Kereszténység és holokauszt 2013

 

A magyar népnek erkölcsi kötelessége kihalni, mégpedig tüstént. Minden lengyelnek, orosznak, zsidónak, franciának, afrikai négernek, stb. ugyanannyi joga van a „magyar földhöz”, – amelyről úgy beszélnek, hogy szent és áldott – mint akármelyik magyarnak, ha nem több. Baloldali újságíró, 2015 Sem aggódásra, sem gyászra nem lenne okom, ha a magyar nép a nem túl távoli jövőben kihalna, mivel a XX. század két világháborújában végtelenül sok bűnt vett magára. Csak az intenzív keveredés a harmadik világ színesbőrű és gyermekáldásban gazdag embereivel tudná megváltoztatni a magyar nép bűnözésre hajlamos nemzeti jellegét. A magyar egy bűnös nemzet, amelynek nincs többé joga a saját nemzeti életre. Liberális politikus, 2016

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kedves atyák, kedves testvérek!

Miután templomainkba is bevonult a holokausztozás, kénytelen vagyok megosztani veletek, Önökkel evvel kapcsolatos gondolataimat.

Előjáróban annyit, hogy Németországban éltem át a két német állam egyesülését, így közelről tapasztalhattam meg a politika alakulását az ezt követő években. Az egyesülést követően erősödött fel a holokauszt-besugárzás, amely ma a német létezés legmeghatározóbb tényezője. Az egész 1979-ben kezdődött a „Holocaust”című, négyrészes TV-filmsorozat sugárzásával. Ezután a főáramú média gondoskodott róla, hogy a témát állandóan napirenden tartsák.

Természetesen a mottóban leírt sorok nem hangzottak el még sehol, viszont elhangzottak az alábbi kijelentések:

A német népnek erkölcsi kötelessége kihalni, mégpedig tüstént. Minden lengyelnek, orosznak, zsidónak, franciának, afrikai négernek, stb. ugyanannyi joga van a „német földhöz”, – amelyről úgy beszélnek, hogy szent és áldott – mint akármelyik németnek, ha nem több. Wiglaf Droste baloldali újságíró, 2008

Sem aggódásra, sem gyászra nem lenne okom, ha a német nép a nem túl távoli jövőben kihalna, mivel a XX. század két világháborújában végtelenül sok bűnt vett magára. Csak az intenzív keveredés a harmadik világ színesbőrű és gyermekáldásban gazdag embereivel tudná megváltoztatni a német nép bűnözésre hajlamos nemzeti jellegét. A német egy bűnös nemzet, amelynek nincs többé joga a saját nemzeti életre.Margarete Mitscherlich írónő, 1986

Az idézett két példa mellett számtalan hasonlót tudnék fölsorolni, a helyzet jellemzésére gondolom, ez is elég. Emellett néhány személyen kívül senki nem háborodik fel, ha baloldali fiatalok ilyen jelszavakkal tüntetnek, hogy „Németország, dögölj meg!”, „Bomber Harris do it again! (Harris bombázó, csináld még egyszer)”, „Minden jó felülről jön!”. E két utóbbi szlogen utalás Drezda lebombázására 1945 februárjában, 300 ezer halottal.

A másik oldalon, Németországban ma egyszerűen elképzelhetetlen, hogy egy politikus kijelentse, hogy szereti népét, hazáját. Az illetőre azonnal a „jobboldali” címkét akasztanák, ami kb. olyan megbélyegzés, mint a középkorban az, hogy boszorkány, az ördöggel cimborált, stb.

Míg ma Magyarországon (és Európa legtöbb államában) természetes, hogy a politikában van egy jobb- és egy baloldal, és egy jobboldali sem szégyelli ezt a szót, Németországban csak bal és erősebben bal oldal van. És a görcsös igyekezet, hogy nehogy valakire ráaggassák a „jobboldali” címkét, azt szüli, hogy a társadalom fokozatosan tolódik balra. Ennek aztán olyan vadhajtásai vannak, hogy a politika nem mer föllépni szélsőbalos, kirakatokat bezúzó, autókat fölgyújtó fiatalok ellen. Ha török fiatalok agyonvernek egy németet, az illetők általában egy ejnye-bejnyével megússzák. A másik oldalon nevetséges ürügyekkel ítélnek hosszú börtönbüntetésre személyeket, csak azért, mert ki merték ejteni a tiltott szavakat, haza, nemzet, és ilyen irányban próbáltak cselekedni is. De történtek furcsa halálesetek is, egy nemzeti érzelmű politikusnak meglazították a kerékcsavarjait, ezután az autópályán halálos balesetet szenvedett.

Talán ezért is tapasztal meg ma az Orbán-kormány ilyen kivételesen rossz bánásmódot az EU-tól, mert a kormány névleg legalább is hitet tesz a nemzeti politika mellett, az EU-ban pedig döntő szavuk van olyan személyeknek, mint a volt szélsőbalos Barroso, a volt ifjúkommunista Merkel.

Nos, ennek az önpusztító német viselkedésnek a fő oka az állandó holokauszt-besugárzás. Ez olyan mértékű, hogy Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról c. verséből vett képekkel lehet csak jellemezni:

…Mert zsarnokság ott van jelenvalóan  mindenekben, ahogy a régi istened sem; mert zsarnokság van az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában – – – – – – – – – – – – az ott van a búcsúcsókban, ahogy így szól a hitves: mikor jössz haza, kedves, az utcán oly szokottan ismételt hogy-vagy-okban, a hirtelen puhábban szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban, nemcsak a vallatásban, ott van a vallomásban, az édes szómámorban, mint légydög a borodban, mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, előtte már a vágyban, mert szépnek csak azt véled, mi egyszer már övé lett; vele hevertél, ha azt hitted, szerettél…

Helyettesítsük itt a zsarnokság szót a holokauszt-besugárzással, és megkapjuk a mai német helyzet tömör, költői jellemzését.
A besugárzás alól természetesen a német egyház sem tudja magát kivonni, illetve nem tud rá helyesen reagálni. A média olyan papokat, püspököket sztárol, akik a katolikus tanítással szembenálló nyilatkozatokat tesznek, női bíborosokról, a homoszexuálisok egyházon belüli jogállásának erősítéséről beszélnek. A másik oldalon, ha egy püspök megpróbál többé-kevésbé a katolikus tanítás talaján maradni, és ennek hangot is ad, a média irgalmatlanul kikészíti, püspök-társai passzív szemlélése mellett. Ilyen kampánynak lett áldozata 2010-ben Walter Mixa, a konzervatív augsburgi püspök. Egy fiatalember (volt ministráns) korábbi molesztálásával vádolták meg. Az illető fiatalember a sajtóból értesült az egészről, semmi valóságalapja nem volt. De hát mit számít az igazság a német sajtóban… Franz-Peter Tebartz-van Elst-et, a fiatal, lendületes limburgi püspököt pedig évek óta tartja a liberális sajtó össztűz alatt, különféle rágalmakkal.

A külföldi szemlélő számára úgy tűnik, hogy a németség kollektív bűntudat-neurózisban szenved, amit az állandó holokauszt-besugárzás vált ki. Szomorú látni, hogy egy nyolcvan milliós, jólétben élő, gazdag hagyományokkal rendelkező népet így tönkre lehet tenni egy ilyen egyszerű eszközzel.

Mik az céljai a permanens össztűz alá vételnek?

Az első és legfontosabb: Bűntudat ébresztése, és ennek állandó szinten tartása. Ott: Ne törődj avval, hogy állandóan a német költségvetés terhére „mentik meg” az eurót.  Itt: Ne törődj avval, hogy újabb 800 milliót kapnak a magyar költségvetésből – nem a túlélők, hanem – a túlélőket képviselő ügyvédi irodák, miközben a kilakoltatások napirenden vannak, rájuk nem jut egy fillér sem. Ne törődj avval, hogy elveszik munkahelyeidet, földjeidet, hiszen bűnös nemzet tagja vagy. Fő az, hogy valahogy igyekezz jóvátenni rettenetes bűnödet.

A helyzetet a régi magyar népmesével lehet csak jellemezni: „Vert visz veretlent.” Valakik úgy döntöttek, miután ezt az egészet megcsinálták a németekkel, és milyen jól sikerült, most megcsinálják velünk is.

A további okokat Norman Finkelstein, a becsületes zsidó foglalja össze találóan könyvének (A holokauszt-ipar) előszavában:

„A holokauszt remek ideológiai fegyver. Segítségével ’áldozatnak’ tüntetheti fel magát a világ egyik legjelentősebb katonai hatalma (értsd: Izrael), amely rendszeresen megsérti az alapvető emberi jogokat. E fegyver révén az Egyesült Államok legsikeresebb etnikuma (értsd: a zsidóság) szintén áldozati státust szerzett magának. Komoly előnyökkel jár ez a tetszetős áldozati lét: sérthetetlenséget jelent a bírálattal szemben…” Finkelstein a holokauszt-maffia másik motívumként pénz zsarolását jelöli meg az európai államoktól.

Talán fölösleges említenem, hogy zsidó oldalon semmi hajlandóság nincs a zsidók által elkövetett bűnök napirenden tartására, emléknapra, bűntudat-kultuszra a Kun Béla – Szamuely terroristák, ávós gyilkosok miatt.

A félreértések elkerülése végett: Semmi kifogásom zsidó származású személyek ellen. Úgy gondolom, minden ma élő magyar keresztény sajnálatosnak tartja a zsidóság jó részének 1944-es elhurcolását, és senki közülünk ezt nem támogatta volna, ha élt volna annak idején. Bűntudatnak, különösen egyoldalú bűntudatnak helye itt tehát nincs.

Ugyancsak nincs helye annak, hogy a holokausztra hivatkozva jóváhagyjuk azt a terrort, amit Izrael művel a (részben keresztény) palesztinokkal.

Igazságérzetünk továbbá megkívánja, hogyha valaki személyesen bűnt követet el, azt az illető rendezze az Úristennel egy szentgyónás keretében. De kollektív bűntudat, illetve ebből fakadó nemzetpusztító politika? Ez minden, csak nem keresztény.

A történelmi ismeretek rávilágítanak, a Katolikus Egyház erejéhez mérten határozottan szembeszállt a németek zsidóellenes politikájával.

Tőszavak:

• XI. Piusz pápa enciklikája (Mit brennender Sorge)
• XII. Piusz kormányzása, akit Golda Meir és Pinchas E. Lapide zsidó történész a zsidó nép nagy barátjának nevezett. Lévai Jenő zsidó történész könyvet írt Piusz védelmében a múlt század hatvanas éveiben, válaszul az őt befeketíteni próbáló világméretű zsidó-kommunista kampányra (Hochhuth: „A Helytartó”). Lévai könyvének címe: Piusz nem hallgatott.
• A német klérus ragyogó helytállást tanúsított a nemzetiszocializmus éveiben. Kétezer katolikus papot tartóztattak le, közülük ezren haltak vértanúhalált.
• Von Galen münsteri püspök a szószékről emelte föl hangját a létükben fenyegetett emberek érdekében.
• A Horthy-kormány 1944 nyarán a katolikus püspöki kar kérésére állította le a zsidó deportálásokat.
• Mindszenty veszprémi püspököt a nyilasok tartóztatták le 1944-ben, mert egyházmegyéjében megtiltotta a Szálasi-féle hatalomátvétel okán követelt ünnepi szentmisék megtartását. Sopronkőhidán raboskodott.

Talán ennyi elég ahhoz, hogy lássuk, nincs helye bűntudat-gerjesztésnek híveink körében. Nem szeretnék most kitérni a II. Világháborúhoz vezető okokra. Egyet azonban bizonyossággal állíthatok: Semmiképp sem úgy volt, hogy egyik oldalon voltak a gonosz németek, a másik oldalon pedig a Grál-lovagok. A háborús felelősség kb. 50-50 %-os volt.

A végére hagytam a legfontosabbat. Hogy egyáltalán tudjuk, hogy miről is beszélünk, beszúrom a hivatalos holokauszt-ábrázolás legkirívóbb ellentmondásait tartalmazó linkjét.

Ha valakinek a lelkivilágába gázoltam, ezúton kérek tőle elnézést. Saját tapasztalatból tudom, a sokkoló igazsággal szemben az első reakció a teljes leblokkolás, próbálkozás a cáfolásra. Valamikor én is teljesen elhittem a hivatalos verziót. Csak egyes részletkérdések zavartak. Ezekre próbáltam választ kapni. Ami aztán odavezetett, hogy ma meg vagyok róla győződve: nem voltak gázkamrák és egyéb fantasztikus kivégzési módszerek. Figyelem, ez most nem azt jelenti, hogy a németek jók voltak. Csak egyszerűen ez az igazság. Hogy erre rájöjjek, segített vegyész végzettségem is.

A kérdéskörrel kapcsolatban ajánlom még Josef Gärtner 2009-ben keletkezett nyílt levelét.

És mindenkinek üzenem: az igazság szabaddá tesz. Magyarokat is, zsidókat is. És csak az igazság tesz szabaddá.

2013. április

Bálint József