Miről beszélt Jézus az emmauszi tanítványoknak?

Maria Agreda 17. századi spanyol misztikus szerzetesnő

Az emmauszi tanítványok Jézussal való találkozását Lukács írja le (Lk 24,13-33). Az evangélista ebben úgy fogalmaz, hogy Jézus „Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak.”Bizonyára mindegyikünk gondolt már arra, nagyon érdekes volna tudni, mik is voltak azok az ószövetségi helyek, amelyekre Jézus utalt.

Nos, élt a 17. században egy ferences szerzetesnő, Maria Agreda a spanyolországi Agreda városában. Látomásaiban igen sok részletet látott Jézus és a Szűzanya életéből. Egyházunk ezeket a látomásokat magán-kinyilatkoztatásnak tekinti, azaz:

• nem kötelező, de szabad hinni bennük
• semmi olyat nem tartalmaznak, ami a kinyilatkoztatással és a katolikus hittel ellentétes volna.

Az alábbiakban Maria Agreda elbeszélése alapján írjuk le a két tanítvány találkozását Jézussal.

Miközben a két tanítvány beszélgetett, megjelent nekik Jézus egy zarándok képében. Miután köszöntötte őket, megkérdezte tőlük: „Miről beszélgettetek itt az úton?” Úgy látom, szomorkodtok. Kleofás így válaszolt: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?”

„Micsoda?” – kérdezte. „A názáreti Jézus esete – felelték -, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették. Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek. Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál, s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták.” Erre így szólt: „Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?”

Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak.

• Beszélt a bárányról, melyet Mózes parancsára feláldoztak és elfogyasztották, és amelynek vérével az ajtófélfát megkenték.
  Akkor Izrael közösségének egész gyülekezete a két este között vágja le. Vegyenek a véréből és kenjenek belőle annak a háznak a két ajtófélfájára és szemöldökfájára, amelyben elköltik. (Kiv. 12,6-7)
  .
• Feltárta előttük, mi a jelentése Áron főpap halálának.
  Aztán Mózes levétette Áronnal öltözékét, és fiára, Eleazárra adta, Áron pedig meghalt a hegy csúcsán. Mózes és Eleazár lejöttek a hegyről, s akkor az egész közösség megtudta, hogy Áron elköltözött. (Szám 20,29)
  .
• Elmondta nekik, mit jelképez Sámson halála, amelyet jegyeséért, Deliláért szenvedett el.
  Sámson átkarolta a két középen álló oszlopot, amelyen az épület nyugodott, nekifeszült az egyiknek a jobb kezével, a másiknak a bal kezével, s így szólt: „Haljak meg a filiszteusokkal együtt!” Minden erejével nekifeszült, és az épület rászakadt a fejedelmekre és az egész népre, amely ott volt. (Bírák 16,30).

Sok helyet megmagyarázott nekik Dávid zsoltáraiból, melyekben meg volt jövendölve

• az ítélet meghozatala ellene
  Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, s gonosztevőknek serege zár körül. Kezemet és lábamat összekötözték. (Zsolt 22,17)
  .
• halála, ruháinak szétosztása
  És a halál porába fektettek. Megszámlálhatom minden csontomat; ők néznek és bámulnak, elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek. (Zsolt 22,18-19)
  .
• s hogy testét nem fogja enyészet érni.
  Nem adod lelkemet a holtak országának, s nem hagyod, hogy szented meglássa a sírt. (Zsolt 16,10)

Ugyancsak beszélt a rá utaló jövendölésekről a Bölcsesség könyvéből.

• „Ítéljük gyalázatos halálra, mert – saját szava szerint – Isten oltalmában részesül!” (Bölcs 2,2)

 Idézett Izaiás jövendöléseiből…

• Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját. Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élők földjéből, és bűneink miatt halállal sújtották. A gonoszok közt adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt a szájában. Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete, és teljesül általa az Úr akarata. „Majd ha véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot, és megelégedés tölti el. Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta. Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek a zsákmánya, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért.” (Iz 53,1-12)

…valamint Jeremiás könyvéből.

• Én meg olyan voltam, mint a szelíd bárány, amelyet vágóhídra hurcolnak; nem tudtam, hogy terveket koholnak ellenem, mondván: Pusztítsuk el a fát, ereje teljében vágjuk ki az élők földjéről, úgyhogy még a nevét se emlegessék többé. (Jer 11,19)

Utalt Zakariásra is, aki átszúrva, sebekkel telve látta őt.

• Ha akkor valaki megkérdezi tőle: „Mik ezek a sebek a testeden?”, azt feleli: „Ezeket barátaim házában szereztem.” (Zak 13,6)

Majd további helyeket idézett a prófétáktól, melyek világosan utalnak életének és halálának titkaira. [Ezeket a helyeket Maria Agreda már nem részletezi, mi itt néhány közismert ószövetségi helyet említünk meg.]

• Ételembe epét kevertek, szomjúságomban ecettel itattak. (Zsolt 69,22)
  .
• De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. (Mik 5,1)
  .
• Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el. (Iz 7,14)
  .
• Ezt mondja az Úr: Jajszó hallatszik Rámában, sírás és keserves jajgatás: Ráchel siratja fiait és nem akar vigasztalódni fiai miatt, hiszen már nincsenek többé. (Jer 31,15)
  .
• Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg a fiamat. (Oz 11,1)
  .
• Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és az igazság által. Mostantól mindörökké ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete. (Iz 9,5-7)
  .
• Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt. (Iz 11,2-4)
  .
• Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján. (Zak 9,9)
  .
• Így szóltam hozzájuk: „Ha jónak látjátok, fizessétek meg a béremet; ha nem, akkor csak maradjon.” Erre kimérték béremet: harminc sékel ezüstöt. Az Úr ekkor azt mondta nekem: „Dobd be a kincstárba azt a szép bért, amennyit érek nekik!” Fogtam hát a harminc sékel ezüstöt, és bedobtam az Úr házának kincstárába. (Zak 11,12-13)
  .
• Dávid házára és Jeruzsálem lakóira kiárasztom a jóindulat és az imádság lelkét. Arra emelik majd tekintetüket, akit átszúrtak; gyászolják, mint az egyszülött fiút szokás, megsiratják, mint az elsőszülöttet. (Zak 12,10)
  .
• Két nap múlva életet ad, harmadnapra feltámaszt, hogy színe előtt éljünk. (Oz 6,2)

                                                          Útban Emmausz felé

A beszéd erejének hatására a tanítványokba lassan visszatért a szeretet tüze, és a hit fénye, amely el volt sötétülve bennük.
Amikor Emmauszba értek, a Mester értésükre adta, hogy tovább akar menni. Ők azonban kérlelték, maradjon velük, hiszen már este van. Az Úr eleget tett kérésüknek. Zsidó szokás szerint asztalhoz telepedtek, hogy vacsorázzanak. Az Úr kezébe vette a kenyeret, megáldotta, ahogyan máskor is szokta, megtörte, és nyújtott belőle a tanítványoknak. És evvel a mozdulattal megadta nekik a teljes bizonyosságot, hogy Ő a Megváltójuk és tanítómesterük.

Forrás: Maria Agreda: Isten titokzatos városa

Szeged, 2015. április

Bálint József