Reagálás Bábel Balázs kalocsai érsek „Többségük számára megpróbáltatás…” c., homoszexuálisokkal foglalkozó írására

Kedves érsek atya!

Felbátorítva az Újember honlapján szereplő felhívástól, hogy írjuk meg észrevételeinket, leírom bennem, egy laikus katolikus hívőben megfogalmazódott gondolataimat az Ön „Többségük számára megpróbáltatás…” c., homoszexuálisokkal foglalkozó írásához.
Valóban úgy fogalmaz a katekizmus, hogy a „homoszexuális cselekedetek önmagukban rendezetlenek”. A Szentírásra támaszkodva azonban én határozottabban fogalmaznék. Túl azon, hogy rendezetlenek, bűnnek, a VI. parancsolat elleni súlyos véteknek kell azokat tekinteni. A Szentírás elég világos figyelmeztetést ad Szodoma és Gomora elpusztításában, hogy nemcsak a bűn, de még a bűnnek tolerálása is milyen súlyos következményekkel jár.

Isten félreérthetetlenül nyilatkoztatja ki a Genezisben, hogy „az embert saját képmására teremtette, férfinak és nőnek teremtette őket.” (Ter 5.1). Vagyis a férfi-női kapcsolat megtagadása, annak fölcserélése a természetellenes homoszexuális kapcsolatra, lázadás Isten legelső rendelése ellen.

Evvel teljesen összhangban fogalmaz Szent Pál, aki világosan levezeti a homoszexualitás keletkezését:

a, „Mert fölismerték az Istent, mégsem dicsőítették Istenként

b, Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak

c, A halhatatlan Isten fölségét fölcserélték a halandó ember, a madarak, a négylábúak és a csúszómászók képmásával.

d, Ezért Isten szívük vágya szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg saját testüket.

e, Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmény előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt.

f, Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel.

g, A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot.” (Róm 1.21-27)

És hogy mi ennek a következménye, nem köntörfalaz Szent Pál, hanem kerek-perec kijelenti, hogy a homoszexuálisok nem öröklik Isten országát (1Kor 6.9-10).[1]

Ugyanilyen értelemben figyelmeztet bennünket Pál

a, a Galatákhoz írt levélben, ahol rámutat, hogy a test cselekedeteit művelők (paráznaság, tisztátlanság, bujaság) nem nyerhetik el Isten országát (Gal 5.19-21, Ef 5.5)

b, Timóteushoz írt levelében, ahol a homoszexuálisokat egy sorba állítja az apa- és anyagyilkosokkal, rabszolga-kereskedőkkel, mint akik miatt a törvényt hozták.

c, Pál a VI. parancsolat elleni összes vétket annyira súlyosnak tekinti, hogy figyelmeztet bennünket az Efezusiakhoz írt levélben, hogy ezekről könnyelműen ne is beszéljünk.

„Kicsapongásról és egyéb tisztátalanságról vagy kapzsiságról szó se essék köztetek, ahogy a szentekhez illik. Ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki. Ez sem illik hozzátok, annál inkább a hálaadás. Legyetek meggyőződve, hogy semmiféle erkölcstelennek, tisztátalannak, kapzsinak, más szóval bálványimádónak nincs öröksége Krisztus és az Isten országában.” (Ef 5.3-5)

És mint ahogy Pál idejében voltak némelyek, akik nemhogy magukba szálltak volna, hanem még dicsekedtek is cselekedeteikkel (Hiszen – mint már többször mondtam, most meg könnyek közt mondom – sokan úgy élnek, mint Krisztus keresztjének ellenségei. Végük a pusztulás, istenük a hasuk, azzal dicsekszenek, ami gyalázatukra válik, s eszüket földi dolgokon járatják. Fil 3.18-19), úgy ma is elborzadva látjuk, hogy igen sokan dicsekednek is romlottságukkal, és ami aztán végképp nem egy a fejembe, hogy nem kevés azoknak a száma sem az ilyen kéretlenül önkitárulkozó szerencsétlenek között, akik kereszténynek nevezik magukat. Hol van ezeknél a lelkiatya, lelki vezető? S ha ilyen nincs, hol van a Szentírás?

Igen súlyos problémát vet föl az Ön által is idézett állítás, mely szerint „Nem ők választották maguknak a homoszexuális állapotot, ami többségük számára megpróbáltatást jelent.”

Először is:

Lehet, hogy nem ők választották, de egy részüket saját bűneik juttatták a homoszexualitás állapotába.

A Heilung in Gottes Namen (Gyógyítás Isten nevében) honlapon egy militáns keresztényellenes homoszexuális szólja el magát, hogy összes homoszexuális ismerősének első szexuális kapcsolata másik nemű egyeddel volt. Vagyis, a normális fiatalok úgy indultak el az életben, hogy a tisztaság parancsát semmibe vették, az Isten akarata szerint csak a házasság számára fenntartott szexuális együttlétet praktizálták, az Isten által a lelkiismeretünkbe írt parancsot megszegték. Ne feledjük, ezek a parancsok akkor is érvényesek, ha a média a nap 24 órájában normálisnak, sőt mi több, szimpatikusnak, bátornak, követendőnek igyekszik a házasság előtti és azon kívüli nemi kapcsolatot feltüntetni. Márpedig nem lehet úgy megszegni a szívünkbe írt isteni parancsot, hogy annak súlyos következménye ne legyen.

Másodszor:

Igen sok elkötelezett hívő keresztény orvos, pszichoterapeuta szerint gyógyítható a homoszexualitás. Persze ez nem olyan betegség, mint az influenza, hogy beveszünk egy tablettát, és kigyógyulunk belőle, hanem valahogy úgy lehetne ezt megfogalmazni, hogy a bűnnek és a bűn következményeként fellépő állapotnak egy keveredése. (http://www.terra-zone.de/blog/index.php?/archives/44-Heilung-in-Gottes-Namen.html, http://www.wuestenstrom.de/index.dhtml/3846a749db580061205f/-/deDE/-/CS/-/) A gyógyítás is csak úgy működik, hogy egy képzett pszichiáter a pácienssel együttműködve fáradozik annak megmentésén. A legideálisabb az volna, ha ez a képzett pszichiáter egyúttal gyóntatóatya volna, akinek egyedül van hatalma a bűn alól feloldozni az embert. Fájdalmas látni azt a sok, magát pszichiáternek nevező kóklert, akik veszik maguknak a bátorságot, és a pszichéhez, lélekhez nyúlnak isteni fölhatalmazás nélkül!

Harmadszor:

Nem látunk senki lelkébe, nem tudjuk, valóban igaz-e, hogy az illető teljesen vétlenül került a homoszexualitás állapotába, vagy csak kényelmesebb neki erre hivatkozni, ahelyett, hogy bűnbánatot tartana és igyekezne ferde hajlamait a helyes útra terelni. De ha esetleg valóban így is volna, akkor sem elfogadható a hajlam kiélése és ennek nyilvános felvállalása.

Vannak aberrált szexualitású személyek, akiknek csak a pedofília hoz kielégülést, mások meggyilkolják alkalmi szexuális partnerüket, ismét másoknak az hoz kielégülést, ha elcsábítanak egy szőke hajú gyereket, azt meggyilkolják, és a holttesten elégítik ki magukat (rendőrségi krónikákból ismert esetek). Úgy gondolom, teljes a társadalmi konszenzus, hogy elfogadhatatlan az illetők védekezése, hogy ők nem betegek, egyszerűen mások.

Tehát, ha valakiben csakugyan ilyen hajlam van, az egyedüli helyes, amit tehet, a hajlam elfojtása, nevelése, kezelése.

Könnyű a házasságban élőknek a házassági hűség évtizedeken keresztüli megtartása? Nem. Van adott esetben hajlam a házasságban élőknek házasságtörésre? Igen. Szabad ennek utat engedni? Nem, az ilyen hajlamnak nem szabad engedni.

Könnyű a cölibátusban élőknek a cölibátus? Nem. Van kísértés a cölibátus megszegésére? Igen. Szabad ennek utat engedni? Nem, a hajlamnak nem szabad engedni.

Továbbmenve: Egyáltalán könnyű bármilyen bűnre való csábításnak ellenállni? A bűnre való csábítás, amely a hazugság atyjától, a sátántól indul ki, más néven a rosszra való hajlam nem indok arra, hogy a rossznak teret engedjünk, így van ez minden bűnnél és nincs ez másképp a homoszexualitásnál sem.

A történelem folyamán több kultúra volt, amelyben súlyosabb problémát jelentett a homoszexualitás (Szodoma, ókori Görögország, ókori Róma, mai világunk). Ezek a régebbi kultúrák elpusztultak. Nyilvánvaló a párhuzam a homoszexualitás jelensége, az általános erkölcsi tisztaság és egy társadalom életképessége között.

Nem véletlenül hangsúlyozza Szent Pál leveleiben a test szerinti ember és a lélek szerinti ember közötti ellentétet. (Pl.: Mert ha test szerint éltek, biztosan meghaltok, de ha lélekkel megölitek a test szerinti tetteket, élni fogtok. Róm 8.13) Ezekben az elpusztult kultúrákban és mai világunkban az a közös, hogy az (Istentől elfordult) ember a hedonizmust tette meg fő életelvének, végső soron a testet helyezte a lélek elé. Pap ismerősöm mesélte már meghalt idős hívének esetét: Az illető bácsikának fiatal házas korában megtetszett az egyik, utcájukban lakó szemrevaló leány, aki ráadásul még igen szépen mosolygott is rá. A fiatalember egyszer messziről látja, hogy a leányzó jön vele szembe. Nosza gondolt egyet, és átment az utca túloldalára. A fiatalember aztán feleségével együtt hűségben megöregedett, szülők, majd nagyszülők lettek. Hol van ez a mentalitás a homoszexuálisokból, hogy „átmenjenek az utca túloldalára”?

Hiányolom továbbá érsek atyának állásfoglalását a homoszexualitásnak három furcsa vetületével kapcsolatban.

a, Társadalmi propagálás

Ki ad mai ínséges gazdasági helyzetünkben teherautókat arra, hogy ezek a szerencsétlenek ország-világ előtt rózsaszín tangában parádézzanak? A médiahatalom (és az uszályukba került ún. jobboldal és ún. baloldal ) miért támogatja őket? Miért nem indít ellenük eljárást a rendőrség (közszemérem sértés, közbotrány okozás), miért a jelenség ellen szabályosan tüntetőket bántalmazzák?

A jelenség nem magyar specialitás, jelen van minden „demokráciában”. Minél erősebb a „demokrácia”, annál szembetűnőbb. Bukarestben, Moszkvában, Belgrádban nincsenek ilyen parádék. Hogy ezt a parádét ezek a szerencsétlenek nem maguktól csinálják, gondolom, nem kell különösebben részleteznünk.

Érdeke valakinek, valakiknek a homoszexualitás társadalmi elfogadtatása normálisként? Gondolkozzunk csak. Egy homoszexuálishoz tartozik egy saját nemű társ. És ezek mind a ketten egy-egy nőtől hiányoznak a társadalomban. Így egy homoszexuálissal négy ember veszik el a társadalom önfenntartása, szaporodása számára. Tehát ha valakik a magyarságot akarják elpusztítani, egészen jó üzlet nekik a homoszexualitás terjesztése.

b, Kereszténységgyalázás, különösen a katolikus egyház gúnyolása

A buziparádék már-már kultikus kelléke a kereszténység, elsősorban a katolikus vallás gyalázása, kigúnyolása. Tulajdonképpen hogy jön össze a kettő? Mi köze a szerencsétlen buzik önmutogatásának az egyház gyalázásához? Nem tudjuk a gyanút elhessegetni, hogy akik ezeket a szerencsétleneket heccelik, akik ehhez a pénzt és a médiatámogatást adják, ilyen föltétel mellett adják. Miért? Lehet, hogy az egyház tanításában látják ezek a nemzetellenes erők a homoszexualitás társadalmi elterjedése elleni harc utolsó bástyáját, a magyarság utolsó mentsvárát, amelyet ilyen eszközzel is ütni kell?

Nem hunyhatjuk be szemünket azon kísérletek fölött, amelyek lopakodva de egyre erőteljesebben egy újfajta embertípus kialakítását célozzák meg már óvodáskortól kezdve, amihez képest a sztálini próbálkozások a „szocialista embertípus” kialakítására csak amatőr kezdeményezésnek tűnnek. A jelenséget Gender Mainstreaming-nek nevezik. Hivatalos propagálói, ha sarokba szorítva érzik magukat, arra hivatkoznak, hogy a nemek közötti egyenjogúságot szeretnék tökéletesíteni.

A valóságban azonban itt sokkal többről van szó. A Gender Mainstreaming a nemek közötti különbségek nélküli nevelést célozza meg, a kisfiút ne kisfiúnak, a kislányt ne kislánynak neveljék. Ne legyenek sztereotípiák, ne viselkedjen a fiú úgy, ahogy egy fiúhoz illik, a lány, ahogy egy lányhoz illik. A fiú ne lányt válasszon szexuális vágyainak kielégítésére, csak azért, mert ez a társadalmi norma.

Németországban elrettentő példái vannak, milyen haladást ért már el ott a Gender Mainstreaming. Már óvodás korban szubtil módon (gyermekdalokban) felhívják a gyerekek figyelmét a maszturbációra. Kisiskolás gyerekeket tanítanak meg szexualitástan órán a terhesség elleni védekezés különböző módszereire. A gyerekek olyan brossúrákat kapnak a kezükbe, amelyek egyenértékűnek állítják be számukra a homo- és biszexuális kapcsolatokat a heteroszexuális kapcsolatokkal. Természetesen házasság előtti és azon kívüli nemi kapcsolatokról van szó. Tiszta, önmegtartóztató életű, igaz szerelemre és felelősségteljes családi életre felkészülő fiatalság? Aki ilyet szólna, úgy néznének rá, mint aki a Marsról jön. A médiabefolyás megtette magáét, a megregulázott és megfélemlített egyházak is hallgatnak. Ott is „demokrácia” van. Az eredmény: csökkenő tanulási teljesítmény, erőszak a gyerekek között, erőszak a gyerekek ellen, egyes politikai erők (Zöldek, [az ottani SZDSZ], holland pedofil párt) részéről a pedofília legalizálásának hangoztatása, és természetesen… a születések számának katasztrofális csökkenése. [2]

Hogy a Gender Mainstreaming, mint ideológia már születése pillanatában látványosan megbukott, és ezt a bukást sajnos két ártatlan gyermek életének öngyilkosságba torkolló elpusztítása igazolta, apologétáit nem zavarja, vagy legalább is úgy tesznek, mintha nem tudnának róla, de remélik, és azon igyekeznek, hogy mi, magyarok, németek, európai keresztények se tudjunk róla.[3]

Az Ön által felvetett kijelentéssel, hogy erőszakkal, agresszióval nem lehet másokat keresztény irányba nevelni, maradék nélkül egyet lehet érteni. De szekularizált világunkban nincs is olyan helyzetben az egyház, hogy bárkivel szemben agressziót, erőszakot alkalmazzon, így nem egészen érthető ilyen irányú megjegyzése.

Ami eszközünk maradt, az a tanítás tisztasága, a hithirdetés, az egyértelmű állásfoglalás az igazság mellett, még ilyen súlyos kérdésekben is.

Ezekkel az eszközökkel viszont élnünk kell, és nem szabad félnünk az irracionális dühkitörésekre is hajlamos, magát liberálisnak nevező médiahatalomtól.

2007.07.25.

Bálint József

——————————————————————————–