Mindenekelőtt egy megjegyzés az ominózus levél aláíróiról. Nem ismerem az illető személyek mindegyikét, javarészük azonban tanúságot tett az elmúlt években magyarellenességéről illetve keresztényellenességéről. Egy másik részük (akik “keresztényeknek” nevezik magukat ebben a díszes társaságban) pedig gyáván lapított, amikor a magyar keresztény társadalmat érték súlyos megalázások az elmúlt tíz évben. Erre csak néhány példát hoznék föl:
- Lapítottak a tisztelt aláírók, amikor “Cápalátogatás” c. verssel köszöntötte a Magyar Narancs a hazánkba érkező II. János Pál pápát
- Csöndben voltak, amikor Petri György, az egyházellenes verseiről hírhedt “költő” (Zakatol a Szent Család) 1996-ban (MSZP-SZDSZ regnálás) Kossuth-díjat kapott.
- Nem emelték föl hangjukat, amikor ugyancsak 1996-ban Esterházy Péter (egyike a “hívő” értelmiségieknek) ugyancsak Kossuth-díjat kapott, talán alábbi soraiért:
Így gondozd a magyarodat: A csokorba kötött magyart szétbontjuk és éles késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fásszárúak, mert azokat törjük, vagy kalapáccsal szétzúzzuk! Nehogy megrohadjon a magyar.”Csak gondoljunk bele, milyen nemzetközi felzúdulás lett volna, ha valaki arra vetemedik, hogy ilyeneket leírjon:Így gondozd a zsidódat: A csokorba kötött zsidót szétbontjuk és éles késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fásszárúak, mert azokat törjük, vagy kalapáccsal szétzúzzuk! Nehogy megrohadjon a zsidó. Pedig a logika szerint magasrangú izraeli állami kitüntetés járt volna az ilyen szövegért!
De térjünk vissza az aláírókhoz.
- Csöndben voltak a tisztelt urak és hölgyek, amikor Hermann Nitzsch műveiből rendezett kiállítást Budapest városa (Jézus disznóbelekkel a feszületen, és hasonlók).
- Csöndben voltak és vannak, amikor a magyar nyelvű rádiók és TV-adók kabaréiban állandóan gúny tárgya a magyarság és kereszténység.
- És hallgatnak, amikor van egy becsületes közalkalmazott, Grespik László, aki saját szerény lehetőségeihez mérten azon igyekszik, hogy minél több ingatlan maradjon magyar személyek kezén, és evvel kihívja média haragját, akik érthetetlen okból a magyarellenesség elkötelezett híveinek tekintik magukat, és Grespiket elmondják elmebetegtől kezdve baromig mindennek.
Folytathatnám a sort, de talán ennyi is elég, hogy lássuk, ezek az aláírók abszolút hiteltelenek, ezeknek egy foglalkozásuk van, a hivatásszerű magyarellenesség. Az internetre rákattintva feltűnő, hogy milyen sok az aláírók között a Soros-ösztöndíjas. Talán csak nem most jött el az ösztöndíj megköszönésének ideje azzal, hogy nevüket adják ehhez a levélhez? A másik feltűnő: Az aláírók általában a média liblingjei. Persze jól jön minden alkotóművésznek egy kis ingyen reklám a Kiskegyedben, a Blikkben, a Nők Lapjában, a Csigatévében, az csak e sorok írójának rosszmájú feltételezése, hogy egyes értelmiségiek nem merik az ilyen levelek aláírását megtagadni, nehogy kiessenek a pixisből. Mindenesetre tény: a média jobban szereti az ilyen aláírókat, mint mondjuk Macskássy Izoldát, aki szereti hazáját, népét.
Amiért mégis szentelünk néhány sort ennek a levélnek, az az, hogy az aláírók közt több keresztény személy nevét látjuk. Nem ismerjük az illetők mozgatórugóit, de itt csak zsarolhatóságra, illetve naivitásra tudunk gondolni (Hock János katolikus plébános esete jut eszünkbe, aki 1918-19-ben támogatta a magyar- és keresztényellenes politikát). Látjuk továbbá, milyen nagyfokú a tájékozatlanság nem csak híveink, de sajnos egyházaink papjai, lelkészei között is.
Szeretnénk ezután néhány gondolatot fűzni a levélhez.
A levél a keresztény magyarság már unalomig belénk sulykolt megvádolásával kezdődik: antiszemiták és cigányellenesek vagyunk. E sorok írójának meggyőződése: Ennek épp az ellenkezője az igaz. A magyaroknál kevés toleránsabb és türelmesebb nép van Európában, más népek nem tűrnék el, amit mivelünk megtehetnek. Más európai nép sokkal inkább gondol saját népére, míg minálunk egyszerűen hiányzik a népből a saját faj, a saját közösség védelmének ösztöne. Ennek aztán olyan vadhajtásai vannak, hogy a rendőr félrenéz, ha cigány bűnözővel találkozik, illetve ha hasonló kaliberű bűncselekményt követnek el zsidó és keresztény közösség ellen, a debreceni zsinagóga meggyalázóit két év börtönre ítélik, a budapesti kereszt meggyalázóit megrovásban részesítik. Ugyancsak ennek a toleranciának a vadhajtása a fent említett Kossuth-díjasok esete is.
Mindenesetre leszögezhetjük a levél aláíróival szemben: Isten lehetővé teszi ma mindenkinek, hogy békében éljünk együtt Magyarországon.
Szomorúnak tartjuk, hogy néhány futball-huligán megnyilatkozásából, amit mi is elítélünk, az egész magyar keresztény társadalomra, sőt kifejezetten az egyházakra akarják ráhúzni a vizes lepedőt. És ugyancsak szomorúnak tartjuk, de ezen már meg sem lepődünk, hogy a keresztény magyarság egyetlen parlamenti politikai képviselőjét, a MIÉP-et antiszemitázzák, illetve idegengyűlölettel vádolják.
A MIÉP semmi mást nem akar, mint valódi egyenlőséget a törvény előtt, hogy a húsos fazekaknál ugyanannyi helye legyen a magyarnak is, mint bárki másnak, illetve, amit a világ minden népe természetesnek tart, hogy a magyar nép otthon érezhesse magát saját hazájában, hogy jövőt építhessen, gyermekeket szülhessen, ne pedig az idegen gazdaság és kultúra bűntudattal megterhelt, anyagilag kizsigerelt, TV-reklámokkal elbutított kiszolgálója és fogyasztója legyen, jövőkép, perspektíva nélkül, amíg “természetes” fogyásával el nem tűnik végre a Kárpát-medencéből .
Nem fogadhatjuk el, hogy ez a magatartás antiszemita, cigányellenes és idegengyűlölő volna. Hiszen evvel a logikával csak akkor elégíthetnénk ki vádlóink igényeit, ha szép lassan, fokozatosan, de teljesen eltűnnénk a világból. Nem tesszük meg nekik ezt a szívességet! Bár lenne minél több olyan keresztény hívő és lelkész, aki gondját viselné ennek az ezerszer elárult, becsapott, apátlan-anyátlan magyar népnek!
E sorok írójának nem feladata a magyar egyházak 1890 és 1944 közötti időszakának értékelése, ehhez egyszerűen hiányosak ismereteim. Azt azonban bátram ki merem jelenteni, hogy az egyházak megvádolása a magyar holokauszt előkészítésében való részvétellel — szemeszedett hazugság. Újabb bizonyítéka a bűntudat belénk sulykolásának! A történelmi vonatkozások taglalása meghaladná ennek az írásnak a kereteit, ezért csak röviden utalunk néhány tényre:
Budapestet a II. világháborúban a német megszállásig Európa zsidóparadicsomának hívták.
A német megszállásig egy zsidónak nem esett bántódása, sőt munkaszolgálatosként kevésbé voltak életveszélynek kitéve, mint a fegyverrel harcoló magyarok.
Horthyék 1943-ban ki szerettek volna ugrani, ezt Anglia és zsidó körök nyomására vetették el, mivel ez a lépés automatikusan Magyarország megszállását és így az itt élő zsidóság sorsának rosszabbra fordulását eredményezte volna. Meg is kaptuk jutalmunkat a zsidóktól a háború után, hogy tekintettel voltunk érdekeikre!
És amikor eljött a vészkorszak, igen sok egyházi személy, sőt a Vatikán is igen sokat tett az üldözött zsidók megmentéséért, rendházak bújtattak zsidókat, vatikáni menleveleket kaptak, stb. Több zsidót mentett meg a Vatikán, mint a később örökre a kommunisták börtöneibe zárt, a mi kommunista zsidóink által agyonhallgatott, majd agyonsztárolt Wallenberg.
És ha az aláírók “A Holokauszt Magyarországon” című könyvet ajánlgatják püspökeinknek, hát tanulmányozzák csak Marschalkó Lajos alapvető könyveit, “Országhódítók” és “Világhódítók”. Tudom továbbá ajánlani (a zsidó) Norman Finkelstein, The Holocaust Industry, a holokauszt ipar c. könyvét, amelynek magyar kiadását bizonyos körök a mai napig sikeresen gátolják, valamint a Szeptember Havi Magyar Fórumból a “Holokauszt-állítás, holokauszt-tagadás” c. írást, végül, de nem utolsósorban Kardos Klára Auschwitzi naplóját, amelyet a Szent Gellért Kiadó jelentetett meg. Ez utóbbiról csak annyit, hogy ha a mai magyarországi zsidóságban csak egy szikrányi volna Kardos Klára lelkületéből, sokkal több tiszteletet kapnának.
Megvallom, nem olvastam Kis György katolikus plébános említett könyvét – Megjelölve Krisztus keresztjével és Dávid csillagával. Ismerem a könyv üzenetét, mennyi megaláztatást kellett tűrnie Kis Györgynek paptestvérei részéről. És ez az, amit nehezen tudok elképzelni. Katolikus pap ismerőseim (van egy jó néhány!) körében sohasem volt téma, hogy valaki zsidó-e, soha a legcsekélyebb megjegyzést sem tették senkire származása miatt. És emelt fővel mondhatom: én is ugyanígy gondolkodom, az általam leginkább tisztelt papok egyike például zsidó származású. [Mindenesetre bátorság vagy inkább pimaszság kell ahhoz, hogy Kis Györgynek az Állami Egyházügyi Hivatal általi kiutasítását Magyarországról Lékainak, illetve “antiszemita” paptestvéreinek számlájára írják, mint ahogy teszi azt az MSZP “katolikusa”, Endreffy Zoltán a Népszabadság szeptember 12-i számában. Mintha csak a katolikus egyház tartotta volna pórázon az ÁÉH-t és nem fordítva! Ne feledjük: Mindez abban a Kádár-rendszerben történt, amelyben a kultúra, gazdaság és belügy meghatározó posztjain zsidók voltak.]
Mostmár csak az a kérdés, ez a másik iránti tisztelet és tolerancia megvan-e a magyarországi zsidóságban és cigányságban? Mert a tolerancia nem lehet egyirányú utca, ennek a társadalom mindegyik részére vonatkoznia kell!
Vermes Gézára pedig egyszerűen nem érdemes szót vesztegetni, életművének egy üzenete van: Jézus nem volt több, mint egy zsidó rabbi, egy jó zsidó, minden, ami ennek ellentmond, az későbbi betoldás az evangéliumokba, hamisítás. Persze, hogy sztárolják bizonyos zsidó körök, akiknek keresztényellenes tevékenységükhöz kapóra jön Vermes Géza.
Amikor a levélírók krokodilkönnyeket dörzsölgetve felszólítják a keresztény egyházakat, hogy munkálkodjanak azon, hogy a magyar nemzeten belül ne legyen zsidó és nem-zsidó, cigány és nem-cigány, akkor azt kell mondanom, tisztelt aláírók, eltévesztették a házszámot! Talán először a Talmud népénél kellene kopogtatni és toleranciát, rasszizmus elleni harcot prédikálni! Az ősi magyar közmondás jut eszembe: bagoly mondja verébnek, nagyfejű. Ha pedig “barátilag” javasolják az aláírók, hogy a tisztelt püspök urak vizsgálják felül a teológiai tankönyveket, a gyerekeknek szánt hittankönyveket, tartalmaznak-e ezek más vallásokra nézve becsmérlő kijelentéseket, hát csak azt tudom mondani, kezdjük ezt a munkát a Talmudnál, illetve Majmonidesz műveinél. A rasszizmus vegytiszta kikristályosodásai ezek a zsidóság számára alapvető művek! És hogy az ideológia milyen mélyen beleivódott a gyakorlatba, arra legyen csak példa a mai Izrael politikája:
- Arab származású izraeli állampolgárok nem vásárolhatnak földet
- gépkocsijaiknak más rendszáma van, más az igazolványuk
- nem katonáskodhatnak
- kevesebb ivóvíz jár nekik
- Izraelben jelenleg vitatják azt a lehetőséget, hogy zsidók és arabok teljesen külön országutakat használjanak.
Az aláírók ezután visszatérnek a kezdő és köreikben igen kedves gondolathoz: az egyház akkor jó, ha erősíti a bűntudatot a hívekben a holokauszt miatt.
Várjuk az ellentételezést, az (egyáltalán nem meglévő) zsidó bűntudat erősítését
- a csaknem 100 %-ig zsidó Galilei-kör aknamunkája miatt az I. világháború előtt és alatt
- a Károlyi-kormányban domináns szerepet játszó zsidók országvesztő tevékenysége miatt
- Kun Béla és egy kivételével tiszta zsidó terrorbandájának rémuralma miatt
- Rákosiék 11 éves tobzódása miatt
- a zsidó közgazdászok és bankárok országromboló tevékenysége (Fekete János) miatt.
Ajánlom figyelmébe fenti sorokat minden keresztény hívőnek, különös tekintettel arra, hogy manapság több fórumon (Közös áhítat a békéért – engem a papi békegyűlésekre emlékeztet) találkozhat olyan “kereszténnyel”, akik nevüket adták ehhez az újabb magyar- és keresztényellenes akcióhoz.
Szeged, 2001.november 18.
Bálint József
1 Comment
Add a Comment