Mit mond a Szentírás a zsidó-keresztény párbeszédről?
Se szeri se száma mai időnkben azoknak a teológiai megnyilatkozásoknak, amelyek a zsidó vallást is az Istenhez vivő egyik lehetséges útnak tekintik. Az ilyen, katolikus egyházon kívüli megnyilvánulások elrettentő példája nálunk a „Hit Gyülekezete” nevű cionista keresztény szekta, szerte a nyugati világban pedig hasonszőrű társaik. Ezek a szekták túl azon, hogy az Istenhez vezető útnak fogadják el a zsidó vallást, még valami furcsa szolgalelkűségről is tanúságot tesznek, avval, hogy a zsidókat valami különleges, felsőbbrendű népnek, vallásnak tekintik. A jelenség nem új. Ezek szellemi elődjének tekinthetők például a magyarországi szombatosok, de már Szent Pál apostolnak is helyre kellett tennie a judaizmust, azaz azt a gondolatot, hogy az pogányoknak először zsidókká válniuk, ebből térhetnek csak meg a kereszténységre.
Erről a kérdésről részletesebben olvashatunk „Mihez kezdjünk a „Mér(l)eg” eretnekségével?” c., honlapunkon megtalálható írásban.
A Katolikus Egyházban a Nostra Aetate c. zsinati dekrétummal kezdődött a kinyilatkoztatott hittel ellentétes vagy legalább is kétértelmű megnyilatkozások sora a zsidókat illetően. Azóta hallunk egyre-másra, időről időre megismételve, nehogy a feledésbe merüljenek, olyan megnyilatkozásokat, amelyek „idősebb testvéreinknek”, az „ígéret örököseinek”, a „választott népnek”, „a soha föl nem bontott szövetség fiainak” nevezik a mai zsidókat. Ezt a zsinati dokumentumot tárgyalja „P. Franz Schmidberger: A II. Vatikáni zsinat időzített bombái” c. írásában.
Érdekes módon, amióta az egyház „idősebb testvéreinek” nevezi a mai zsidókat, kezdenek ezek a „testvérek” nagyon nem testvérként viselkedni.
- Öljétek meg az amalekitákat, ne hagyjátok életben sem az asszonyokat, sem gyerekeiket, sem állataikat – mondta Yisrael Rosen rabbi, felszólítva evvel honfitársait a palesztinok kiirtására. Az esetről a Hárec nevű ismert izraeli napilap tudósított. Rosen a Tsomet Intézetet vezeti. Több izraeli rabbi egyetértéséről és támogatásáról biztosította, és ami a legelképesztőbb: Izraelben senki nem határolódott el tőle, a keresztény körökből pedig senki nem figyelmeztette az „idősebb testvéreket”, ilyet azért nem illene mondani. Az esetet agyonhallgatással, szőnyeg alá söpréssel kommentálták.
- Izraelben pólóingeket árusítanak „One shot, two kills” — Egy lövéssel kettőt öltem — felirattal, amelyen egy babát váró palesztin nő képe látható.
- Külföldi egyetemistát utasítanak ki missziós tevékenység vádjával.
- 2006-ban egy svéd egyetemista lányt sebesítettek meg súlyosan egy gázpalackkal, miközben azt kiabálták: Megöltük Jézust, titeket is megölünk.“
- Betetőzi mindezt Ovadia Yosef rabbi elhíresült kijelentése 2010 októberéből, melyet azért érdemes szó szerint idézni: „A gojok csak azért lettek teremtve, hogy a zsidóknak szolgáljanak. A gondviselés azért adott hosszú életet a szamaraknak (gojoknak), hogy a zsidók pénzügyi veszteségeit csökkentsék.” Ovadia Yosef nagy tekintélyű rabbi Izraelben, ő az ultraortodox Sasz-párt vallási vezetője.Ha valaki most arra tippel, hogy a nagytekintélyű rabbit sem a nemkatolikus keresztény szekták, sem a Vatikán nem rótta meg (a nyílt, őszinte párbeszéd jegyében), ehelyett jeges hallgatás minden fronton, akkor eltalálta! Az csak magától értetődik, hogy a nemzetközi sajtó, a hivatásos rettegők, antiszemitizmus-veszélyt érzékelők ennél az esetnél éppúgy csöndben maradtak, mint az összes itt felsoroltnál. Ugyancsak jellemző mindegyik általunk felhozott példára, hogy egyetlen rabbi, vallásos tekintély sem akadt, aki saját hitsorsos társainak ilyen kisiklását elítélte volna.
Még sokáig folytathatnánk az ehhez hasonló esetek fölsorolását, de azt hisszük, ennyi is elég annak bizonyítására, hogy teljesen fölösleges, értelmetlen és csupáncsak időpocsékolás bármiféle párbeszédet folytatni a zsidósággal.
A Szentírás egyébként sehol nem tanácsolja dialógus folytatását, evvel szemben határozottan felszólítja a keresztényeket, tegyenek tanúságot Jézusról, mint az egyetlen útról, és hirdessék az evangéliumot. Ahogyan a régi aforizma mondja: Az emberiség nagy tragédiája, hogy Éva dialógusba bocsátkozott a kígyóval. A dialógus egyébként azt jelenti, hogy a másik felet egyenrangúnak ismerem el. Nos, már csak ezért sem lehet semmiféle dialógus az Istentől kinyilatkoztatott, egyetlen igaz vallás és bármiféle más vallás között. Békés egymás mellett élés, a másvallású személyek (de nem a másik vallás!) tisztelete természetesen megengedhető, és ezekre kell is törekednünk.
Szükséges tehát megvizsgálnunk,
- van-e bibliai alapja a mai zsidók idézett megnyilvánulásainak
- milyen ószövetségi idézetek utalnak Jézusra, mint a Messiásra, illetve az új szövetségre, azaz a kereszténységre
- mit tanít a Szentírás, hogyan viszonyuljanak a keresztények a Krisztus utáni zsidósághoz.
Az idézeteket két részre – ószövetségi és újszövetségi idézetek – bontjuk. Összeállításunk nem teljes körű. Vonatkozik ez – tekintve az anyag terjedelmét – mind az Ószövetségre, mind az Újszövetségre. Tekintsük tehát az idézeteket egy-egy kiválasztott, de a Szentírás üzenetét hűen visszaadó véletlenszerű példának. Hiszen a téma alapos tárgyalása nem egy rövid cikk, hanem egy komoly tanulmány vagy könyv terjedelmét kívánná meg.
Nos, íme az idézetek:
Ószövetség:
| Lev 19.33 | Ha idegen lakik veletek földeteken, ne bántsátok. A veletek lakó idegen olyan legyen számotokra, mint a közületek való, és szeresd úgy, mint saját magadat, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptom földjén. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Kommentár: A mai zsidók, mint ahogyan az elrettentő példákból láttuk, teljes mértékben fölrúgjál ezt a parancsot. Hamis tehát a részükről bármiféle hivatkozás a Tórára. |
| MTörv 18.15 | Neked prófétát támaszt az Úr körödből, testvéreid közül, mint engem, őrá hallgassatok. Kommentár: Erre a helyre (és a többi ószövetségi ígéretre) hivatkozva azonosítja Szt. Péter a megígért prófétát Jézussal. |
| Zsolt 2.6-8 | „Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen.”Az Úr végzését hirdetem; Ő így szólt hozzám: „A Fiam vagy, ma adtam neked életet. Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait. |
| Zsolt 110.1 | (Dávid zsoltára.) Azt mondta az Úr az én Uramnak: „Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!” Kommentár: A nevezetes rész, amelyet a rabbik nem értettek és a mai napig nem értenek. |
| Zsolt 118.22 | A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett. Kommentár: Keresztény tanításunk egyik kulcsmondata. Hivatkozik rá Jézus, Szt. Péter, Szt. Pál. |
| Zsolt 132.11-17 | Az Úr megesküdött Dávidnak igaz esküvel és attól nem áll el: „Testedből utódot emelek trónodra, ha fiaid hűek lesznek szövetségemhez és hűségesek a törvényhez, amelyre tanítom őket, akkor fiaik is trónodon ülnek mindörökre.”Az Úr kiválasztotta Siont, lakóhelyéül kiszemelte. „Ez nyugalmam helye örökre. Itt fogok lakni, ezt választottam ki; igazait megáldom, igen, megáldom, szegényeit kenyérrel táplálom, papjait üdvösségbe öltöztetem, szentjei vigadnak, igen, ujjonganak. Dávid hatalmát ott megerősítem, fáklyát állítok fölkentemnek. |
| Iz 8.14 | Ő [a Seregek Ura] a szentély, a botlás köve és a botránkozás sziklája, Izrael mindkét háza számára, tőr és háló Jeruzsálem lakóinak Kommentár: lásd fenn. |
| Izajás 10.22-23 | „Ha annyi is Izrael fiainak száma, mint a tenger fövénye, csak a maradék üdvözül.” |
| Iz 28.16 | Ezért ezt mondja nektek Isten, az Úr: „Nézzétek, egy követ helyezek el a Sionon, egy értékes szegletkövet, egy erős alapkövet. Aki hisz, nem inog meg. Kommentár: utalás a kereszténységre. |
| Iz 66.18-21 | Íme eljövök, hogy összegyűjtsek minden népet és nyelvet. Eljönnek majd és meglátják dicsőségemet.Jelet adok nekik; és azok közül, akik megszabadultak, elküldök néhányat a nemzetekhez: Tarsis, Put, Lud, Mosek, Ros, Tubál és Javán népéhez; aztán a távoli szigetekre, azokhoz, akik soha nem is hallottak rólam, és nem látták dicsőségemet. És hirdetni fogják dicsőségemet a nemzetek között. Visszahozzák majd minden testvéreteket ajándékul az Úrnak a nemzetek közül; lovakon, kocsikon, hordágyakon, öszvéreken és tevéken hozzák majd őket szent hegyemre, Jeruzsálembe – mondja az Úr. Úgy, ahogy Izrael fiai hozzák az áldozati ajándékot tiszta edényekben az Úr templomába. És közülük is választok majd papokat és levitákat magamnak – mondja az Úr. Kommentár: Egyértelmű utalás a kereszténységre. |
| Ez 9.2 | És lám, megjelent hat férfi a felső kapu felől, amely északra néz, és mindegyik kezében tartotta öldöklő szerszámait. Közülük az egyik férfi fehér ruhába volt öltözve, oldalán meg íróeszközök voltak. Beléptek és helyet foglaltak a bronzoltár mellett.Izrael Istenének dicsősége a kerubokról, ahol volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán, és így szólt hozzá: „Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne.” A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: „Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta!Öreget, ifjút, szüzet, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok! Kommentár: ennél világosabb utalást már nem lehet tenni. |
| Oz 2.25 | Népemnek hívom azt, amely nem népem, s kedveltnek azt, amely nem kedves nekem.(„Nem népem”-nek meg így szólok: „Népem vagy!” Ő meg azt mondja majd: „Én Istenem!”) |
| Zak 9.9 | Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján. Szétzúzza Efraimban a harci szekereket, Jeruzsálemben a méneket. Széttöri a harci íjakat, és békét hirdet a népeknek, uralkodik tengertől tengerig, a Folyótól egészen a föld határáig. |
| Mik 5.1 | De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. |
Újszövetség:
| Mt 21.28-44 | „Mi a véleményetek erről? Egy embernek volt két fia. Odament az elsőhöz és szólt neki: Fiam, menj ki a szőlőbe dolgozni. Nem megyek – felelte -, de később meggondolta és kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Megyek – felelte -, de mégsem ment ki. Melyik tett eleget a kettő közül apja kívánságának?” „Az első” – válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és a cédák megelőznek benneteket az Isten országában. Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen benneteket, de nem hittetek neki. A vámosok és a cédák hittek neki. De ti ennek láttára sem tartottatok bűnbánatot és nem hittetek.” „Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta a szőlőt műveseknek, és elment idegenbe. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy szedjék be a termést. Ám a szőlőművesek nekiestek a szolgáknak. Az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is úgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mert azt gondolta: A fiamat csak megbecsülik. De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, így biztatták egymást: Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és mienk lesz öröksége. Nekiestek, kidobták a szőlőből és megölték. Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőművesekkel?” „A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlejét pedig más bérlőknek adja ki bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést.” Erre Jézus azt kérdezte: „Sose olvastátok az Írásban: A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben. Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét. Aki erre a kőre esik, összezúzza magát, s akire rázuhan, azt szétmorzsolja.” |
| Lk 16.16 | A törvény és próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának örömhíre terjed, és senki se juthat el oda erőfeszítés nélkül. |
| Jn 3.17-20 | Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. |
| Jn 3.36 | Aki hisz a Fiúban, az örökké él. Aki azonban nem hisz a Fiúban, az nem látja meg az életet, az Isten haragja száll rá. |
| Jn 5.39 | Fürkészitek az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy örök életet találtok bennük. Bár éppen rólam tanúskodnak, mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. |
| Jn 5.45-47 | Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atya előtt. Maga Mózes a vádlótok, akiben reméltek. Mert ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek. Mert hisz rólam írt. De hát ha az ő írásainak nem hisztek, hogy hinnétek az én szavaimnak?” |
| Jn 6.45 | Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön. |
| Jn 8.32-47 | Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.” „Ábrahám utódai vagyunk – felelték -, s nem szolgáltunk soha senkinek. Miért mondod hát, hogy szabadok lesztek?” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bűnt követ el. A szolga nem marad ott mindig a házban, a Fiú azonban mindvégig ott marad. Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok. Mégis az életemre törtök, mert nem fog rajtatok a szavam. Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit atyátoktól tanultatok.” Erre közbevágtak: „A mi atyánk Ábrahám!” Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám fiai vagytok, azt tegyétek, amit Ábrahám tett. De ti az életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot hirdetem nektek. Ábrahám ezt nem tette. Azt teszitek, amit atyátok tett.” De tovább erősködtek: „Nem házasságtörésből születtünk, Egy atyánk van, az Isten.” Jézus ezt válaszolta: „Ha Isten volna az atyátok, akkor szeretnétek engem. Mert az Istentől való vagyok, tőle jöttem. Hisz nem magamtól jöttem, hanem ő küldött. Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat. A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja. Mégis, bár az igazságot hirdetem, nekem nem hisztek. Ki vádolhat bűnnel közületek? Ha meg az igazságot hirdetem, miért nem hisztek nekem? Aki az Istentől való, meghallja az Isten szavát. Ti azért nem halljátok meg, mert nem vagytok az Istentől valók.” |
| Jn 10.9 | Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál. |
| Jn 14.6 | „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. |
| Jn 15.22-25 | Ha nem jöttem és nem tanítottam volna őket, nem volna bűnük. De így nincs mentségük bűneikre. Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. Ha nem vittem volna végbe olyan tetteket közöttük, amilyeneket senki más nem vitt végbe, nem volna bűnük. De látták ezeket, mégis gyűlölnek engem is, Atyámat is. Mert teljesednie kell a törvényükben olvasható jövendölésnek: Ok nélkül gyűlöltek. |
| ApCsel 4.11 | [Péter a vének, írástudók és főpapok előtt] Ő az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett. |
| Róm 9.6-8 | Arról szó sem lehet, hogy Isten szava megdőlt, hiszen nem mindenki izraelita, aki Izraeltől származik, s nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő leszármazottai. Csupán „Izsák leszármazottjait hívják utódoknak.” Más szóval: nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekeit nevezik utódnak. |
| Róm 9.31 | A zsidó nép viszont, amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra, nem jutott el a törvény teljesítésére. |
| Róm 10.3 | Mert félreismerik az Istentől eredő megigazulást, és a magukéval próbálják behelyettesíteni, nem vetik alá magukat az Istentől származó megigazulásnak. Márpedig a törvény végső célja Krisztus, minden hívő megigazulására. Mózes azt írja a törvényből eredő megigazulásról, hogy aki megtartja, élni fog általa. Ugyanakkor a hitből származó megigazulásról így szól: Ne kérdezd bensődben: „Ki megy föl az égbe?” Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. Vagy: „Ki száll le az alvilágba?” Azért tudniillik, hogy Krisztust a holtak országából felhozza. Hanem hogyan mondja? Közel van hozzád a tanítás, ajkadon és szívedben, tudniillik a hit tanítása, amit hirdetünk. |
| 2Kor 3.7-11 | Jézus Krisztus tett arra alkalmassá, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a léleké. Hiszen a betű öl, a lélek pedig éltet.Ha már a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata oly dicsőséges volt, hogy Izrael fiai nem tekinthettek Mózes arcára arcának múló ragyogása miatt, hogyne volna sokkal dicsőségesebb a Lélek szolgálata? Ha ugyanis már az ítélet szolgálata dicsőséges volt, akkor az (Isten) igazságosságának szolgálata még sokkal dicsőségesebb. Sőt, ami ott dicsőséges volt, ennek túláradó dicsőségéhez képest valójában nem is dicsőséges.Ha ugyanis már a mulandó oly dicsőséges volt, akkor a maradandó még sokkal dicsőségesebb lesz. |
| 2Kor 3.14-16 | Izrael fiainak értelme eltompult, hiszen mindmáig rajta a fátyol az Ószövetségen, amikor olvassák, s rajta is marad, mert csak Krisztusban tűnik el. Igen, mind a mai napig fátyol borítja szívüket, amikor Mózest olvassák, de ha majd az Úrhoz térnek, eltűnik a fátyol. |
| Gal 3.7-14 | Értsétek meg jól: Aki a hitből él, az Ábrahám fia. Mivel az Írás előre látta, hogy Isten a hittel teszi megigazulttá a pogányokat, előre hirdette Ábrahámnak: „Benned nyer áldást minden nép.” Eszerint akik hisznek, áldásban részesülnek a hívő Ábrahámmal. Azokat viszont, akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak, átok sújtja. Az Írás ugyanis ezt mondja: „Átkozott mind, aki nem tartja meg hűségesen, ami a törvényben van.” Ebből nyilvánvaló, hogy a törvény útján senki nem válik az Isten előtt igazzá, mert „az igaz a hitből él”. A törvény azonban nem a hitből származik, hanem: „Aki teljesíti, élni fog.” Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk. Hiszen az Írás szerint: „Átkozott mind, aki a fán függ.” Így szállt az Ábrahámnak szóló áldás Krisztus Jézus által a pogányokra, hogy a hitben elnyerjük a Lélek ígéretét. |
| Gal 3.29 | Ha azonban Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök. |
| Gal 4.22-31 | Az Írásban ugyanis az áll, hogy Ábrahámnak két fia volt, az egyik a szolgálótól, a másik a szabad asszonytól. A szolgálótól való a test szerint született, a szabad asszonytól való ellenben az ígéret által. Ennek jelképes értelme van. A két asszony a két szövetséget jelenti. Az egyik a Sínai-hegyről való, és szolgaságra szül: ez Hágár. Hágár ugyanis az Arábiában fekvő Sínai-hegyet jelenti, s a mai Jeruzsálemnek felel meg, amely gyermekeivel együtt szolgasorsban él. A szabad asszony ellenben a fenti Jeruzsálemet jelenti: ez a mi anyánk. De ahogy akkor a test szerint született üldözte a lélek szerint valót, úgy van most is. De mit mond az Írás? „Űzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem örököl a szabad asszony fiával.”Mi tehát, testvérek, nem a szolgáló fiai vagyunk, hanem a szabad asszonyéi. |
| Ef 2.15 | A törvényt ugyanis parancsaival és rendelkezéseivel érvénytelenítette. |
| Fil 3.2-3 | Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a kontár munkásoktól, óvakodjatok a megcsonkítottaktól. A körülmetéltek ugyanis mi vagyunk, akik lélekben szolgálunk Istennek, akik Krisztus Jézusban dicsekszünk. |
| Zsid 3.5-6 | Mózes mint szolga volt hűséges Isten egész házában, és jövőbeli kinyilatkoztatásról tett tanúságot. Krisztus azonban mint fiú állt háza élén. Mi vagyunk az ő háza, ha mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben. |
| Zsid 7.11 | Ha a levita papság, amelynek szolgálata idején a nép a törvényt kapta, elvezetett volna a tökéletességre, mi szükség lett volna még rá, hogy más főpap jöjjön, Melkizedek rendje szerint, nem pedig Áron nemzetségéből? |
| Zsid 7.14-19 | Hiszen köztudomású, hogy Urunk Júda törzséből származott, e törzzsel kapcsolatban pedig nem beszélt Mózes a papságról. Még világosabb ez, hogyha Melkizedek módjára egy más pap lép föl, aki nem a testi leszármazás törvénye alapján lett azzá, hanem a halhatatlan élet erejéből. A tanúság ugyanis így szólt róla: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.” Ám ezzel a korábbi törvény megszűnt, mint hatástalan és erőtlen, a törvény tudniillik nem vezetett el a tökéletességre, csak előkészítője volt egy jobb reménynek, amely közelebb visz az Istenhez. |
| Zsid 8.7-13 | Ha ugyanis az első (szövetség) kifogástalan lett volna, nem volna szükség a másodikra. Így feddte meg őket ugyanis: Íme, jönnek napok – mondja az Úr -, s új szövetségre lépek Izrael házával és Júda házával. Ha tehát itt új szövetségről beszél, a régit elévültnek tekinti. Ami pedig elévült és idejét múlta, az közel van a megszűnéshez. |
| Zsid 10.9 | Eltörli az első (szövetséget), hogy helyébe állítsa a másodikat. |
| Zsid 13.10 | Olyan oltárunk van, amelyről nem ehetik az, aki a sátornak szolgál (zsidók). |
| 1Jn 2.23 | Aki tagadja a Fiút, annak az Atya sincs. Aki megvallja a Fiút, azé az Atya. |
| Jel 2.9 | Tudok szorongattatásodról, arról, hogy szegény vagy, de valójában mégis gazdag. Tudom, hogy gyaláznak, akik zsidónak vallják magukat, noha nem azok, hanem a sátán zsinagógája. |
| Jel 3.9 | Nézd, hozok néhányat a sátán zsinagógájából, olyanokat, akik zsidónak mondják magukat, noha nem azok, hanem hazugok. Kényszerítem őket, hogy jöjjenek, boruljanak lábad elé, és tudják meg, hogy téged szerettelek. |
Összefoglalás:
- Már többször jelentette ki a zsidóság egy-egy neves képviselője, hogy „a zsidó nemzet saját Messiása lesz”, pl. Baruch Levy rabbi, Karl Marxhoz írt levelében (www.luebeck-kunterbunt.de/Imperialismus_Weltherrschaft.pdf)
- Ha néha hivatkoznak is a Tóra egyes kijelentéseire, ezt csupán alibiből, a naiv lelkek elaltatására teszik. Kiszemezgetik maguknak azokat a Tóra-idézeteket, amelyek megerősítik féktelen sovinizmusukat és felsőbbrendűségi tudatukat, az ennek ellentmondó bibliai helyeket pedig elkerülik. Jézus már kétezer éve átlátott rajtuk, amikor így szólt hozzájuk: Mert ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek. Mert hisz rólam írt. (Jn 5.45-47)
- A Katolikus Egyháznak semmiféle párbeszédet nem szabad folytatnia a zsidósággal. Ehelyett vissza kell térnie a kinyilatkoztatott, és az 1960-as évekig érvényben lévő krisztusi parancshoz:„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. (Mk 16.15)
P.S. Gyakorlatilag írásunk elkészülte után került kezünkbe Johannes Rothkranz könyve: „44 tévedés a zsidóságról (44 Irrtümer über das Judentum)”. Rothkranz a Regensburgi Püspökség szemináriumában végzett teológiát. 1986-ra tervezett pappászentelésére azonban tradicionalista nézetei miatt nem került sor, ráadásul 2006-ban Rothkranzot a Szent X. Piusz tradicionalista rend is kitiltotta miséiről szediszvakantista nézetei miatt. A könyvben Rothkranz a katolikus egyház következő kijelentéseit veszi górcső alá:
1, Fennáll még a zsidókkal kötött Ószövetség?
2, Isten választott népe a mai zsidóság?
3, Ábrahám gyermekei a mai zsidók?
4, Az ígéret örökösei a mai zsidók?
5, Hűséges maradt a mai zsidóság a szövetséghez?
6, Szereti Isten a mai zsidóságot?
7, Hisz a mai zsidóság az igaz Istenben?
8, Várja a mai zsidóság Jézus Krisztust?
9, A mai zsidóktól jön az üdvösség?
10, Rendelkeznek a mai zsidók külön üdvösségi kiválasztottsággal?
11, Lehetnek a mai zsidók áldás a világ számára?
12, Van önálló értéke az ószövetségi bibliának, az Ószövetségnek, a kereszténység utáni judaizmusnak?
13, A mai zsidóság egyenes folytatása a kereszténység előtti zsidóságnak?
14, A mai zsidók a mi idősebb testvéreink a hitben?
15, Zsidó gyökerei vannak a kereszténységnek?
16, Közös gyökereik vannak a zsidóknak és keresztényeknek?
17, Tekinthető a mai zsidóság a kereszténység anyavallásának?
18, Keresztények és zsidók közösen hisznek az egy Istenben?
19, Zsidók és keresztények közösen várják a Messiást?
20, Közösen várják zsidók és keresztények Isten országának eljövetelét?
21, Ugyanazon reményük van zsidóknak és keresztényeknek?
22, Van a zsidóknak és keresztényeknek közös szellemi örökségük?
23, Együtt birtokolják zsidók és keresztények a bibliát?
24, Van a zsidóknak és keresztényeknek közös imakincsük?
25, Van közös etikai alapjuk zsidóknak és keresztényeknek?
26, Van közös feladatuk a zsidóknak és keresztényeknek?
27, A zsidók és keresztények az egy Isten gyermekei?
28, A zsidók és keresztények közösen alkotják Isten népét?
29, A mai zsidóság a kereszténységhez legközelebb álló vallás?
30, Szellemi rokonságban vannak a zsidók és keresztények?
31, Felbonthatatlan szövetségben van az egyház a mai zsidósággal?
32, Köszönhet az egyház valamit a kereszténység utáni zsidóságnak?
33, Adott a pozitív szellemi és kulturális értékeket a kereszténység utáni zsidóság?
34, Alkotó eleme a zsidóság az európai identitásnak?
35, Létezik egy közös zsidó-keresztény tradíció?
36, Izrael helyettesítése az egyházzal: csak egy mítosz?
37, Nincs szükségük a Krisztusban való hitre a kereszténység utáni zsidóknak?
38, Üdvözülnek a kereszténység utáni zsidók?
39, Zsidóellenes a katolikus egyház, a katolikus hit, a katolikus teológia?
40, Ki kell békülniük a keresztényeknek a zsidókkal?
41, Hívő zsidó volt Jézus?
42, Nem feszítették keresztre Jézust a zsidók?
43, Nem vetette el Isten a zsidókat magától?
44, Megváltoztatható a katolikus tanítás a zsidókról?
A könyv, tárgyilagosan, szigorúan a szentíráshoz és a kétezer éves katolikus tanításhoz ragaszkodva kommentálja, teszi helyre az egyházban a zsinat óta született, zsidósággal kapcsolatos téves nyilatkozatokat. Jó lenne, ha az érdeklődő magyar közönség is megismerhetné.
Ezen téves nyilatkozatok legfrissebb és legszomorúbb példái XVI. Benedek pápa legújabb könyvében (A Názáreti Jézus) tett nyilatkozati:
a, [az I. kötetben:] Barabás lehet, hogy nem rabló volt, hanem a rómaiak ellen fölkelő nemzeti hős, szóval nem is annyira érthetetlen, hogy őt választották a zsidók Jézus helyett, különben is „Bar Abbas” az azt jelenti, hogy az „Atya fia”.
b, A legfrissebben megjelent II. kötetben pedig olyan kijelentést tesz, mely szerint az egyháznak nem kell a zsidók megtéréséért fáradoznia.
Csak egy mondatot idézünk a bibliából evvel kapcsolatosan:
Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: “Én kaptam minden hatalmat égen és földön.
Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28.18)
Sajnos attól félünk, nem lesz az egyházban senki, aki helyre merje igazítani a pápát tévtanai kapcsán.
2011. március
Bálint József
Végre egy elemzés, amely megvilágítja a problematikát, bátran beszél azokról a kérdésekről, amelyeket a „Nostra Aetate” óta szőnyeg alá söpörtek.
Önök az újjászületett Bulányi páter…!!!
nagyon jó, objektiv, tényleg józan függetlenül attól hogy katolikus
Kedves Balogh Tibor!
Bulányi György atya élete vége felé a markionizmus nevű eretnekség híve lett. Remélhetőleg halálos ágyán megbánta ezt, és Isten megbocsátott neki.
Mi igyekszünk a kétezer éves katolikus hit szerint élni és írásainkat is ennek vetjük alá. Amennyiben teológiai tévedést talál valahol, jelezze azt.
Összefoglalva mégegyszer, illetve kiegészítve a kuruc.info-n megjelent írásunkat:
Az Ószövetség is Isten igéje, de más módon, mint az Újszövetség. Az Újszövetség örök érvényű, és minden ember számára a kötelező mérce.
Az Ószövetségi parancsok, egy része örök érvényű. Más része viszont időleges volt, csak a választott népnek szólt. DE: Semmi szín alatt nem lehet az ott leírt parancsokra hivatkozva más népeket irtani, egyéb galádságokat elkövetni, egy népnek saját magát felsőbbrendűnek tartani, területekre igény tartani, stb. Az ószövetségi kiválasztottság csakis és kizárólag arra vonatkozott, hogy e népből fog születni az egész emberiség Megváltója. Ezt nem hajlandó a mai zsidóság fölfogni, és ennek a mai zsidó viselkedésnek az elítélésétől ódzkodik a Katolikus Egyház. Ez a zsinat utáni egyház és mai világ nagy tragédiája.
Bálint József
minden ideológia ami a Krisztus megváltó munkáját aláássa, az egy tév tan és óvakodni kell töle. ha ma az Ó szövetségben megirt törvények érvényben lennének, akkor Krisztus értelmetlenül halt meg. Na de akkor is ha ma eggyetlen Ó testamentomi zsidó létezne, mint ahogy Pál irja: Krisztusban nincs se zsidó sem görög sem pogány! ami Krisztuson kivül van az minket nem érdekel. a világ valjon amit akar. de az aki Kersztyénnek tartja magát és a cionizmust és az un. zsidóságot ma, mint „kiválasztott népet” elfogadja, az nem értette meg Evangélium üzenetét. érvényes rájjuk Pál Galatákhoz irt levele, …amit szellemben elkezdtek azt testben akarnak bevégezni. lehetetlen, de mondanám tragikus, mert igy örök éltük veszélyben van, megtagadják Úrukat, megfosszák Jezus Krisztust a teljes dicsöségtöl, söt a hármas tisztségétöl, és jött-mentekre pazarólják!
veszélyes terület…nem tudom hova lehtne sorolni, talán a Szent Szellem ellenvaló vétkezéshez?
http://betiltva.com/files/szasz_egyhaz_es-vagy_zsinagoga.php
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=93485979&t=9189194
http://www.youtube.com/watch?v=dlnawdMQMUY
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=94151618&t=9178685
http://en.wikipedia.org/wiki/Three_Oaths
Bibliaversek, amik idetartoznak:
– Jelenések 2:9
– 1Tessz 2:15-16
– 2Kor 3:13-16
– Titusz 1:14
Az a két állítás, miszerint „a kereszténység az egyetlen igaz vallás” és hogy „a zsidók megmaradnak Isten választott népének” (ebben a formában, megtéretlenül) nem fér össze egymással, ellenkezik az ellentmondás elvével. Ha két ilyen egymásnak ellentmondó állítást akarsz összebékíteni mindenképpen az egyik (ez esetben az első) állítás rovására teheted ezt. Ez a baj a Róma-levél (különösen annak 11. fejezetének) szélsőséges filo-judaista értelmezésével, amely csak az elejét hajlandó meglátni, majd azt körömszakadásig ismételgetni: „Kérdem tehát: vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla.” A szövegkörnyezet alapján a kérdést úgy kell olvasni, hogy vajon _teljesen_ és _egészen_ elvette-e Isten Izraelt? Erre feleli Pál, hogy Isten nem vetette el _az egész_ zsidó népet, és még a fejezetben leszögezi, hogy mire vonatkozik az a nem teljesen: Izrael között csak a választottakat nem vetette el, azokat akik megtérnek. És azt is leszögezi a zsidókról, hogy „ők az evangéliumot tekintve ellenségek”. Szent Polikárp vértanúságának történetéből is kitűnik, hogy a keresztények árulói és vádlói sokszor a zsidók voltak, akiket a Jelenések könyve ezért a sátán zsinagógájának mond. Ami Izraelből Isten szemében jó illetve pozitív volt, az mind átment az Egyházba, és így az Egyház örökségének, kincsének részét képezi. És noha igaz, hogy van arra vonatkozólag prófécia, hogy a zsidó nép nagy része az idők végén be fog térni az Egyházba, és ők így üdvözülni fognak, arra is van prófécia, hogy az Antikrisztus, a bűn embere is egy zsidó lesz, aki majd megpróbálja a templomot újjáépíteni.
Pál apostol azt mondta a Krisztus-tagadó zsidókról, hogy „az evangéliumot tekintve ellenségek”, „Isten előtt nem kedvesek”, „már rajtuk is az Isten haragja” és hasonlók, János meg éppenséggel azt mondta ezekről, hogy „zsidónak vallják magukat, noha nem azok, hanem a sátán zsinagógája”.
A Rómaiakhoz írt levél 11. fejezete egyáltalán nem arról szól, hogy a testi Izrael továbbra is mint választott közösség lenne, mert két egyház nem létezhetik. Ez azt mondja, hogy nem vetette el a zsidókat TELJESEN, vagyis a kereszténnyé lett zsidókat nem. Isten nem vetette el az ő népét, amennyiben előrelátta, hogy annak egy része mindjárt kezdetben, és az idők végezetével (25-26. v.) a nép egész tömege szabad akaratból elfogadja a hit kegyelmét, és így az ő népe lesz. Mégis itt az apostol, mint a következőből kitűnik, közvetlen ama keveseket tartotta szemei előtt, kik mindjárt eleinte hittek Krisztusban.
Vagyis Isten nem vetette el _teljesen_ a zsidó népet, mert a _maradék_: maga az Apostol és sok más hívő zsidó Isten kegyelméből eljutott a messiási üdvösségre.
A zsidóság megszűnt választott nép lenni, sőt azóta a Sötétség erőit segíti a farizeuspárt utódainak vallása, vakok, és imádkozni kell értük, hogy megtérjenek:
Idézek a húsvéti imából a zsidókért:
„Imádkozzunk a hűtlen zsidókért is, hogy Urunk, Istenünk távolítsa el a lepelt szívükről, hogy ők is megismerjék Urunkat, Jézus Krisztust. — Mindenható örök Isten, ki még a hűtlen zsidóktól sem tagadod meg irgalmasságodat, hallgasd meg könyörgéseinket, amelyeket e nép vakoskodásának elhárításáért neked felajánlunk, hogy megismervén igazságodnak világát, amely a Krisztus, a rajtuk uralkodó sötétségből kiszabaduljanak.”
„Tekints végül irgalmas szemeiddel ama nép gyermekeire, amely oly soká volt a Te választott néped; hajdan átokként fejökre hívott szent véred harmatozzon le rájuk is, mint a megváltás és az élet forrása.”
Idézet vége.
Az egész Ószövetséget Isten a Messiás előkészítésére rendelte. Különleges módon kiválasztott egy népet a többi közül, és megajándékozta kinyilatkoztatásával, törvényével és ígéretével, amely szerint belőle fog támadni az eljövendő Megváltó. És amikor ez a Megváltó fellépett, tulajdon népe vetette el. „Tulajdonába jőve, de övéi őt be nem fogadák.” (Jn 1:11)
Krisztus kereszthalálával meghasadt a templom függönye, az Ószövetség eltöröltetett, és a Megváltó átdöfött oldalából megszületett a minden népet, kultúrát, fajt és szociális különbséget felölelő keresztény Egyház. Ezáltal azonban napjaink zsidói nemcsak hogy nem idősebb testvéreink a hitben; hanem inkább bűnrészesek az istengyilkosságban mindaddig, amíg Krisztus istenségének megvallása és a keresztség által el nem határolják magukat őseik bűnétől. Ezzel szemben a liberális keresztények azt állítják, hogy, hogy Krisztus szenvedésének eseményeit nem lehet a zsidóknak rovására írni.
Megegyezik-e ez az apostolfejedelmnek, Szent Péternek tanításával, aki a zsidóknak különbségtétel nélkül kiáltja oda, hogy megölték az élet szerzőjét? (ApCsel 3,15) Az Ószövetség hívő zsidói, Ábrahám, Izsák, Jákob, ők a mi idősebb testvéreink a hitben, és mi, keresztények vagyunk az ő lelki fiaik, mert mi hiszünk a megjelent és Egyházában köztünk élő Messiásban, akinek eljövetelét Ábrahám, Izsák és Jákob hitték, remélték és áhították.
A talmudista farizeizmus egy másik Izrael az előkészületi kor mozaizmusához képest, mely utóbbinak igaz beteljesedése az Egyház. A talmudista rabbinizmus csak a KÜLSŐSÉGEK egy részében (körülmetélés, szombat megülése, étkezési szokások) azonos a bibliai mozaizmussal. Úgy viszonyul az igaz Izraelhez (az Ószövetséghez és az Egyházhoz), mint a hernyó a pillangóhoz és a bábhoz:
+ hernyó => ősatyák (Ábrahám, Izsák, Jákob)
+ báb => mózesi szövetség
+ kikelt pillangó => Egyház
+ a báb váza => a talmudista rabbinizmus, a farizeusi csoport, Jézus Krisztus ellenségeinek utódai
A zsidóság az orthodox rabbinikus judaizmus értelmezése szerint Isten büntetése végett él a népek között szétszórva. Ezt vallja az igaz kereszténység is. Annak ellenére, hogy a bűn és büntetés üdvrendi jellegéről gyökeresen mást vall a farizeuspárt utóda, a rabbinikus judaizmus, és mást az egyetemleges kereszténység. A zsidóság egyrészt vallási közösség (zsinagóga), másrészt népi közösség (ethnosz), pontosabban egy ethnoszhoz kötött vallás. Lehetőség szerint (potencialiter) a zsidó vérségi leszármazás tesz valakit zsidóvá, aminek megerősítése a férfiak esetén a körülmetélés. N.B. a férfi és a nő nem azonos természetű lélekkel bír az orthodox zsidóság felfogása szerint, a női lélek nem csupán más (amint a kereszténység is vallja), hanem ontológiailag kisebb értékű – átmenet az „ember” (férfi) és az „állat” lelke között.
A zsidóságból való kitérés egyben a népiségből való kitérést is jelentette a középkorban mind a két fél részéről. Bár potencialiter zsidó marad a zsidó felfogás szerint a hitehagyó zsidó is, de természetszerűleg a keresztény közösségben generációk alatt fölolvad ez a lehetőség.
A felvilágosodással beköszöntött „zsidó emancipáció” így orthodox zsidó és keresztény szempontból értelmezhetetlen. A zsidók külön jogállású közösségnek számítottak a keresztény társadalomban. Ez különben is a nem-zsidók másodrendűvé fokozásához vezetett csupán, hisz a kialakuló finánckapitalizmusban a zsidóság rátette ütőerét a világgazdaságra uzsora-rendszerű bankházi hálózatai révén, a napóleoni háborúk után. Az uzsorakamatot (kamatos kamat) még a XVIII. században is mint erkölcstelen, üldözendő és büntetendő tevékenységet elítélte az Egyház.
A kinyilatkoztatásnak az emberi szerző csupán eszköz oka (causa instrumentalis), míg az Isten az alapvető oka (causa principalis): a Favágó és a balta viszonya áll fenn. Emberi szóba öltözött isteni Szó a Szentírás. Ezért valódi értelmét is az adja, mit akart az isteni szerző közölni az emberen keresztül. Így az, hogy Isten szabadon a zsidó népen keresztül nyilatkoztatta ki az akaratát, és a zsidóság ezt Jézus Krisztusban elvette, aminek következtében a zsidóság a harmadik és leghosszabb száműzetését éli át a népek között mint az evangélium kerékkötője, nem a kereszténység ellen, hanem épp mellette bizonyít.
Fontos probléma, hogy nem teszi meg a mai teológia, a mai keresztény papok és lelkészek többsége a hármas distinkciót. Ezek az alábbiak:
a) Az ókori zsidó nép és a mai zsidó nép (s így vallás) teológiailag nem azonos – a mai zsidó nép nem Isten választott népe, a választottság átszállt a minden népből és nemzetből meghívott keresztényekre. Ráadásul a választás nem az ábrahámi utódokra, hanem az ábrahámi utódra (aki „előbb volt mint Ábrahám”) vonatkozott elsődlegesen – a zsidóság hivatása volt előkészíteni az egész emberiségért küldött Szabadító útját. Ennyiben állt a választottsága, ami nem a saját természetéből eredt.
b) Az ószövetségi Szentírás és a farizeuspárti-rabbinikus Talmud közötti distinkció szükségessége.
c) Az ószövetségi anyagokban az időleges (ceremoniális és fegyelmi) előírások és az örök hit- és erkölcsbeli igazságok közötti megkülönböztetés szükségessége.
A kereszténység ezért isteni és nem zsidó eredetű vallás.
Mi lehet az oka annak, hogy Isten az Ószövetségben csak a zsidó néppel kötött szövetséget? Miért nem nyilatkoztatta ki magát minden népnek?
1. Isten kezdetben kinyilatkoztatta magát minden népnek. Ez az őskinyilatkoztatás (revelatio archaica). Ez aztán a bűn következtében elhomályosult az emberekben, és százfelé deformálódott, és deformálódik. Ennek az őskinyilatkoztatásnak a nyomai, hogy majd minden vallásban feltűnik a háromságos mozzanat, a megtestesülés, és az, hogy egy szűz I(i)stent szül. Az etikai-morális kérdésekben is sok az átfedés. Épp ezt értik félre a szektások is. Nem a kereszténység vesz át elemeket más vallásokból, hanem az igaz keresztény hit éppen az, amire más vallások még emlékeznek a számtalan babonás és démonikus réteg alatt.
2. A bűn által megromlott emberiség már nem képes Istent közvetlenül „látni”. „Nem láthat ember engem úgy, hogy életben maradjon.” Ezért mindig bizonyos közvetítésre, előkészítésre van szükség. Erről Isten gondoskodik. Izrael népét Mózesben szólította meg, a föld népeinek választottait Izraelben. Minket „az új Izraelt” sem szólít meg közvetlenül az Isten, hanem az Egyház által vezet, A világot sem szólítja meg közvetlenül, hanem a „választottakon” az Egyházon keresztül tanítja. Az más kérdés, hogy a világ nem akar tanulni.
3. Az Úr azt mondta Ábrahámnak: „a te ivadékodban – vagyis a te utódodban (egyben: Krisztusban!) – nyer áldást a föld minden népe”. Tehát a zsidókat nem önmagukért választotta ki az Isten (ez súlyos személyválogatás, sőt rasszizmus lenne), hanem azért, hogy a föld minden népe számára eljövendő Üdvözítőt befogadni kész vallási és társadalmi közeget alakítsanak ki. A zsidó nép kiválasztása nem öncélú, hanem szolgálat: a föld összes nemzetének szolgálata. Ebben áll a méltóságuk és nem a Talmud nemzeti és faji gőgjében. Ehhez még számos igehely tartozik (a teljesség igénye nélkül):
„Ivadékodban nyer áldást a föld minden népe” (1Móz 26:4).
„Még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad. Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a benned támadt fényességhez” (Éus 60:1).
„El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától, és a vezér az ő ágyékából, mígnem eljő az Eljövendő. Őrá várakoznak a nemzetek” (Ter 49,10).
„Azon a napon az Izáj gyökeréből támadt sarj zászlóként áll majd a népek előtt. Keresni fogják a pogány nemzetek” (Ézs 11:10).
„Izrael Szentje lesz a Megváltód, akit az egész föld Istenének hívnak” (Ézs 54:3).
Az ószövetségi utalások Istenre úgy, mint „szövetség Istene”, a „teokrácia Istene”, „nemzeti Isten” elnevezések sem úgy értendők (miként azt, úgy látszik, a pogányok értelmezték, Ézs 36:18-20; 2Kir 18:30 sk.) mintha ti. Jahvé a zsidóknak olyan értelemben lett volna nemzeti istene, miként a pogány nemzetek mindegyikének megvolt a maga nemzeti Istene, hanem úgy, hogy az egész emberi nemet megváltani akaró Isten kiválasztotta ezt a népet és különös szövetséggel magáévá tette, még pedig azért, hogy általa részesítsen mindeneket az üdvben („Salus ex Judaeis est”, Jn 4:22), s így mintegy magva legyen a belőle majdan keletkező s az egész emberi nemet magába foglaló teokráciának: a messiási országnak.
Egyébként meg a Talmud is tiltja, hogy a zsidók Istentől függetlenül államot hozzanak létre és belefolyjanak a nemzsidó népek politikájába
Google-vel keressetek rá erre a könyvre:
Shlomo Avineri – A modern cionizmus kialakulása
Mellesleg az ortodox judaizmus is egyetért azzal, hogy jelenleg a zsidóság Isten büntetéséből van szétszóródva a nemzetek közt, és hogy az antiszemitizmus Isten büntetése a zsidók bűneiért.
Tessék, itt egy jó honlap:
http://www.truetorahjews.org/antisemitism
http://www.truetorahjews.org/naziismzionism
http://www.truetorahjews.org/holocaust
http://www.truetorahjews.org/mainantisemitism
http://www.truetorahjews.org/mainholocaust
Ezt a szemléletet persze nevezhetik „antijudaizmusnak”, de én ezzel az egész megfelelés-kényszeres, politikailag motivált új teológiával nem értek egyet, amely abból a hamis képből táplálkozik, hogy ebből a teológiai „antijudaizmusból” levezethetőek volnának az etnikai vagy politikai indíttatású zsidó üldözések. Ennek nem az a lényeg, hanem a kereszténység, mint kizárólagosan isteni vallás szerepének hangsúlyozása. Tehát csak annyiban „anti”-judaizmus ez, amennyiben nem az. Nem jobban „anti”, mint amennyiben a „anti-iszlám”, „anti-buddhista”, stb. Tehát csak akkor használható ez a jelző, hogyha minden egyes világnézetet „anti”-mindennek neveznénk, amely nem azonos önmagával. Tény, hogy persze mivelhogy a modernkori judaizmus és a kereszténység közös tőről fakad ezért az elhatárolást is magában foglaló definíció különös fontossággal bír. A ’Dual-covenant theology’ pedig eretnekség, legyen az bármilyen divatos, vagy politikailag „illedelmes” nézet.
Hogy miért nem elfogadható a jeruzsálem Templom lerombolása után a sajátosan zsidós szertási formák (körülmetélkedés, szombattartás, stb.) megtartása azt szeretem ez http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=93485070&t=9119174 az összefoglaló jól leírja. Ezeket a gyakorlatokat az egyháztörténet során mindig mint judaizáló elhajlást vetették el, amely meg nem nem engedhető kompromisszum a keresztény evangélium kizárólagosságának elvével. Ha jól emlékszem Aquinói Szt Tamás erről részletes indokolást is ad, továbbá a XVII. egyetemes zsinat Firenzében rendelkezett a Törvény szertartási részének megtarthatóságáról.
Ja, hogy a kuruc.info -n jelenik meg a cikk, MIT vár Ön a világtól ezen írása után?
Az ellentéteket fölösleges szítani és fölösleges felhozni pár példát, hogy lám a zsidók mennyire rossz emberek. Megsúgom: vannak a világon rossz emberek. Zsidók, keresztények, vallás nélküliek. És vannak jók is. Amikor általánosít és a másik hitét bírálja, akkor ugyanezt szítja Önmaga és vallása ellen.
„A mai zsidók, mint ahogyan az elrettentő példákból láttuk, teljes mértékben fölrúgjál ezt a parancsot. Hamis tehát a részükről bármiféle hivatkozás a Tórára.”
Járt Ön már Izralben? Látta hogyan élnek az emberek egymás mellett, Jeruzsálem negyedeiben, amikor hitük különbözik?
Ne ítélkezz, hogy ne ítéltess!
Évek óta keresek olyan fórumot, ahol különböző vallású emberek megoszthatják egymással gondolataikat – normálisan kultúrember módjára.
Nekem semmi bajom azzal, ha a másik nem úgy gondolja, ahogy én. Sőt, érdekel miért nem. Tudunk egymástól tanulni, beszélgetni. Az a bizonyos párbeszéd – elárulok egy titkot – működik. Az egyszerű ember szintjén, akkor ha az ember elég életrevaló – és nem engedi magát befolyásoltatni a szélsőségek által – felismerheti a csodát, amit ez adhat nekünk – mindkét (vagy akárhány félnek).
Ön azt írja a másik vallású személy tisztelete megengedhető. Kár, hogy Ön nem él vele.
Remélem egyszer túllép az általánosításokon, „a zsidó rossz”, „minden más rossz csak a mienk a jó” elképzelésen, és képes majd a világot jóra és rosszra osztani és nem népcsoportokat kiragadni akiket lehet hibáztatni valamiért.
Aki ezt teszi – legyen az bármilyen vallású – szomorú ember.
Boldog életet kívánok Önnek!
Sára
* „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Máté 7:1)
Bocsánat a pontatlanságért.
Az Újszövetségből idéztem, mert Ön is annyit idézett.
(Mert ismerem, akkor is, azt is, amit nem érzek magaménak – így kommunikálok, így marad fenn az a párbeszéd, amit emlegetett.)
Kedves Sára,
nem csak azt írtam, hogy megengedhető a más vallásúak tisztelete, de azt is, hogy erre törekedni is kell. Mindamellett azért motoszkál bennem, hogy ha ez a más vallású éppen zsidó, akkor hogyan viszonyul azokhoz a neuralgikus kérdésekhez, amelyeket ezen a lapon, illetve itt Levél Székely János Püspök Úr részére elrettentő példaképp fölsoroltam. Úgy kíváncsi lennék, akivel én beszélgetek, annak mi a véleménye arról, hogy azt szeretném, hogy Magyarország ne legyen adósa a világ egyetlen országának, egyetlen amerikai cionista tulajdonú banknak sem. És az ellen is küzdök, hogy a zsidók fölvásárolják Magyarországot. Legitimnek tartja ezt? Netán támogat ebben? Vagy a másik oldalon áll? És ugyanígy, a többi kérdésben: melyik oldalon áll? Hogyan viszonyul az illető pl. a holokauszt-agymosáshoz?
Egyébként voltam Jeruzsálemben, és előítéletek és elfogódottság nélkül nagyon jól el tudtam beszélgetni helyi emberekkel, zsidókkal is, palesztinokkal is. És meg tudom érteni Izrael legitim törekvéseit saját biztonságára, és azt is tudom, hogy nem úgy van, hogy a zsidók a rosszak, és a palesztinok a jók. Sőt, itthon is vannak zsidó ismerőseim, akikkel tudok kommunikálni, és nagyjából ismerik nézeteimet.
De kis hazámra visszatérve: Általános meglátásom az, hogy a zsidóság zömében olyan dolgokat támogat, ami a magyarságnak rossz. Ha Ön ez alól kivétel, akkor ennek nagyon örülök.
Az pedig, hogy a kuruc.info-n publikálok, egy kényszerhelyzet. A korábbi években többször próbálkoztam különböző katolikus és politikai fórumokon hangot adni véleményemnek, hát hogyan is fogalmazzak, még csak választ sem kaptam, miért nem tették közzé hozzászólásomat. Ezért született ez a lap is.
Ezen írásom pedig nem arról szól, hogy a zsidók mennyire rossz emberek, hanem arról, hogy a talmudista vallás nem isteni, nem az ószövetségi zsidó vallás egyeneságú folytatása, és nem vezet üdvösségre. Sőt, káros, destruktív. És arról, hogy a Katolikus Egyház a II. Vatikáni Zsinat óta ezt szőnyeg alá akarja söpörni, és elvtelen, a saját hitigazságokkal ellentétes kijelentéseket tesz a zsidósággal kapcsolatban. Persze ez leginkább csak a hierarchiára érvényes, minél feljebb van valaki, annál mélyebben hajbókol a talmudisták előtt.
A zsidósághoz való viszonyomat pedig megpróbálom a Szentírás, mindenekelőtt Szent Pál útmutatása alapján megélni.
Egyet viszont nem tudok megtenni: hitem területén bármiféle kompromisszumot kötni.
Hiszem, hogy Jézus a világ Megváltója, és Üdvözítője. És az általa alapított Katolikus Egyház az üdvösség egyetlen útja. Ebbe az Egyházba hivatalos minden ember, arab, zsidó, fehér, néger.
És még egy gondolat a párbeszédről: A talmudisták makacsok. Én, mint a kétezer éves hagyományokhoz ragaszkodó katolikus, szintén az vagyok. Akkor miről szólhat egy párbeszéd közöttünk? Mindenekelőtt szeretném elérni, hogy töröljék a Talmudból a Jézust és Máriát gyalázó passzusokat. Hát képzelje el, hogy egy pápa ilyan gondolatokat hozna elő a szokásos „idősebb testvérek”, stb. hajbókolás helyett. Nem a talmudisták volnának az elsők, akik felrúgnák a párbeszédet? Szóval ők párbeszéd alatt azt értik, hogy a keresztények hajlongjanak előttük. Sajnálom, nem tudok mást mondani, mint Jézus:
Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atya előtt. Maga Mózes a vádlótok, akiben reméltek. Mert ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek. Mert hisz rólam írt. De hát ha az ő írásainak nem hisztek, hogy hinnétek az én szavaimnak?” (Jn 5.45-47)
Nem versenyezek a bibliai idézetekkel és magyarázatokkal. Annyit szeretnék csak mondani, hogy az Ószövetség nem tanít, hanem bizonyít. Egy-két aprócska dolog miatt szerkesztették össze a könyveket, hogy bizonyítsa az Isten a semmiből teremtette a világot és az embert. A teremtéssel kezdődött a történelem, van kezdete és lesz vége. Ez az Isten választott ki egy népet, törvényt adott neki, hogy azokat kövesse. Követték? Nem. Mi követjük? Nem.
Aki bűn nélkül való tartsa fel most a kezét…! Ha valaki azt mondja de már és persze mi az Újszövetségben élünk, igaza van. De ez az utolsó szövetség is egyben. Még egy kis jottán is bukni lehet, bár rengeteg biztonsági háló is ki van feszítve, de azért továbbra sem lehet kaszkadör mutatványokat csinálni, sőt még nagyobb a tét és a felelősség.
Nagyon horizontálisan gondolkodunk, ha nem Istenre nézünk. Szó sincs arról mit akar Ő. Ha nem Istenre gondolunk, a háromszemélyű egy Istenre – ugyanarra aki a történelemmel és -történelemben is beszél hozzánk, és a személyes történelmünben is – akkor három istenben hiszünk. A háromhoz rögtön hozzácsapódik jónéhány, mert ezek csapatostul sétifikálnak.