Valódi párbeszéd nincs, soha nem is volt, nem is lesz, nem is létezhet. Ezért ha ebben az írásban párbeszédről szólunk, ezt állítólagos, úgynevezett párbeszédként kell érteni. Párbeszéd és tanúságtétel egymást kizáró, antagonisztikus fogalmak. Sem Péter, sem Pál apostol nem folytatott párbeszédet, hanem mindig Jézus követését hangsúlyozták, mint az egyetlen utat, mely üdvösségre vezet. Hitvitát természetesen folytattak más vallásúakkal.
Címke: párbeszéd
Párbeszédben az iszlámmal Újember módra
Mint tudjuk, a II. Vatikáni Zsinat meghirdette a párbeszédet a nemkeresztény vallásokkal is. Valószínűleg a hívőknek fogalmuk sem volt, és azóta sincs, mit is jelent a párbeszéd valójában. Nos, tapasztalataink szerint a párbeszéd a katolikus hitigazságok elhallgatását, a nemkeresztény vallások elvtelen felértékelését jelenti.
Párbeszéd címén lehet egyszerre az egy igaz Istenhez, és nemlétező, hamis istenekhez, démonokhoz imádkozni (Assisi). Egyet nem lehet: a katolikus hitet világosan és egyértelműen képviselni, hitünk alapján tényeket közölni, véleményt alkotni a nemkeresztény vallásokról, jelen esetünkben az iszlámról. Abban a pillanatban ugyanis, ha erre próbálkozás történik, a párbeszédet rögtön kiszorítja az agyonhallgatás, cenzúra. Álljon itt példaként erre olvasónk esete az Újemberben 2013. október 20-án megjelent „Párbeszédben az iszlámmal” c. írással, melyre az őszinte párbeszéd jegyében kívánt reagálni. A reagálás az Újember részéről: Jeges hallgatás. Még csak annyit sem válaszoltak olvasónknak, „figyelj, izé, lehet, hogy igazad van, de ezt a stílust itt mi nem engedhetjük meg magunknak, szóval húzd ki ezt és ezt, aztán talán közöljük”.
Mi ugyan nem hirdetjük fennhangon a párbeszédet, de az őszinte párbeszéd nevében változatlanul közöljük olvasónk írását.