Szent Pál megtérése – Maria Agreda látomásai alapján – I. rész

Az elmúlt évben közzétettünk egy fordítást Maria Agreda látomásaiból – Miről beszélt Jézus az emmauszi tanítványoknak? – címmel. Mai alkalommal Szent Pál megtérését adjuk közre Maria Agreda leírása alapján. Az egyház álláspontját a magán-kinyilatkoztatásokkal kapcsolatban lásd az idézett írásban. A téma sok művészt is megihletett, ezekből néhány alkotást beillesztünk.

1, Szentlélektől vezetett Anyaszentegyházunk az egyik legnagyobb csodaként ünnepli Pál megtérését. Ez minden bűnös vigaszára van, mert az isteni kegyelem és irgalom révén itt egy üldöző és istenkáromló – ahogyan Pál magát nevezi – vált apostollá. Ebben is olyan nagy része volt mennyei királynőnknek, hogy nem mehetünk el mellette szó nélkül. Hogy felfogjuk ennek a csodának a nagyságát, világítsunk rá ennek a szentnek a lelkiállapotára, amikor még Saulnak hívták, és üldözte az egyházat. Beszélünk az okokról is, miért védte olyan hevesen Mózes törvényét, és támadta Jézust.

2, Ennek a nagyfokú buzgóságnak két oka volt. Az egyik Saul természetéből, a másik a sátáni kísértésből adódott. Saul nemes szívű, szolgálatkész, tevékeny, kitartó, fáradhatatlan jellemű volt. Az erényes életben sok tudásra tett szert, és nemcsak vallotta a mózesi hitet, hanem annak értelmezésében is élen járt. Később, ahogy Timóteushoz írt levelében beismeri (1Tim 1,13), bölcsessége csak tudatlanság volt, mert emberi bölcsesség volt és a törvényt csak a holt betű szerint értelmezte és nem a Lélek és az isteni fény szerint, ami szükséges lett volna, hogy valódi értelmét és titkait felismerje. De mert tudatlanságát bölcsességnek tartotta, és ragaszkodott álláspontjához, a rabbik hagyományainak buzgó követőjévé vált. Ezért méltatlannak és helytelennek tartotta az ilyen, Mózessel szembenálló tanok követését, melyet egy halálra méltó és megfeszítet ember talált ki, szemben Mózessel, aki törvényeit közvetlenül Istentől kapta a hegyen. Ezért erős viszolygás és gyűlölet támadt benne Jézus és követői, valamint tanítása ellen. Tévhitében megerősítették erényei, ha ugyan ezeket erénynek lehet nevezni, mert valódi szeretet híján voltak, valamint az ebből fakadó önhit, hogy nem tévedhet.

Ádám sok gyermeke esik ebbe a hibába, hogy egy jó cselekedet után maguknak tetszelegnek, és a hamis önteltségben nem gondolnak arra, hogy bizonyos durva hibáikat kijavítsák. Ilyen önámításban élt Saul is a mózesi törvényekre támaszkodva. Azt hitte, Isten ügyéért buzgólkodik, valójában nem fogta föl Isten törvényét. Nem vette észre, hogy a szokások és előképek csak időlegesek voltak, hogy Mózest követnie kellett egy másik, hatalmasabb és bölcsebb törvényhozónak.

3, Ebbe a magabiztos buzgóságba és Saul heves természetébe kapaszkodott bele Lucifer gonoszsága, és ösztökélte még nagyobb gyűlöletre Üdvözítőnk, Jézus Krisztus törvénye ellen.

A Sátán – az egyház iránti gyűlöletétől vezetve – gyakran környékez meg embereket, akik hajlamaik és szokásaik alapján alkalmasak gonosz szándékai kivitelezésére. Mert Lucifer és gonosz angyalai kísértésbe vihetik ugyan a lelkeket, de nem léphetnek föl nyíltan, mint egy Istennel szemben ellenséges szekta vagy párt. Egy szekta létrehozására olyan valakit használnak, aki maga is elvakult és más elvakultakat gyűjt maga köré.

A Sátán tombolt a szent Egyház kezdeti megszilárdulását látva. Rettegett annak további terjedésétől, és égett az irigységtől, amint látta, hogy az emberek, akik természet szerint az ő hatalma alatt állnának, barátságba kerülnek Istennel, és abba a dicsőségbe kapnak meghívást, amelyből ő – gőgjéből kifolyólag – saját magát kizárta. Ezért gondosan tanulmányozta Saul hajlamait, szokásait és lelkiállapotát. Mindezeket alkalmasnak ítélte céljai teljesítésére, hogy – a hitetleneket eszközként használva – megsemmisítse Krisztus Egyházát

4, Ezt a gonosz tervet adta elő Lucifer az erre a célra összehívott démonoknak, akik ezt jóváhagyták. Így Lucifer és néhány más ördög folyamatosan a már Saulban meglévő – az apostolok és Krisztus nyája ellen irányuló – gyűlölet táplálására ösztönözték őt. Bizakodtak abban, hogy Saul ezt az inspirációt befogadja, és az erényesség látszata alatt szenvedélyei még jobban fellobbannak.

Saul már Jézus tanításának idején az új tan ellensége lett, de ezt még nem nyilvánította ki. Csak István halálánál érezte és nyilvánította ki halálos gyűlöletét, melyet a Sátán ébresztett benne. Ennél az alkalomnál készségesnek bizonyult minden gonosz inspiráció követésére, így a Sátán azt hitte, készséges eszközt talál benne minden kitervelt gonoszság végrehajtására.

Michelangelo: Saul megtérése

5, Mértéktelen önbizalmában a Sátán azt sugallta Saulnak, hogy saját kezűleg ölje meg az összes apostolt, sőt, még Szűz Máriát is. De tévedett. Saul ugyanis nemes és önzetlen jellemű volt, és miközben ezen a terven gondolkodott, úgy tűnt neki, hogy ez tisztességtelen és személyéhez méltatlan lenne, ilyen árulást és orgyilkosságot végrehajtani. Úgy vélte, Krisztus törvényét az értelem és igazságosság fegyvereivel szétrombolhatja. Még inkább visszariadt attól, hogy kezet emeljen Máriára, akivel szemben, mint nővel szemben bizonyos tiszteletet érzett, és aki – amióta nemes lelkűnek és állhatatosnak látta Jézus keresztútja és halála alkalmával – nagy és tiszteletreméltó személyiségnek bizonyult előtte. Sőt, bizonyos szánalmat érzett iránta szenvedései és gyötrelmei miatt, melyekről mindenki elismerte, hogy rendkívül nagyfokúak voltak.

Így Saul visszautasította ezeket a sugallatokat, és együttérzése Mária fájdalmával nem kis mértékben hozzájárult megtérése meggyorsításához. Ami az apostolokat illeti, itt sem akart Saul titokban elkövetett orgyilkosságokról tudni, jóllehet, a Sátán különböző ürügyekkel úgy próbálta ezt előtte úgy beállítani, mintha ez megfelelne Saul állapotának és céljainak. Bár Saul ezt elvetette, elhatározta, hogy a zsidók közt ő lesz az első az egyház üldözésében és kiirtásában.

6, Mivel Lucifer és követői nem tudtak többet elérni, belenyugodtak Saul döntésébe. De hogy milyen nagy a sárkány haragja Isten és teremtményi ellen, bizonyítják a következők. Rögtön ezután újra tanácskozást tartottak a gonosz lelkek, hogy hogyan tudják egy ilyen embernek, mint Saulnak életét amennyire csak lehet, megnyújtani. Ők ugyan tisztában vannak vele, hogy nincs hatalmuk az élet adására vagy elvételére, hacsak Isten meg nem engedi ezt egyes rendkívüli esetekben. Ezt figyelmen kívül hagyva elhatározták, hogy Saul orvosai és életének védelmezői lesznek. Ösztönözték, tartózkodjon mindentől, ami károsíthatná egészségét és válassza mindenből azt, ami a leginkább használ annak, illetve egyéb eszközökkel is igyekeztek egészségét megőrizni. Persze, mindezekkel együtt sem tudták megakadályozni, hogy az isteni kegyelem hasson Saulban, abban a pillanatban, amikor annak eredője ezt akarta. Az ördögök egyébként nem gyanították, hogy Saul egyszer megtérhet, és az élet, amelyre ők annyira vigyáznak, egyszer kárukra és megszégyenítésükre szolgálhat. Így cselekszik a Mindenható bölcsessége. Megengedi, hogy a Sátán kivesse a gonoszság hálóit, de ebbe végül maga gabalyodik bele. Megengedi, hogy másnak vermet ásson, de ebbe maga esik bele. Minden terv, amit az isteni akarat ellen kovácsol, végső soron annak megvalósulását eredményezi.

7, Az isteni bölcsesség – hogy minél csodálatosabbá és dicsőségesebbé tegye Saul megtérését – megengedte tehát, hogy Saul, aki tajtékozott a dühtől István megkövezésekor, a főpapokhoz forduljon, hogy írásbeli fölhatalmazást kapjon Jézus azon tanítványainak összefogására és Jeruzsálembe hurcolására, akik szétszóródtak Jeruzsálemen kívül. Hogy nyomatékosítsa kérését, fölajánlotta, hogy saját vagyonával, sőt életével, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül – csak az atyák törvénye iránti buzgóságtól vezetve, és hogy a Megfeszített tanítása ne kerekedjen fölül – mozdítja elő utazását. Ez a fölajánlkozás azt eredményezte, hogy a főpapok és a tanács gyorsabban elfogadják Saul ajánlatát, amely amúgy is tetszett nekik.

Azonnal megadták neki a szükséges fölhatalmazást, különösen Damaszkusz irányába, ahová, mint hírlett, többen visszahúzódtak Krisztus követői közül. Saul elkezdte tehát útját szervezni. Felfogadott néhány törvényszéki segítőt és katonát, akiknek kísérniük kellett. Fő kísérete azonban démonok légióiból állott, akik kijöttek a pokolból, hogy ezt a vállalkozást segítsék, és amelyről úgy gondolták, hogy halálos döfést ad az egyháznak, azt vérfürdőbe és tűztengerbe fojtja, mivel azt Saul olyan jól előkészítette és vezette buzgóságából adódóan. És valóban, ez volt Saul szándéka és akarata, amibe Lucifer és segédei az út során egyre jobban belelovallták. De hagyjuk most Sault Damaszkusz és a többi zsinagóga felé vonulni, hogy foglyul ejtse Krisztus követőit.

8, Ezekből az eseményekből semmi sem maradt rejtve a mennyei királynő előtt. Nemcsak hogy kegyelmi adományai segítségével bepillantást nyert az emberek és a démonok gondolataiba, de gyakran kapott értesítést az apostoloktól arról, mit forraltak az egyház ellen. Tudta azt is, hogy Saul az Úr apostolává, a pogányok tanítójává és az egyháznak egy rendkívüli és csodálatos szolgájává fog válni. Erről Szent Fia tájékoztatta. Időközben azonban növekedett az üldözés és félelem. Krisztus tanítványai, akik a Mindenható titkát nem ismerték, elcsüggedtek és elbátortalanodtak, mivel látták Saul dühét, mellyel őket üldözte.

Mindez bánatot okozott anyjának. Égi bölcsességében mérlegelte, milyen nehéz és komoly a helyzet, és Szent Fiához fordult. Előtte földre borulva a következő imát intézte hozzá:

9, „Mindenható Úr, az Örök Atya Fia, élő és valóságos Isten a valóságos Istentől, annak saját és osztatlan lényegéből születve, aki végtelen jóságod kimondhatatlan leereszkedéséből fiam és lelkem élete akartál lenni; Hogyan tud szolgálód – akinek szeretett egyházadat kezébe ajánlottad – élni, ha az üldözés, amelyet ellenségeid ellene szítottak, felülkerekedik; ha végtelen hatalmad nem állítja azt meg? Hogyan viselheti el szívem, látni, hogy drága véred és halálod váltságdíját megvetik és lábbal tapossák? Uram, gyermekül adtad nekem azokat, akiket egyházad tagjaivá tettél, és én anyai gyengédséggel úgy is tekintek rájuk. De hogyan vigasztalódhatok meg, ha látom, hogyan üldözik és irtják őket, mert a te nevedet hirdetik és őszintén szeretnek téged? Uram, tied a hatalom és a bölcsesség és nem helyes, hogy most a pokoli sárkány – tiszteleted ellensége, gyermekeim és testvéreid rágalmazója – dicsekedjék. Ezért, Fiam, szégyenítsd meg a kígyónak ősi gőgjét, amely most újra fölemeli fejét ellened és nyájad ártatlan bárányai ellen dühét köpi. Nézd, hogy elvakította és elragadta Sault, akit te apostolodnak kiválasztottál. Itt az ideje, Istenem, hogy éreztesd mindenhatóságodat, hogy kiszabadítsd ezt a lelket, amelyben és amely által a nevednek olyan nagy dicsőség, az egész világnak pedig olyan sok kegyelem támad.”

10, A Szent Szűz sokáig folytatta ezt az imát, amelyben egyúttal fölajánlotta – ha szükséges – szenvedését és életét a szent Egyházért és Saul megtéréséért. Mivel szent Fiának végtelen bölcsessége ezt a megtérést szeretetteljes anyjának kéréséhez kapcsolta, amikor ezt a csodát véghezvitte, leszállt a mennyből és megjelent Máriának a cönákulumban, ahol visszavonultan az imának élt. Fiúi szeretettel és barátságossággal, ahogyan anyjának meg szokott mutatkozni, megszólította Máriát: „Társam és anyám, akiben akaratom egészen tetszésre talál, mi a kívánságod?” Az alázatos királynő szokása szerint a földre borult előtte, valóságos Istenként imádta, és így szólt: „Mindenható Uram! Előre ismered teremtményeid gondolatát és szívüket, és így az én kívánságaim is ismertek előtted. Ezek egy olyan szívből jönnek, amely ismeri végtelen szeretetedet az emberek iránt; annak szívéből, aki az egyház anyja, a bűnösök szószólója és a te szolgád. Miután mindent érdem nélkül a te végtelen jóságodból kaptam, nem félek, hogy kérésemet megveted, amely csak a te tiszteletedre irányul. Kérlek Fiam, lásd Egyházad bánatát, és szerető atyaként siess segítségére fiaidnak, akiket drága véred árán szereztél magadnak.”

11, Krisztus, az Úr, örömét lelte, hogy hallhatta legkedvesebb anyjának és mátkájának hangját és sóhajait, ezért szándékosan hosszabb ideig várakoztatta, mintha nem akarná tejesíteni, ami után maga is vágyakozott, és amit nem tudott anyja érdemeire és szeretetére való tekintettel megtagadni. Az isteni szeretet ezért egy hosszabb beszélgetést kezdeményezett Jézus és Mária között. Mária kérte az Úr kegyelmét Saul megtéréséért, hogy evvel megszűnjön az üldözés. Az Úr így válaszolt:

„Anyám! Hogyan teljesülhetne igazságosságom, ha kegyelmet és irgalmat gyakorlok Saullal, miközben látom, hogy hitetlensége és gonoszsága a legmagasabb fokra hágott? Minden erejével ellenségeimnek szolgál, abbeli szándékában hogy egyházamat elpusztítsa és nevemet kiirtsa, amiért rászolgál rosszallásomra és szigorú büntetésére.” Ennek a szigorú igazságosság szerint nem lehetett ellentmondani, de a bölcsesség és irgalom anyjának megvolt a helyes válasza és így szólt:

„Uram, Örök Istenem és Fiam! A bűnök, amelyeket említesz, nem tartottak vissza attól, hogy Pált apostoloddá és a kiválasztás edényévé tegyed, és örökre beírd emlékezetedbe. A vizek nem tudták isteni szereteted tüzét kioltani, ahogyan magad is mondtad. Hatalmasabbak és hathatósabbak voltak végtelen érdemeid, melyek erejével szeretett egyházadat megalapoztad. Nem kérek többet, mint amit már elhatároztál. Ami engem szomorít az, hogy a lélek szakadékról szakadékra siet kárhozata felé. És ha Saul tovább halad ezen az úton, sok más lélek elkárhozását is okozza. Fáj nekem, hogy neved megdicsőítése, az angyalok és szentek öröme, az igazak vigasza a bűnösök reménysége és ellenségeid megszégyenítése így várakoztat magára. Ezért, Fiam és Uram, ne vesd meg anyád kéréseit, vidd véghez isteni elhatározásodat, hogy láthassam neved megdicsőülését; mert itt az idő, az alkalom kedvező, ne hagyd hát, hogy szívem elszomorodjon az egyháznak oly fontos esemény késlekedése miatt.”

12, Miközben a mi nagy királynőnk így imádkozott, a szeretet lángja olyan erős lett legtisztább szívében, hogy elpusztította volna természetes életét, ha az Úr nem tartotta volna életben csodálatos erejével. Azonban ennél az alkalomnál megengedte, hogy szent anyja erős fájdalmat érezzen, és elájuljon. Egy ilyen, a szívét oly nagyon megsebző szeretetnek az Úr sem tudott ellenállni. Vigasztalta, megerősítette anyját, és biztosította, hogy imái nagyon kellemesek neki, és hozzáfűzte: „Anyám, kiválasztott az összes teremtmények közül, legyen, ahogy akarod, mégpedig azonnal. Mindent megteszek Saulért, amit kérsz, és úgy alakítom, hogy az egyháznak, amelyet most üldöz, védelmezője lesz. Dicsőségem és nevem hirdetője lesz. Megyek, hogy barátságomba fogadjam.”

13, Az Üdvözítő evvel eltűnt anyja társaságából, aki folytatta imáit, és egy nagyon világos látomásban követte az eseményeket. Röviddel ezután megjelent az Úr Saulnak Damaszkusz közelében, ahova olyan sietséggel rohant, amit csak Jézus iránti dühe szárnyalt túl. Az Úr egy csodálatos fényű felhőben mutatta meg magát neki, mérhetetlen dicsőséggel. Egyidejűleg isteni fény vette körül Saul testét és lelkét. Szíve és érzékei olyan erővel lettek elárasztva, hogy nem tudott neki ellenállni. Abban a pillanatban leesett a lováról, és hallotta az égi hangot, mely így szólt: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Megzavarodottan és félelemtől eltelve válaszolt: „Ki vagy, Uram?” Amira a hang válaszolt: „Jézus vagyok, akit te üldözöl. Nehéz neked isteni hatalmam ösztökéje ellen rugdalóznod.” Ijedten és erősen reszketve kérdezte Saul: „Uram, mit parancsolsz, mit akarsz velem tenni?” Saul jelenlévő kísérői hallották a kérdéseket és válaszokat, de nem látták Jézus Urunkat, csak a fényt, ami körülvette Sault. A rendkívüli esemény úgy megfélemlítette őket, hogy egy ideig mozdulatlanok és magukon kívül voltak.

Nicolas-Bernard Lepicie: Saul megtérése

Szeged, 2016. augusztus