George Pell bíboros esete

Melbourne 2018 = Moszkva 1936

Ha az ember meghallja George Pell ausztrál bíboros nevét, automatikusan a fiúkat molesztáló pap figurája ugrik be. Ha egy kicsit utánaolvasunk, akkor megtudjuk, hogy ő volt Ferenc pápa bizalmasa pénzügyekben, de aztán olyan jól végezte feladatát, hogy a különböző vatikáni dikasztériumokban 1,4 milliárd EURO-t talált, amelyek nem voltak a mérlegekben föltüntetve. Ennél kisebb összegért is öltek már meg embereket. Ráadásul 2015-ben szembefordult Bergoglioval, és olyan vehemensen védte a hagyományos katolikus álláspontot a családszinóduson, hogy Kasper bíborosnak, Bergoglio bizalmasának nem sikerült a záródokumentumban írásban rögzíteni álláspontját az elváltak és újraházasodottak (= házasságtörésben élők) kérdésében. Mint ismeretes, a Bergoglio, Kasper nevével fémjelzett progresszív csoportnak szándékában állt engedélyezni az illetők számára a szentségekhez járulást.

George Pell ausztrál bíboros

2015 októberében 13 bíboros egy bizalmas levelet írt a „pápának”, melyben aggodalmukat fejezik ki, hogy a családszinóduson előre eldöntött eredmények fognak születni, különösen az elváltak – újraházasodottak szentségekhez történő járulásának kérdésében.

https://katholisches.info/2015/10/12/der-brief-der-dreizehn-kardinaele-im-wortlaut-sorge-vor-vorgefertigten-ergebnissen/

A levél szerzője Geroge Pell volt. A nem nyilvánosságnak szánt levél nyilvánosságra kerülése után a 13-ból négy aláíró bíboros, köztük Erdő Péter cáfolta, hogy aláírta volna a levelet, anélkül, hogy annak tartalmától elhatárolódott volna. Lehetséges, hogy az indiszkréció is a Pell elleni aknamunka része volt?
Tudni kell Pell bíborosról, hogy nem volt jó véleménye a klímahisztériáról, az ember okozta klímaváltozást hazugságnak tartotta. Álláspontja a homoszexuálisok kérdésében megfelelt ugyan az egyház tanításának, de szembehelyezkedett a Bergoglio által is képviselt polkorrekt irányvonallal. Már 1990-ben így nyilatkozott:
„Tudjuk, hogy létezik a homoszexualitás. De az ilyen aktivitás hamis, és nem szabadna bátorítani a társadalom érdekében.”
2002-ben megtagadta az eucharisztia kiszolgálását homoszexuális hívőknek, akik szivárványszínű kitűzőkkel szerették volna a szentséget magukhoz venni.

2012-ben hozzájárult egy, Richard Dawkins ateista fizikussal folytatandó online vitabeszélgetéshez. A beszélgetés során Pell eltávolodott a teremtésre vonatkozó hagyományos katolikus dogmáktól. Kijelentette, egyetért H. U. Balthasar teológussal, aki szerint van ugyan pokol, de az valószínűleg üres. Ádámot és Évát mítosznak nevezte, és hangot adott véleményének, mely szerint az ember az evolúció eredménye.
Persze evvel egy olyan zsákutcába manőverezte be magát, amelyből nem volt kiút. A moderátor megkérdezte tőle, ha az ember az evolúció terméke, akkor mikor keletkezett a lélek?
Pell erre egy semmitmondó, többféleképpen értelmezhető választ adott.
Erre csapott le Dawkins: Ha Ádám és Éva nem léteztek, honnan jön az áteredő bűn? Pell erre sem tudott kielégítő választ adni. Az ateista Dawkins jobban átlátta a helyzetet:
Ha nincsenek ősszülők, akkor nincs áteredő bűn, Ha nincs áteredő bűn, akkor nincs magyarázat a világban lévő bűnre, nincs szükség a Megváltóra.
http://unamsanctamcatholicam.blogspot.com/2012/05/cardinal-pell-richard-dawkins-adam-eve.html

2013-ban Pell beszámol kezdeményezéséről, melyben a Ramadán végén meghívott egy síita és egy szunnita muftit, természetesen a Talmudzsidóság képviselőjének is jelen kellett lennie. „Folytatni kell az erőfeszítéseket a vallások közötti párbeszéd és barátság elmélyítésére helyi és országos szinten.” – mondta ez alkalomból.
https://katholisches.info/2013/03/04/vor-dem-konklave-george-kardinal-pell-erzbischof-von-sydney/

A 2012-es és 13-as esetek valószínűleg jó ajánlólevelek voltak Bergoglio számára, hogy megbízza Pellt a vatikáni „pénzügyminiszteri” tisztséggel.
Mint említettük, feladatát jól, sőt túl jól látta el. Pénzügyi ismereti hiányosságait szorgalommal pótolta. Evvel természetesen nemcsak barátokat, sőt inkább ellenségeket szerzett magának. Fő ellenfelei a korábbi javadalmak haszonélvezői, Calcagno, Versaldi, Bertello und Parolin bíborosok voltak. Munkája során vizsgálta a Szentszék Vagyonkezelő Hivatalának (a Calcagno vezetése alatt álló APSA) 2002-2011 közötti aktivitásait, amelyek pénzmosásra, insider tudással való visszaélésre és piaci manipulációra engedtek következtetni. A Pell által vezetett Gazdasági Titkárság magához vette az APSA néhány korábbi illetékességét.
https://katholisches.info/2015/11/04/vatikan-ermittelt-wegen-geldwaesche-apsa-verwicklung/

Ferenc pápa valószínűleg az APSA vezetése körül tömörülő bíborosok (Calcagno és társai) nyomására megnyirbálta Pell illetékességét. A Gazdasági titkárságot dikasztériummá fokozta le.
Evvel egyidőben viszont a pápa megbízott egy teljesen kívülálló személyt a gazdasági és pénzügyek ellenőrzésével.

A pápa 2015 májusában létrehozta a generálrevizori feladatkört, és egy nemzetközi hírű szakembert, Libero Milone-t bízott meg a tevékenységgel. Milone feladata az ellenőrzéseken felül a Vatikán pénzügyeinek, gazdasági rendszerének modernizálása volt. Milone korábban olyan rangos helyeken dolgozott, mint a Deloitte, Telecom, Fiat, Falck és az ENSZ.

Libero Milone vatikáni generálrevizor – amíg el nem távolították

Ezek után a Milone 2017 júliusában a közvélemény számára váratlanul bejelentette lemondását hivataláról. Milone csak hónapokkal később tárta fel „lemondásának” körülményeit.
Néhány hónappal hivatalba lépése után Milone fölfedezi, hogy illetéktelenek behatoltak számítógépébe. Ez indította el a Vatileaks -2 néven ismert illegális adat- és dokumentumkiszivárogtatás leleplezését.
A ma ismert hivatalos vezió szerint Nuzzi és Fittipaldi olasz újságírók megbízásából a következő személyek juttattak tikos dokumentumokat az újságírók számára:
– Lucio Angel Vallejo Balda Opus Dei pap
– Francesca Immacolata Chaouqui kommunikációs szakértő

Az összes körülmények ismeretében föltételezhető, hogy a betöréseknek nem csak az volt a célja, hogy a két újságíró szenzációs dokumentumokhoz jusson, hanem hogy az APSA-hoz köthető bíborosok információkhoz jussanak Milone számítógépéről. Mindenesetre Chaouqui-t azonnal fölmentik, mert hogy úgymond együttműködik a hatóságokkal. Balda-t elítélik ugyan, de a pápa hamarosan megkegyelmez neki. A két újságírót sem a vatikáni, sem az olasz hatóságok nem fogják perbe.
Ezek után Milone lehallgató- és kamerarendszert építtet ki SAJÁT hivatali helyiségeiben. A vele ellenséges vatikáni körök ezt úgy kommunikálják a külvilág és a pápa számára, hogy Milone hatáskörét túllépve illegális nyomozást és adatgyűjtést folytatott más vatikáni személyiségek ellen.
Amíg Pell és Milone hivatalban vannak, jól együtt dolgoznak, egymást segítik a Vatikán pénzügyeinek rendbetételében.

Természetesen a status quo fenntartásában érdekeltek sem maradnak tétlenek.
Egyrészt befeketítik Pellt a pápánál. Ez azért sem volt túl nehéz, mert mint említettük, Pell élére áll a bíborosi kezdeményezésnek a családszinódus kapcsán. Hangsúlyozzuk: Itt egy bizalmas levélről volt szó, amelyet ismeretlen személyek hoztak a közvélemény tudomására. Ezek után Bergoglio is teljes mellszélességgel Pell ellen fordul.

Milone-t 2017-ben bűnügyi filmekre emlékeztető körülmények között lemondásra kényszerítik. Az akciót Msgr. Becciou helyettes államtitkár vezeti. Erről Milone hónapokkal később számol be több hírügynökségnek egyidőben. Milone-t letartóztatja a vatikáni csendőrség, és két számlát lobogtat, mely szerint ő duplán fizette ki hivatalának lehallgatás- és betörésbiztossá tételét. 28.000 euros tételről volt szó. Tehát sikkasztással vádolják. Az egyik számlán. Milone fölismeri saját aláírását, a másikon látja, hogy az egy rossz minőségű hamisítás. A csendőrök ezután megfenyegetik, vagy vallomást tesz, vagy letartóztatják. A helyzetet ismerő (és életét is féltő) Milone válasza az volt, ha lemondásomat akarjátok, akkor aláírom azonnal. A csendőröktől azonnal előkerült a lemondó nyilatkozat, igaz, egy hónappal korábbra dátumozva. Milone ezután megpróbál még kapcsolatba kerülni a pápával, hogy tisztázza magát, hiszen munkaszerződése szerint egyedül feléje tartozott volna beszámolási kötelezettséggel, de az nem ad erre lehetőséget.
https://katholisches.info/2017/09/25/generalrevisor-des-vatikans-wurde-genoetigt-zurueckzutreten/

Evvel egyidőben erősödtek fel a hangok Ausztráliában, amelyek Pell bíborost ministránsfiúk elleni zaklatással vádolták. A pápa arra utasítja, térjen haza, és a bíróság előtt feleljen az ellene felhozott vádakra. Ezt ártatlanságának teljes tudatában Pell megteszi.

A ma 78 éves Pellt egy óriási médiahisztéria mellett 2018. december 11-én 6 év börtönbüntetésre ítélik.
Peter Westmore, National Civic Councils korábbi elnöke, aki tanú volt a bírósági színjátékban, azt nyilatkozza a EWTN News Nightly –nek, hogy érthetetlen számára, hogyan tudott a bíróság így ítélni.

Pell-t azzal vádolják, hogy 1996-ban a vasárnapi mise után a fiúkórus két tagját a sekrestyében szexuálisan zaklatta. A vád két volt kórustag vallomására támaszkodik, azonban közülük az egyik még a per kezdete előtt meghalt. Halála előtt azonban megerősítette, hogy a vádak teljesen alaptalanok.
Westmore szerint nem bírósági eljárás volt, hanem boszorkányüldözés.
Az ítéletet Ausztráliában is sokan kritizálják.
Andrew Bolt (nem katolikus, nem keresztény) a Herald Sun” újságírója: Pell nem tettes, hanem bűnbak. A történet egyszerűen hihetetlen.
Bolt kiemeli, hogy az egyik állítólagos sértett mindig is hangsúlyozta, hogy ő nem volt áldozata a zaklatásnak. Bolt rámutat továbbá: az állítólagos zaklatás a mise után a sekrestyében történt, ahol mindig sokan vannak, általában olyanok, akik valami miatt akarnak vele beszélni. (Pont így van ez Magyarországon is.)
A vádat Monsignore Charles Portelli, Pell ceremóniamestere is határozottan visszautasítja. Hangsúlyozza, hogy ő a székesegyházba érkezéstől annak elhagyásáig Pell kíséretében van. Ezt a bíróság előtti vallomásában is megerősítette. Bolt emlékeztet továbbá: A szexuálisan zaklató személyek általában ismétlik tetteiket, Pell ellen pedig ezen az egy személyen kívül más nem vádaskodott. Nem csoda tehát, hogy Pellt az I. fokú bíróság (1. Jury) egyértelműen fölmentette.

A helyzet az, írja Bolt, hogy vannak erők, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy ilyen szituációban az áldozatnak kell hinni. „De miért is?” – kérdezi. Emlékeztet továbbá: Pell-t már sokszor megvádolták, minden vád hamisnak bizonyult. Az egyik esetben kiderült, a kérdéses napon Pell más városban volt és irodájában dolgozott.
Egy másik esetben avval vádolta valaki, hogy beszámolt Pellnek egy zaklatást elkövető papról. Nos, a kérdéses időpontban Pell útlevele tanúsága szerint Európában volt.
Egy másik áldozatnak állítólag Pell azt javasolta, hogy ne beszéljen a nagybátyja által elkövetett zaklatásról. Az esetet a médiák a szokott módon föltupírozták, természetesen itt sem volt semmi bizonyíték ellene.

Georg Weigel pápai biográfus a következőket írja:
Pell a mise után mindig a templom előtt köszöntötte a híveket. Miért lett volna ez másképp a kérdése napon?
Pell a sekrestyében úgy ceremóniamestere, mint a sekrestyés jelenlétében volt.
A koncelebráló papok szintén ott voltak a sekrestyében.
A fiúkórus a mise után próbát tartott. Föltűnt volna, ha két fiú hiányzik. De semmi ilyesmi nem volt.
Az egyik „áldozat” a per előtt meghalt, de halála előtt édesanyjának azt mondta, hogy nem volt zaklatás áldozata.
A másik fiú vallomásán kívül senki nem erősíti meg a vádat.
Senkinek nem tűnt föl, hogy a két kórustag fiú elhagyta a körmenetet, a sekrestyében állítólag misebort ivott, és állítólag ekkor talált rájuk Pell.
Az első tárgyaláson az esküdtek 10:2 arányban Pell ártatlanságára szavaztak.
A mostani tárgyaláson viszont egyhangúlag bűnösségére? A véleményváltás oka a médiahisztéria. Azaz nem a bíróság, nem az esküdtek, hanem a média ítélt.
Ez Victoria szövetségi állam igazságügy-miniszterének is feltűnt, és kezdeményezi, hogy ilyen szituációban ne az esküdtek, hanem bírók dönthessenek.
Pell az ítéletet nyugodtan fogadta, és föllebbezett. Nyugalmát a bíró hihetetlen arroganciának nevezte.
A fölajzott ellenséges hangulatban azonban kérdéses, hogy számíthat-e tisztességes tárgyalásra.
Gondoljuk át még egyszer: Egyetlen egy személy vallomása alapján bélyegeznek megy egy másik személyt, illetve teszik áttételesen bűnössé az egész Katolikus Egyházat. Hol marad itt az ártatlanság védelme? Ijesztő, milyen közel vagyunk a sztálini Szovjetunióhoz.
https://www.freiewelt.net/nachricht/zeuge-des-gerichtsverfahrens-gegen-pell-schuldspruch-unbegreiflich-10077381/

Összefoglalás:

Mint már korábban beszámoltunk róla: A hitüket híven megvalló katolikus papok ki vannak téve a legaljasabb, legalaptalanabb vádaskodásoknak. Hogy elítélik-e, vagy csak egy életre tönkreteszik, szinte mindegy.

Pell mint bíboros megsértette az Új Világrend dogmáit.
Nem hajlongott a homoszexuálisok előtt, hanem kimondta bibliai alapokon álló véleményét.
Nem ugrott föl a klímahisztéria vonatra.
Pell a vatikáni pénzügyek sikeres rendbetételével halálos ellenségeket szerzett magának a Vatikán befolyásos erői között. Mint láttuk, ez a csoport elérte a magasan kvalifikált laikus alkalmazott Libero Milone távozását is.
Kegyvesztett lett a pápánál is, mert a 2015-ös családszinóduson a katolikus értékek mellett foglalt állást.
Innen egyenes út vezetett tönkretételéhez.

Emlékeztetőül:
Tebartz-van Elst fiatal német püspököt a média készítette ki és érte el Vatikánba (süllyesztőbe?) történő távozását. Bűne a katolikus álláspont képviselete volt a homoszexualitás kérdésében (2013).
Hermann Groer bécsi érseket pedofil bűncselekménnyel vádolták meg, teljesen alaptalanul. Bűne az volt, hogy párbeszédet folytatott Wolfgang Fröhlich holokauszt-revizionistával (1995).
Wolfgang Haas churi püspököt (Svájc) a médiának és a püspök-társaknak sikerült hivatalából eltávolíttatnia (1997).
Vitus Huonder püspök nagyböjti körlevelében emlékeztetett néhány alapvető katolikus hitigazságra, mint a házasság fölbonthatatlansága, szentségek méltó vétele. Evvel Huonder maga ellen tudhatta püspöktársai, az alsó klérus és a média nagy részét (2012).
Kurt Krenn konzervatív Sankt Pölteni érsek lett a bűnbak azért, mert a fennhatósága alatt álló szemináriumban állítólag homoszexuális kapcsolatok fordultak elő (2004).
Walter Mixa augsburgi püspök következetesen védte a hagyományos családmodellt, és igen súlyos bűnnek nevezte az abortuszt. Az eljárás, ahogyan kikészítették, kísértetiesen hasonlít Pell bíboros esetére (2010).
Johannes Dyba érsek (Fulda) bátran képviselte a hagyományos katolikus felfogást a homoszexualitás, abortusz, interkommunió kérdéseiben, saját püspüktársaival szemben is. 2000-ben, hetven éves korában szívelégtelenség következtében elhunyt.
Gerhard Maria Wagner plébánost linzi segédpüspökké akarta kinevezni XVI. Benedek. Az eredmény itt is médiaterror, a világi média és a “progresszív” püspöki kar összefogásával sikerült a kinevezést megakadályozni (2009).

A világnak az a része pedig, amely nem veszi a fáradságot, hogy tájékozódjon a kérdésben, elhiszi az ellene fölhozott vádakat.
„Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok. Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket.” (Máté 13,14-15)

Szeged, 2019. június

Bálint József