Budapest, 2001. október 29. (OS) – Az Országos Sajtószolgálat az alábbi levél kiadására kapott felkérést.
Hívő értelmiségiek levele Seregély Istvánhoz, Bölcskei Gusztávhoz és Szebik Imréhez, a katolikus, a református és az evangélikus egyház vezetőihezTisztelt Püspök Urak!
Bizonyára Önöket is nyugtalanítja a magyar antiszemitizmus újjáéledése valamint honfitársaink és hatóságaink gyakran tettekben is megnyilvánuló cigányellenessége. Bennünket nagyon aggasztanak ezek. 1990-ben nagy reményeket fűztünk a születő demokráciához. Abban bíztunk, hogy a szocialista rendszer összeomlásával és a megszálló szovjet csapatok távozásával Isten nemcsak „jókedvvel, bőséggel” áldja meg sokat szenvedett gyermekeit ebben a hazában, hanem azt is lehetővé teszi mindenkinek: nőknek és férfiaknak, cigányoknak és nem-cigányoknak, zsidóknak és nem-zsidóknak, hozzánk menekülő idegeneknek és magyar állampolgároknak, hogy egymás szabadságát és emberi méltóságát tiszteletben tartva szépen éljenek együtt Magyarországon.
Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy 2001-ben az FTC – ÚJPEST örökrangadón a szurkolók azt fogják kórusban zengni a lelátón, hogy „Indul a vonat Auschwitzba!”, amire az ellentábor azzal az ordítással válaszol, hogy Sieg Heil! Sieg Heil! És arra sem, hogy a szabad magyar parlament egyik pártjának, a Magyar Igazság és Élet Pártjának, az antiszemitizmus, a cigányellenesség és általában az idegengyűlölet lesz az egyik fő jelszava. Hogy a sajtóértekezletén e párt alelnöke antiszemita uszítást folytat. És hogy aki uszítást akar hallani vagy olvasni, annak elég bekapcsolnia az úgynevezett közszolgálati rádiók és tévék bizonyos műsorait, például a Vasárnapi Újság-ot, vagy olvasnia bárki számára hozzáférhető lapokat, köztük a Magyar Nemzet – et, amelyben szintén felbukkannak ilyen írások.
A keresztény egyházak hívei és lelkészei között, sajnos, elég sokan vannak antiszemiták, cigány- és idegengyűlölők. A magyar református egyház egyes képviselői és a MIÉP kapcsolata közismert: a MIÉP parlamenti frakciójában például ifjú Hegedűs Lóránt személyében még református lelkész is van. Nem is akárki, mert az ő édesapja Hegedűs Lóránt, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke. A katolikusoknak és az evangélikusoknak az antiszemitizmussal, a cigányellenességgel és az idegengyűlölettel való fertőzöttsége nem ennyire nyilvánvaló. De aki őszintén szembe akar nézni a magyar kereszténység történetének 1890 és 1944 közti szomorú és szégyenletes fejezetével, amikor antiszemita propagandájukkal a magyar egyházak tevékeny szerepet játszottak a magyar holokausztnak, több százezer zsidó honfitársunk elpusztításának az előkészítésében, az több forrásból is tájékozódhat erről.
Elolvashatja például Randolph L. Braham A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon című kétkötetes munkáját vagy Kis György katolikus plébános Megjelölve Krisztus keresztjével és Dávid csillagával című könyvét, amelyből megtudhatja, hogy hosszú papi szolgálata folyamán Kis György milyen sok sértést és megaláztatást szenvedett el paptestvéreitől, pusztán a zsidó származása miatt. Vagy elolvashatja Vermes Géza Gondviselésszerű véletlenek címu emlékiratait.
Önök, tisztelt Püspök Urak, jól tudják, hogy Isten szándékaival ellenkezik minden társadalmi vagy kulturális – nem, faj, bőrszín, társadalmi helyzet, nyelv, vallás szerinti – diszkrimináció, így az antiszemitizmus és a cigányellenesség is.
II. János Pál nemrég mondta a következőket: ” Aki keresztény, nem lehet antiszemita…A fajgyűlölet olyan bűn, amely súlyosan sérti Istent…Nem fohászkodhatunk Istenhez, minden emberi lény atyjához, ha nem vagyunk hajlandók testvérként viszonyulni az emberek egyes csoportjaihoz, akiket Isten ugyancsak a maga képére teremtett… A fajgyűlölettel a kölcsönös befogadás kultúráját kell szembehelyezni”. Elítélt minden diszkriminációt az Egyházak Világtanácsa és sok protestáns ökumenikus szervezet is. A keresztények a Szentháromságban, a személyekben: az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben különböző egy Istenben hisznek. És az ökumenikus gondolkodású hívek nem egy domináns egyház, például a római-katolikus egyház képére formált közösségként képzelik el a keresztények egységét, hanem kiengesztelt különbözőségként, amire, tisztelt Püspök Urak, Önökkel együtt mi is törekszünk.
És vonz bennünket az Európai Unió is, amelyben a nagy nemzetek nem elnyomják a kis népeket és népcsoportokat, hanem amelynek polgárai és politikai testületei – a nemzeti kormányoktól az európai parlamenten át az Európa Tanácsig és a brüsszeli Bizottságig – arra törekszenek, hogy a saját önazonosságukat megőrző, kultúrájukkal egymást gazdagító népek éljenek együtt egy közös államban, amelyet minden európai férfi és nő közös otthonává akarnak tenni, az emberi, a szociális, az etnikai, az ökológiai, a kulturális és a vallási jogok rendjével.
Javasoljuk, tisztelt Püspök Urak: minden lehetséges eszközzel törekedjenek arra, hogy a magyar kereszténység éppúgy Magyarország egységének jele és eszköze legyen, ahogyan a II. vatikáni zsinat szerint a világegyház az emberiség egységének jele és eszköze. Ahogy Pál apostol szerint nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettek Krisztus Jézusban úgy munkálkodjanak Önök is azon, hogy a magyar nemzeten belül se legyen többé „magyar” és „nem-magyar”, azaz zsidó és nem-zsidó, cigány és nem-cigány.
Ez hosszú és kitartó munkát igényel tőlünk, hívektől, és Önöktől, egyházi vezetőktől is. Amint Roger Etchegaray francia bíboros nemrég nyilatkozta: az emberi jogokért folytatott küzdelmek között a rasszizmus elleni harc a legnehezebb, és a rasszizmus, sajnos, jelen van még keresztények között és a katolikus egyházban is. Mi mindnyájan egy olyan ökumenében hiszünk, amely minden jóravaló embert egyesít. Ezért örülünk, hogy a református egyház elnöksége elítélte már ifjú Hegedűs Lórántot és antiszemita uszítását. De azért még sok munka vár minden keresztényre.
Kérjük, hogy vizsgáljanak felül, tisztelt Püspök Urak a teológiai tankönyvektől kezdve a kisgyerekek hittankönyveiig minden oktatási segédeszközt abból a szempontból, hogy tartalmaz-e más vallásokra nézve nyíltan vagy burkoltan becsmérlő kijelentéseket vagy inkább előmozdítja más vallások jobb megértését, a hozzájuk való közeledést és a velük való kiengesztelődést.
Az evangélium azzal a felszólítással kezdődik, hogy tartsatok bűnbánatot. Hogy eleget tegyünk Urunk e felszólításának, ahhoz nem elég az egyéni lelkiismeretvizsgálat.
Sürgetjük, hogy közösen vizsgáljuk felül azoknak a nagyobb közösségnek a múltját is, amelyhez tartozunk, így a magyar keresztény egyházakét is. És nézzünk szembe őszintén azzal, hogy voltak olyan korszakok is, amikor magyar keresztények jelentős része kirekesztő magatartást folytatott – aminek fontos szerepe volt a magyar holokauszt előkészítésében.
És ezt el kell ismernünk annak ellenére is, hogy szép számmal akadtak olyan magyar keresztények is, akik zsidókat mentettek. Javasoljuk: mozdítsák elő minden lehetséges módon, hogy a magyar keresztények jobban megismerjék zsidó és cigány honfitársaikat, mert az előítéleteknek és a kirekesztő cselekedeteknek a legfőbb forrása általában az, hogy az előítéletek rabjai nem ismerik azt a csoportot, amelyről negatív sztereotípiákat hordoznak magukban.
Ismerkedjünk meg azzal, amit a másik csoport – a zsidó vagy a cigány – gondol magáról, a múltjáról, az értékeiről és problémáiról, és teremtsük meg a velük való személyes találkozásnak, az együttgondolkodásnak, a közös munkálkodásnak és imádkozásnak a lehetőségeit. Amit elősegíthet például az, hogy katolikus kispapok, protestáns teológushallgatók és a rabbiképző növendékei eltöltenek egy-két szemesztert egymás fakultásain.
Vagy az, hogy nem-zsidó és nem-cigány fiatalok együtt táboroznak zsidó és cigány fiatalokkal.
Tisztelt Püspök Urak!
Gondolkozzanak ezeken a feladatokon, és kérünk, vegyék be ezeket is egyházuk lelkipásztori tervébe. Ha igényt tartanak a segítségünkre a konkrét tervek kialakításához és megvalósításához, azt szívesen felajánljuk.
Budapest, 2001. október 28.
Testvéri üdvözlettel
Aszalós János, Balassa Péter, Benedek István Gábor, Birtalan Balázs, Bárdos-Féltoronyi Miklós, Boór János, Csapody Tamás, Csóti Gábor, Derdák Tibor, Donáth László, Doromby Károly, Dornbach Alajos, Endreffy Zoltán, Esterházy Péter, Fejtő Ferenc, Fodor Géza, Forintos György, Gánóczy Sándor, Győry Márta, Görgey Gábor, Hegyi Gyula, Horányi Özséb, Iványi Gábor, Kamarás István, Kelemen Gábor, Komlós Attila, Kornis Mihály, Ladik János, Majsai Tamás, Mártonffy Marcell, Mécs Imre, Mészáros Klára, Nagy Erzsébet, Orsós János, Nagy Zoltán, Péntek László, Pfitzner Rudolf, Polcz Alaine, Polgár Kornél, Pomogáts Béla, Richly András, Róbert László, Sára Ágnes, Schmal Károly, Schein Gábor, Szabó Iván, Szent-Iványi Ilona, Szölőssy Ágnes, Takács Zsuzsa, Tillmann J.A., Törzsök Erika, Ungár Anna, Ungváry Rudolf, Várdy Péter, Vári Erzsébet, Vass György SJ, Verseghi Nagy András.
1 Comment
Add a Comment