Megszólalnak-e végre a történelmi keresztény egyházak vezetői a Gázai népirtás ügyében?

Forrás:http://kuruc.info/r/7/131239/

2012. június 5-én a magyarországi történelmi keresztény egyházak vezetői közös nyilatkozatot adtak ki a Schweitzer József főrabbit ért állítólagos „utcai támadás” ügyében. „A gyáva támadást a leghatározottabban elítéljük, egyben kifejezzük együttérzésünket és szolidaritásunkat világhírű honfitársunkkal és az egész zsidó közösséggel” – olvasható a nyilatkozatban, melyet Erdő Péter bíboros-érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, valamint Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke látott el kézjegyével. A súlyos kérdés pedig, amely elől a három történelmi egyház vezetője nem térhet ki, így szól: amennyiben szükségét érezték felemelni a szavukat egy tekintélyesnek mondott zsidó személyiséget ért állítólagos verbális inzultus miatt, akkor miért nem ítélik el nyilvánosan a Gázai övezetben zajló izraeli vérengzést, melynek immár 1700-nál is több halálos áldozata van?

Feltételezem, az érsek úr, illetve a püspök urak nem csupán a magyarországi, illetve a nyugati hivatalos média borzasztóan elfogult, hamis, Izrael-párti híradásai és elemzései alapján tájékozódnak a Gázai övezetben zajló borzalmas pusztításról. De még ha így lenne is, akkor is tudniuk kell: a palesztin halálos áldozatok száma immár meghaladta az 1770-et, akiknek 70%-a polgári személy. Az izraeli öldöklés során 9330 palesztin sebesült meg. 300 gyermek vesztette életét, és 2000-nél is több azoknak a 18 év alatti kiskorúaknak a száma, akik sérüléseket szenvedtek. Talán az is a tudomásukra jutott, hogy az izraeli hadsereg mecseteket, kórházakat, lakóépületeket, mentőket, iskolákat, a menekülteknek helyet adó ENSZ-intézményeket is bombáz.
Talán a történelmi keresztény egyházak vezetői tisztában vannak azzal is, hogy Izrael – amely a nemzetközi jog értelmében megszálló hatalomnak minősül a Gázai övezet vonatkozásában – semmiféle ürüggyel nem gyilkolhat polgári személyeket az irányítása alatt álló területen sem. Arról nem is beszélve, hogy a nemzetközi jog értelmében tilos egy egész népet kollektíven büntetni: ezért törvénytelen a Gázai övezetet 2007 óta sújtó izraeli blokád (melynek következtében katasztrofális állapotok uralkodnak az övezetben), mint ahogy törvénytelen – számos független nemzetközi jogász szerint kifejezetten háborús bűntett -, hogy az izraeli haderő tudatosan polgári létesítményeket bombáz – miközben cinikus módon az izraeli agresszió ellen küzdő palesztin ellenállásra hárítja a felelősséget a halálos áldozatokért.
Bízom abban, hogy a konfliktus közvetlen kiváltó okairól, a Palesztinát sújtó tragédia történetéről a történelmi keresztény egyházak vezetői nem csupán az izraeli álláspontot bemutató forrásokból tájékozódtak. Talán tudnak arról, hogy a 20. század eleje, de főleg 1948 óta a zsidók élettere óriási ütemben növekszik, míg a palesztinoké ugyanilyen ütemben csökken; talán tudnak arról, hogy a nyugati sajtóban „terroristának”, „fanatikusnak”, „vérszomjasnak” lefestett palesztinok az elmúlt hét évtizedben nagyságrendekkel több embert veszítettek a megszállás elleni küzdelem során, mint az izraeliek; talán tudnak arról, hogy 1947/48-ban hozzávetőleg 800 ezer palesztint űztek el otthonaikból az izraeli fegyveres csoportok; talán tudnak arról, hogy számos palesztin településen borzalmas vérengzéseket hajtottak végre az izraeli milíciák; talán tudnak arról, hogy az ENSZ 1947-ben nem csak egy izraeli állam létrehozását rendelte el, hanem egy palesztin államét is, mely utóbbi azonban a mai napig nem jöhetett létre; talán tudnak arról, hogy jelenleg Izrael a történelmi Palesztina területének 78%-án terül el (holott egyébként az 1947-es ENSZ-határozat értelmében a terület 55%-a illetné meg őket), de a palesztinoknak elvileg meghagyott 22%-on is izraeli telepek sokasága létezik; talán tudnak arról, hogy a megszállt palesztin területeken felépített telepek a nemzetközi jog értelmében illegálisnak minősülnek, Izrael – tudomást sem véve az ENSZ-határozatairól -, újabb és újabb telepeket, illetve lakóházakat épít Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben; talán tudnak arról, hogy Izraelnek van a világ negyedik legerősebb hadserege, Izrael mögött ott áll az USA és az egész nyugati világ, míg a palesztinok legfeljebb Irán és Szíria támogatására számíthatnak, így tehát a palesztin ellenállás és Izrael ereje nem is említhető egy lapon.

Ami pedig a mostani borzalmak előzményeit illeti, talán az egyházi vezetők tudnak arról, hogy a három izraeli fiatal elrablását és meggyilkolását megelőző hónapokban a zsidó állam katonái számos palesztint megöltek a Gázai övezet és Izrael határvidékén, illetve Ciszjordániában, többek között például május 15-én két békésen tüntető palesztin fiatalt is lelőttek az izraeli biztonsági erők; talán tudnak arról, hogy izraeli hadsereg a három izraeli fiatal elrablói elleni hajsza során több száz palesztint letartóztatott, illetve megölt; talán tudnak arról, hogy az izraeli büntető intézkedésekre és terrorra adott válaszként lőttek ki a palesztinok rakétákat Izraelre; talán tudnak arról, hogy a palesztin rakéták legnagyobb része nem okoz kárt Izraelben; talán tudnak arról, hogy utólag az izraeli hatóságok is beismerték, hogy a Hamász nem volt felelős a zsidó fiatalok elrablásáért és megöléséért; és talán tudnak arról is, hogy míg izraeli oldalon eddig csupán két civil halt meg mostani „konfliktusban”, addig palesztin oldalon az ezret is jóval meghaladja a polgári áldozatok száma.

Folytathatnám még a tények felsorolását napestig, melyre egyáltalán nem is lenne persze szükség, ha a média elfogulatlanul tájékoztatna a Palesztinában zajló eseményeket illetően. Azonban a lényeg talán nem is a palesztin népet sújtó történelmi tragédia okainak a boncolgatása. Hanem a lényeg az, hogy ártatlan gyermekek ilyen tömeges mészárlása esetén keresztény embereknek – és kiemelten a keresztény felekezetek vezetőinek – kötelességük felemelni a szavukat, mindenfajta előzmények és okok elemezgetése nélkül! Hiszen amikor például a történelmi keresztény felekezetek első emberei a csak verbálisan bántalmazott Schweitzer József védelmére keltek, akkor sem mérlegelték, hogy vajon az ismeretlen elkövető milyen okokból követhette el tettét! (Pedig valószínűleg azért mondott csúnya szavakat a főrabbinak, mert zsidóknak a magyar történelemben játszott szerepét károsnak tartja.)

Itt az ideje, hogy a papokon, lelkészeken, más nyilvános fórumokon keresztül a keresztény hívek felszólítsák vezetőiket: miként a Schweitzer Józsefet ért, tettlegességig nem fajuló állítólagos utcai „támadás” ellen a három történelmi egyház első embere felemelte a szavát, álljanak ki most is nyíltan, amikor gyermekeket, nőket, öregeket gyilkolnak halomra az „önvédelem” jegyében a Gázai övezetben! Csak remélni tudom, hogy az érsek úr és a püspök urak keresztényi kötelességüket akkor is teljesítik, amikor a Magyarországot is uralma alatt tartó cionista globális hatalom ellen kell fellépniük, és felszólalásukkal esetleg saját pozícióikat is veszélyeztetik. Hiszen a gyengék, az ártatlanok melletti kiállás, mindenfajta tömeggyilkosság elítélése minden keresztény elsőrangú kötelessége.

Perge Ottó – Kuruc.info