bonyolult rendszer gondoskodik arról, hogy a létrehozott utód pontosan megfeleljen az adott fajnak, úgy az ivaros, mint az ivartalan szaporodás esetében.
02. Törzsfák és törzsbokrok
A kutatás az élőlényeknek egyre több, rendszertelenül eloszló jellegzetességeit fedezi fel. Így a fajok törzsfájának hipotézisét megcáfoltnak kell tekintenünk. A különböző fajok DNS vizsgálata is azt erősíti, inkább törzsbokrokba, mint törzsfába kell az élőlények rendszerét felrajzolnunk.
03. Tovább nem redukálható komplex rendszerek
A bakteriális ostor felépítése. Az élőlények mozgását szolgáló valamennyi struktúra közül a baktériumok ostorának a szerkezetét és működését ismerjük a leginkább. Az ostor mintegy 20 fehérjéből épül fel, és körülbelül másik 30 fehérje játszik szerepet a szabályozásában és elkészülésében. Az ostort az ostor tövében elhelyezkedő motor forgatja, amely a hajócsavarhoz hasonlóan hajtja előre a sejtet. Számos baktérium (például az E. coli) két különböző módon tud mozogni: előrehaladó mozgással (úszás) és bukfencezéssel. A bukfencezéssel tudnak új irányba állni, és térben mozogni.
Tovább nem redukálható komplex rendszereknek az olyan rendszereket nevezzük, amely rendszer bármely elemének elvétele a rendszer megállását, működésképtelenségét okozza. Az élőlényekben megtalálható, tovább nem redukálható komplex rendszerek keletkezésére semmi magyarázat nincs. (Ilyen komplex rendszer például a képen látható, egy igen egyszerű élőlény, a baktérium mozgásszerve. Ezen szerv bármely elemének hiánya annak működésképtelenségét okozza. Miféle egyidejű mutáció sorozatban hisznek az evolucionisták e mozgásszerv kialakulásával kapcsolatban? De ugyanilyen komplex rendszer a szem, fül, vese, az összes emberi szerv).
04. Mutáció és információnövekedés
Több millió tudományos munka vizsgált 454 ezer mutációt. Ezekből csak 186-ot tekintettek előnyösnek, de ezeknél sem tapasztalták a az információnövekedés beépülését az átöröklést biztosító nukleinsavakba.
05. Evolúciós mechanizmusok
Az evolúciós mechanizmusoknak kinevezett mutáció, szelekció, géntranszfer, génszakaszok kombinációja, génduplikáció nem magyarázza meg új géntérképek és funkciók létrejöttét.
Egyetlen egy mutációnak nagyon kicsi a túlélési esélye, és 12 millió évig tartana, míg beépülne a genomba. Darwin még hitt a megszerzett tulajdonságok átörökíthetőségébe.
Mendel kimutatta, hogy az öröklődésnél nem keletkezik új információ, csupán a meglévő információk kombinálódhatnak.
06. Biodiverzitás
A munkamegosztás, növény- és állatfajok sokaságának kölcsönös függősége egy ökoszisztémában (biodiverzitás) ellentmond az egy sejtből kiinduló fokozatos evolúciónak.
Ennek a rendszernek néhány fontos eleme: tápláléklánc, növények és állatok kölcsönös egymásrautaltsága az oxigén – széndioxid háztartásban, talaj élőlényeinek létfontosságú lebontó tevékenysége, rovarok virágbeporzó tevékenysége, víztisztító, méregtelenítő mechanizmusok.
Ezek sokkal valószínűbbé teszik, hogy ezek a rendszerek nagyon rövid idő, akár néhány nap alatt keletkeztek.
07. Szimbiózisok és parazita rendszerek
Különböző növények és állatok szimbiózis és parazita rendszerei ellentmondanak a hagyományos evolúciós elméletnek. A Föld biomasszájának legnagyobb része szimbiotikus rendszerek része.
Néhány példa:
A virágos növények rá vannak utalva a rovarok általi beporzásra. A rovarok nektárhoz jutnak a beporzásból.
A hangyák védelmet nyújtanak a levéltetveknek. Viszonzásul cukros vizet kapnak.
A mikorrhyza gombák szénhidrátot vonnak el a fáktól és orchideáktól, viszont ásványi anyagokhoz és vízhez juttatják azokat.
Növény magvak szállítása az állat és ember által, amelyek a gyümölcsöt megeszik, a magokat pedig máshol kiválasztják.
Az emlősállatok kivétel nélkül rá vannak utalva a gyomor- és bélbaktériumokra.
08. Ecetmuslica (Drosophila melanogaster)
A ecetmuslica (Drosophila melanogaster) 1908 óta a genetika modell állata. Háromezer mutációt írtak le nála. De egy életképes mutációt még nem tudtak produkálni.
Az ember mesterséges úton – röntgensugárzással – különféle mutációt tud létrehozni az ecetmuslicánál. Abnormális szárnyformák, különböző színű szemek lépnek fel. De számtalan próbálkozás, és az ember intelligens beavatkozása ellenére sem sikerült egy életképes mutációt létrehozni. Az ecetmuslica ugyanaz maradt, ami volt ősidők óta.
09. Junk-DNS
A DNS-nek csak viszonylag kis része (az embernél 5 %) rendelkezik a szaporodásnál kódolási funkcióval. ezért korábban a maradék 95 %-ot Junk-DNS-nek, hulladék DNS-nek nevezték el, és evolúciós maradványnak hitték. Mára azonban kiderült, hogy a Junk-DNS-eknek egyre több, eddig nem ismert funkcióját fedezik fel, úgyhogy megdőlt az evolúciós maradék elmélet.
10. Pszeudogének
A pszeudogének hasonlóak a génekhez, károsodottnak néznek ki, és funkció nélkülinek gondolták őket. Ezért az evolúciós elmélet hívei ezekben is evolúciós maradványokat véltek fölfedezni.
A genetika előrehaladásával azonban egyre több pszeudogénnek találták meg funkcióját különösen egy antitumor gén kódolásánál, illetve az embriókori fejlődésnél.
11. Homeotikus gének
A homeotikus gének olyan vezérlő gének, amelyek többlépcsős folyamatokat indítanak el az embrionális fejlődés során. Ezek nagyon hasonlítanak egymásra kezdve a légytől az egére, a tyúkon át az emberig. Ezért a makroevolúció kulcsgénjeként tartották számon.
Részletesebb vizsgálatok azonban rámutattak, hogy a kontrollgének nem lehetnek evolúciós kulcsgének. Amennyiben ugyanis a homeotikus mutáció egy magasabb szintű megjelenési formához vezetne, számos kisebb pozitív mutációnak kellene bekövetkeznie a kontroll- és célgének hierarchájának alsóbb szintjén.
12. Rudimentáris (kifejletlen, félbemaradt, funkció nélküli) szervek
Az elmúlt 150 évben számos olyan szervet fedeztek fel, melyeket funkció nélkülinek, kifejletlennek tartottak. A legtöbb esetben azonban kimutatható volt valamilyen funkció, illetve egy degenerációról tanúskodnak.
A féregnyúlvány (vakbél) a bélflóra megmaradását és (hasmenés utáni) regenerálódását segíti elő.
Barlangi halak (vagy például a vakond) látóképességének elvesztése pedig arra utal, hogy a fölösleges funkciók visszafejlődnek.
13. Biogenetikus alaptörvény
Bár Ernst Haeckel (1834-1919) biogenetikus alaptörvényét, mely szerint az emberi embrió a törzsfejlődést ismétli meg az anyaméhben a halaktól az emlősökig, már életében hamisításként leleplezték, mégis sok tankönyvben szerepel még ma is.
14. Pettyes nyírfalepke
Sok iskolakönyvben a pettyes nyírfalepkét állítják be a megfigyelt evolúció mintapéldájaként. Eközben még csak mikroevolúcióról sem lehet beszélni. Miről is van szó? A pettyes nyírfalepkének két alfaja létezik, egy sötétebb és egy világosabb színű. Az angliai ipari forradalom hatására a nyírfakérgen megtelepedett világos színű zuzmó elpusztult, ami a sötétebb változat elszaporodásához vezetett, mert a lepkék inkább a saját színhez közel álló nyírfakérgen telepednek le. Nos, ha ez így is volna, akkor is csak a populáció változásáról, az egyiknek a másik általi kiszorításáról lehetne beszélni, és nem az egyik faj átalakulásáról egy új fajba. De az alaposabb tanulmányok megmutatták, hogy
a, a világosabb színű alfaj populációja ismét növekedésnek indult, anélkül, hogy a kéreg színében változás állt volna be,
b, a populációváltozás nem függ össze a nyírfakéreg színének változásával.
15. DDT-rezisztens rovarok
Amikor a szúnyogok és legyek egy idő után ellenállóvá váltak a DDT-vel szemben, ezt az evolúció bizonyítékának tekintették. Csak a részletesebb vizsgálatok mutatták ki, a DDT-rezisztens rovarok már korábban is léteztek. Elterjedésük csupán avval magyarázható, hogy a nem ellenálló rovarok kipusztultak, és így az ellenállók szaporodhattak el.
16, Antibiotikum rezisztencia
Az egyes baktériumok antibiotikummokkal szembeni ellenállóságának kifejlődésében az evolúciót vélték egyesek igazolva látni.
A baktériumtenyészetből az antibiotikumoknak ellenálló mutáns baktériumok már az antibiotikum bevitele előtt kimutathatók. az antibiotikum csupán csak egy szelektáló hatást okoz.
A könyv szerzői:
Dr. Dieter Aebi jogász
Dr. Markus Bourquin orvos
(nyugalmazott) Prof. Dr.-Ing. Werner Gitt
Dr. Ruedi Hartmann vegyész
Kai-Uwe Kolrep okleveles mérnök
Roland Schwab
Hansruedi Stutz okleveles mérnök
lic. theol. Marcel Wildi teológus
Közzétette: Bálint József
Talán nem véletlen, hogy a szerzők között még véletlenül sincs biológus, az egy orvos is csak mutatóba, hogy ne lehessen azt mondani, hogy totál laikusok írták a könyvet, pedig de.
Maga a cikk érveléstechnikailag nevetségesen primitív, ráadásul rendre hamis állításokat tesz, hibásan levont következtetések alapján. Végigmehetnék és könnyedén, tételesen cáfolhatnám minden egyes pontot, de idő és megfelelő elhivatottság hiányában ettől most eltekintek.
Ellenben csatlakozom az egyik másik posztra kommentelő véleményéhez, és ha már a „józan katolikus”-t választották nevüknek, esetleg lehetne némi józanságot gyakorolni, és ilyen tendenciózus áltudományos marhaságokat nem kéne közölni.
Már boldog II. János Pál pápa is elismerte, hogy az evolúció elmélete masszívan megalapozott, olyannyira, hogy az egyház pusztán dogmatikai alapon nem szállhat szembe vele. Amennyiben tehát Önök tényleg „józanként” és „katolikusként” definiálják magukat, úgy beszüntetik ennek a sületlenségnek a publikálását…
Tisztelt Felagund!
Nem vall természettudományokban jártas személyre írása. Személyeskedik, cimkéz, sérteget, fölényeskedik, de egy fél mondat ellenérve nincs.
Természetesen nem egy lezárt tudományterületnek, axiómának tartom ezt az igen kényes kérdéskört. Tehát ha van ellenérve, legyen szíves ide leírni, és ahogy a másik kommentelőnek megígértem, Önnek is megígérem, hogy utánajárok a kérdésnek, lévén magam egyik szakterületnek sem szakértője.
Ha hiányolja a biológusokat, akik kétekednek az élet véletlenszerű kialakulásában, valamint a mutációban, és a természetes kiválasztódásban, mint az élővilág fejlődésének hajtóerejében, az alábbi linken található listában bőségesen talál.
http://www.discovery.org/scripts/viewDB/filesDB-download.php?command=download&id=660
Hogy II. János Pál pápa mit ismert el, és mit nem, abszolút nem releváns. A matematikában a matematikai törvényszerűségekre (valószínűségszámítás) hallgatok, a fizikában, biológiában, stb. a saját diszciplina törvényszerűségeire. Észérveket elfogadok, esetleg ugyancsak észérvekkel reagálok rá, de természettudományos kérdésekben sem az emócióknak, sem egy vallási tekintélyre való hivatkozásnak nincs helye.
Még annyit fűznék hozzá, hogy a 95 tézis szerzőinek érvelésével én sem értek egyet minden esetben. Ezek azonban inkább logikai részletek, túl nagy jelentőségük nincs, és az alapvető megállapításokat nem befolyásolják. Mint a fordításban említettem, a szerzők iránti tiszteletből nem változtattam megállapításaikon.
Lekötelezne, ha néhány pontot megcáfolna, Önnek is azt tudom ígérni, mint a másik kommentelőnek, szembesítem az Ön érveit az írás szerzőivel, és a kapott választ leközlöm.
De kérem, csak tudományos alapon, szigorúan emóciómentesen!
Bálint József
…hát a DNS-ről időközben kiderült, hogy nem kettő hanem négy alfa hélix spirállal rendelkezik…Isten figyel!
Az evolúció-teremtés vita nem „tudományos”. az evolúcionista-materialista ember érzelmileg ellenáll az igazságnak, így logikus, levezethető érvekkel nem meggyőzhető. Nem akarnak hinni Istenben, s ezért találták ki az evolúció elméletét. Ez a lényeg.
Az evolúció elméletet illetően bennem is vannak kételyek, ugyanakkor egyet tudok érteni Felagunddal abban, hogy valóban nem egy hitelesnek tekinthető tudományos szakmunkáról van szó. Nekem sincs túl sok kedvem, időm és elhivatottságom mindezt részletezni (pláne, hogy rájöttem, az internetes kommentelgetésekkel nem túl sok embert lehet meggyőzni, viszont annál több időpocsékolással jár). Nem is tudom, hol kezdjem.
1. A cikk olvasása során fennakadt a szemem több olyan érven is, melyről már csupán gimnáziumi tanulmányaim alapján is tudhatnám, hogy egyszerűen hamisak. Például a cikk azt írja: „Egyetlen egy mutációnak nagyon kicsi a túlélési esélye, és 12 millió évig tartana, míg beépülne a genomba. Darwin még hitt a megszerzett tulajdonságok átörökíthetőségébe.” Egyrészt Darwin nem hitt a megszerzett tulajdonságok átörökíthetőségében. Az Lamarck volt, akinek az elméletével szembehelyezkedett Darwin természetes kiválasztódáson alapuló evolúció elmélete. Másrészt hibás az az érvelés, hogy a mutáció túlélési esélye kicsi, hiszen ha ivarsejtben történik a mutáció, megtermékenyítés után mindenképpen továbböröklődik.
2. A cikk emellett úgy állítja be Darwin elméletét, mintha az azt állítaná, hogy az élőlények az élettelen anyagból jöttek létre kémiai úton. Arra vonatkozóan, hogy az élet mi módon jött létre, több elmélet is van, de Darwin nem ezzel a kérdéssel foglalkozott.
3. Személy szerint én sem tartom bizonyítottnak az evolúció elméletet, azonban nem értek egyet azokkal, akik úgy gondolják, az evolúcionisták csupán „érzelmi alapon” vagy Isten tanításai elleni lázadásból hinnének abban, amiben hisznek. Talán vannak ilyenek is. Vannak, akik a tudományos tényeket (vagy hipotéziseket) Isten tagadására használják fel, azonban tudni kell, hogyha ezek akár szakemberek is, a probléma nem a tudományban, hanem az írók tollában van.
4. Ugyanakkor vannak hívő keresztények is, akik hisznek az evolúcióban, s számos tudományos és teológiai munka is, mely kifejti, valójában nincs is ellentmondás az evolúció elmélete és a szentírások között. Ha pedig mégis lenne, úgy gondolom hibás lenne józannak vagy logikusnak nevezni azt a gondolkodásmódot, hogy a tudományos tények helyett olyan írást tartsunk hitelesnek, melyekolyan korban és olyan emberek által íródtak, akik jóval kevesebb tudással rendelkeztek a természettudományokkal kapcsolatban. Nem értem azt sem, hogy miért elfogadhatóbb egy kétezer évvel ez előtti egyházi személy (Pál) levelében megfogalmazott dolog, mint egy mai egyházi személy (pl.: II. János Pál pápa) szava, amennyiben elfogadják őt Péter apostol utódjának. A Biblia több ezer évvel ez előtti egyházi vezetők szavait tartalmazza. Miért hitelesebbek ezek egy katolikusnak, mint a maiaké, amennyiben katolikusokról van szó?
5. Én úgy gondolom, a teremtéstörténet az akkori kor egyszerű embere számára íródott. Isten számos dolgot kinyilatkoztatott a prófétáinak, azonban ezek leírására abban a korban nem voltak meg a megfelelő szavak, és sokszor szimbólumokat is használtak. Ha egy kisgyermeknek vagy egy hozzá nem értőnek próbálnánk elmagyarázni olyan bonyolult dolgok működését, mint egy számítástechnikai eszköz, az internet vagy egy sugárhajtású repülőgép, majd ezt neki ez után a saját szavaival emlékezetből le is kellene írnia, milyen leírást kapnánk? Úgy gondolom, a teremtéstörténetből sok fontos lecke megtanulható, azonban hibás lenne szó szerint értelmezni belőle mindent. Az, hogy ez a Föld nem csupán néhány ezer éves, hogy létezett ősember, s több millió évvel ezelőtti különféle élőlények, az tény. Ezek bárki számára nyilvánvalóak lehetnek. Aki ezt tagadja, aki ilyen jelentős tények mellett elsiklik, azt nem nevezném józannak.
6. A teremtéstörténetből a következő leckéket érdemes megtanulni: I. Isten rendezte össze ezt a földet, s teremtette meg az összes élőlényt. (A teremtés sem feltétlenül a semmiből történt.) Mindez Isten hatalma által történt, de hogy milyen módon, azt nem tudjuk. Nem hiszem, hogy egy emberszerű kézzel gyúrta össze mindezt, s azt sem, hogy csupán a szavai miatt lettek úgy a dolgok, ahogy lettek. Nem tudhatjuk, milyen módon jöttek ezek létre. II. Isten az embert saját képmására teremtette meg. Nem csupán teremtménynek, hanem gyermeknek. Tehát gyakorlatilag ugyanaz a faj vagyunk, mint Ő, s Isten sem valamiféle állathoz hasonló lény, s nem is csupán valami mindent átjáró panteisztikus és személytelen mindenség, hanem az emberhez hasonló testtel rendelkező önálló lény, aki döntéseket hoz, aki tud magáról, aki független, hatalommal rendelkező. III. Isten is egyfajta ciklus szerint él, s nekünk is ezt parancsolta. 6 napon át munkálkodjunk, s szenteljük meg a sabbat napot (ami Krisztus feltámadása óta a vasárnap). IV. Fontos leckéket tartalmaz ezen kívül a nemek szerepéről is, s a házasság fontosságáról. V. Azt is mondja a teremtéstörténet, hogy Isten a saját képére teremtette az embert férfiúvá és asszonnyá. Bár Mennyei Atyánk férfi, feltételezhetjük, van Mennyei Anyánk is. A gyermeknemzéshez, a teremtéshez nem elegendő egy nem. Erről nem ír a teremtéstörténet, de feltételezhetjük. Ismerjük mind az atya, mind a gyermek szó jelentését, tehát anyára is szükség kell, hogy legyen. VI. Az első férfi Ádám volt, az első nő pedig Éva.
Tehát sok lecke tanulható a teremtéstörténetből. Azonban, hogy mi módon történt az állatok, s az ember teremtése, nem tudjuk meg belőle. Az állatok korábban lettek megteremtve, mint az ember. Az evolucionisták szerint is előbb alakultak ki az állatok, mint az ember. Mózes könyve szerint a föld porából lett teremtve a testünk. Egyesek mégis a Bibliára hivatkozva tagadják az abiogén elméletet, mely szerint az élettelen anyagból alakult ki az élet. Mindkét esetben arról van szó, hogy a föld porából lettünk, csupán az egyik annyit ír, hogy Isten által, a másik pedig különféle kémiai folyamatokról beszél, melyeket úgy gondolom úgy is tekinthetünk, mint eszközöket Isten kezében. Mondok egy példát. Tegyük fel, hogy én imádkozom Istenhez, hogy segítsen eredményeket elérnem például egy sportban, s ez így is lesz. Vajon annak felismerése, hogy a sportban való fejlődésem során milyen szerepe volt az edzésnek, s a testemben lezajló biológiai folyamatoknak ez vajon megcáfolása lenne annak, hogy Isten segített? Vagy hogy képzeljük el az isteni segítséget? Testben megjelenik majd, s a sárból meggyúrja az izmaimat? Nincs ellentmondás a kettő között. Ugyanez a szélsőséges szembehelyezkedés megvan a másik oldalon is. Azok között, akik úgy gondolják, hogy a természettudományos tények Istent cáfolják. Ha én látok egy tortát, melyről tökéletesen ismerem, milyen anyagokból áll, s miféle rendszer szerint épül fel, miért gondolom, hogy nem volt cukrász, aki elkészítette azt? Mindegy. Sok kérdést felvet a téma. Sok ellentmondás az evolúció és a szentírások között csupán látszólagos. Nem gondolom, hogy Isten hívőként eretnek tanításként kellene tekintenünk az evolúció tanra, ugyanakkor azt sem mondom, hogy feltétel nélkül elfogadom. Én személy szerint semmiképpen nem hiszek abban, hogy az élet keletkezése a véletlen műve lett volna. Természettudományos tény még jelenleg is, s minden tapasztalat arra utal, hogy élet csak az életből vagy élet által keletkezhet (jelenleg azt sem sikerült bebizonyítani, hogy élet által keletkezhet élet, csupán azt, hogy az életből, ugyanis élettelen anyagokból nem sikerült még élő sejtet előállítanunk ). Azt sem sikerült még bebizonyítani, hogy egy fajból több is kialakulhat. A kutya, melyből nagyon sokfélét tenyésztett ki az ember, még mindig ugyanabba a fajba tartozik, mint az az ősi farkas, melyből származik, s egymással is nemzőképesek maradtak, nem jött létre új faj. Stb. Megfogadtam, hogy nem szentelek túl sok időt ennek a kommentnek. Sajnos mégis így tettem. A lényeg, amit zárszóként elmondanék, hogy érdemes kutatni az igazságot, hipotéziseket felállítani, s egyfajta kétkedést fenntartani. Taníthatónak kell lenni ahhoz, hogy igazságokat ismerjünk meg.
Igaz, hogy az evolúciót vitatók körében viszonylag kevés a biológus, ez azonban árulkodó. Ugyanis a biológia mint tudomány ma teljes egészében az evolúció tévtanára épül. Kizárt dolog, hogy bárki, aki szakmai sikert akar elérni a biológiában, az evolúciót tagadhassa. Ez egy olyan dogma, amit ha megsért, még az általános iskola felső tagozatában se taníthat többet biológiát. Publikációs lehetőségei bezárulnak, az előmenetelnek búcsút mondhat, munkahelyéről kirúgják. Az evolucionisták ugyanis részint túl sok energiát fektettek már a hipotézisük tudományként való feltüntetésébe, részint, amint már fentebb írták, az egész arra szolgál, hogy tagadni lehessen Istent. Csak olyan biológusok emelik fel a szavukat, akik addigi munkásságuk, pályafutásuk révén vagy koruk révén már függetlenek és nem kell tartaniuk megtorlástól.
„Igaz, hogy az evolúciót vitatók körében viszonylag kevés a biológus.”
Így van. A biológusok nagy többsége az evolúciót könyvekből tanulta, saját kutatásokat ezen a téren nagyon kevesen végeztek. Gyakorlatilag olyasmiben hisznek, amit sohasem tudtak megfigyelni, kikísérletezni, igazolni. Érdekes, hogy a témában ténylegesen kutató biológusok közt más az arány. Pl. Giuseppe Sermonti, az ipari baktérium-tenyésztés legelismertebb kutatója, számos könyvében vonja kétségbe az evolúciót, sőt a természetes szelekciót is, vagy Roberto Fondi. Az ő felkészültségüket, tudományosságukat nem igen lehet kétségbe vonni.
Még egy érdekes adalék a DNS információ-tároló és reprodukáló képességéről:
Teremtés vagy evolúció? – Adatábrázolás a természetben. A DNS