Istenkép Auschwitz után? Botrányos írás a „Toronyirány”-ban

Vallásközi párbeszéd címén: Hittagadásba, istenkáromlásba torkolló holokauszt meakulpázás – mindez magasrangú egyházi méltóságok részvételével
 
Bár folyamatos holo-besugárzásnak vagyunk kitéve, még edzett lelkivilágunknak is sok volt, amit a Szeged-Csanádi Egyházmegye ingyenes magazinjának, a Toronyiránynak 2014.04.25-i számában olvashattunk (felelős kiadó: dr. Kiss-Rigó László püspök, főszerkesztő: dr. Antal Zsolt).
 

Az írás címe: Hol volt Isten Auschwitzban? – ami azt sugallja, hogy Isten seholsem volt. Ami ugye már önmagában is képtelenség. Vagy hiszek Istenben, és akkor azt is hiszem, hogy Isten mindenható, mindenütt ott van, vagy nem hiszek. Harmadik lehetőség – kicsit Isten, kicsit nem – nincs.
 

Az írás bevezetőjében értésünkre adja a szerző, Varga Zoltán: nem elég emlékezni a zsidó nép szenvedéseire, kötelességünk tenni azért, hogy ezt az utókor se felejtse el.Itt szeretnénk közbevetőleg megjegyezni: A világtörténelem során számtalan tragédia történt, amit emberek okoztak egymásnak. Ezek közül számos esemény jóval nagyobb tragédia volt az érintettek számára, mint a zsidók elhurcolása a II. Világháború alatt. Ha most ezt mind reggeltől estig sulykolnánk, csakis attól a nemes szándéktól vezérelve, hogy kortársaink meg ne feledkezzenek ezekről, akkor egyszerűen vége lenne az emberiségnek. Ugyanis nem jutna időnk sem dolgozásra, sem tanulásra, sem egyéb másra. Hogy a cionista világlobbinak milyen céljai vannak a holokauszt-mítosz állandó sulykolásával, tömören foglalta össze a tisztességes zsidó Norman Finkelstein:

„A mítosz kettős hasznot hoz: Egyrészt igen jó osztalékot fizet, másrészt bírálhatatlanná teszi a zsidóságot (Finkelstein: A holokauszt-ipar)”.
 

Az első sorokból megtudhatjuk, „a konferencia résztvevői a miértekre keresték a választ, azaz, ha Isten tényleg mindenható, akkor hogyan engedhette meg, hogy mindez megtörténjen”. Ami ugye megintcsak arra utal, hogy a magasrangú egyházi méltóságok, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspökét is beleértve, kételkednek Isten mindenhatóságában, azaz egyenesen Istenben.
 

Emellett a szerző úgy állítja be az egész témakört, mintha általános társadalmi konszenzus volna a tekintetben, mi az, ami valóban megtörtént, és mi az, ami a háborús propaganda szülötte. Nos, hála internetes világunknak, egyre többen kételkednek a sok kitalált történet valóságában. Ezért is született törvény, melynek alapján gyakorlatilag tilos kételkedni a sok holomesében. Jellemző módon semmiféle törvény nem tiltja kitalált dolgok megtörténtnek történő beállítását, ami azt jelenti, maguk a törvényalkotók is tudják, objektív jogi szabályozás a holokauszt-mítosz menthetetlen összeomlást vonná maga után.
 

Felfordult világ: a Mindenható Istenben szabad kételkedünk, a szentséges holokausztban nem.
 

Bölcskei Gusztáv szemforgató módon talmudista tanítókat idézve állítja, ISTEN BŰNÖS. Nyilván megérdemli a másodszori keresztrefeszítést, nem igaz, Bölcskei úr?
 

Kiss-Rigó László legalább annyiban tompított Bölcskei istenkáromlásán, hogy „Auschwitz után nem az Istenről, hanem az emberről alkotott kép változott meg”. Bár a helyes viselkedés az lett volna, ha föláll, és otthagyja ezt az istentelen, istenkáromló társaságot. De a minimum annyi, hogy az alapvető katolikus álláspontot idézi fel Isten létével és mindenhatóságával kapcsolatban.
 

Török Csaba teológus még Szent Pált, magát a Szentírást is képes volt meghamisítani, csakhogy hajlonghasson a cionisták előtt. „Idézett Szent Pál leveléből, melyben a zsidóság és a kereszténység kapcsolatát az olajfa képével írja le. 
A törzs, amely az ágakat hordozza, a zsidóság, a rá oltott vesszők pedig a kereszténység.”
 
Török Csaba álteológus itt egy csúnya trükköt alkalmaz. Szent Pál igen sok helyen foglalkozik a zsidóság-kereszténység kérdésével, többek között a Rómaiakhoz írt levelének 11. fejezetében. Ezt hamisítja meg Török.

Idézzük itt ezt a néhány sort Pál leveléből:

Tovább kérdem: Vajon Izrael nem értette meg? Már Mózes megfelelt rá: Féltékenységre ingerellek azok ellen, akik nem népem, haragra gerjesztelek az értelmetlen nép ellen. Izajás meg nyíltan mondja: Aki nem keresett, rám talált, fölismert, aki utánam nem járt. Izraelhez azonban így szólt: „Naphosszat a hitetlen és ellenszegülő nép felé tárom karomat.”

Kérdem tehát: vajon Isten elvetette népét? Szó sincs róla. Hiszen én is Izrael fiai közül való vagyok, Ábrahám véréből, Benjamin törzséből. Isten nem vetette el népét, amelyet előre kiválasztott. Nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor Isten előtt felszólalt Izrael ellen: „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat feldúlták, csak én maradtam meg, de nekem is életemre törnek?” S mit felelt rá az isteni szózat? „Meghagytam magamnak hétezer férfiút, aki nem hajtott térdet Baal előtt.” Így most is akad valamennyi a kegyelmi kiválasztás alapján. S ha kegyelem alapján, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem.

Hogyan állunk hát? Amit Izrael keresett, nem érte el, de a választottak elérték. A többiek megátalkodtak, ahogy írva van: Isten mindmáig érteni nem tudó lelket és nem látó szemet, nem halló fület adott nekik. Dávid is ezt mondja: Asztaluk változzék fogótőrré, csapdává, botránkozássá és megtorlássá. Homályosodjék el a szemük, ne lássanak, és nyomorítsd görbére a hátukat. Kérdem tehát: Azért botlottak meg, hogy elessenek? Egyáltalán nem. Vétkükből inkább üdvösség fakadt a pogányoknak, hogy vetélkedésre sarkallja őket. Ha mármost vétkük gazdagítja a világot, és megfogyatkozásuk nyereség a pogányok számára, mennyivel inkább az lesz majd teljes számuk.

Nektek, pogányoknak meg azt mondom: Mint a pogányok apostola, nagyra tartom szolgálatomat, hátha vetélkedésre sarkallom véreimet, és néhányukat elvezetem az üdvösségre. Mert, ha már elvetésük megbékélése a világnak, mi más lesz fölvételük, ha nem élet a halálból? Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is, s ha szent a gyökér, szentek az ágak is. Ha letört is némely ág, s te vad olajfa létedre beoltattál, és részese lettél az olajfa gyökerének és nedvének, ne kérkedj az ágak rovására. Ha mégis kérkednél, tudd meg: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.

Mondhatnád ugyan: Letörtek az ágak, hogy én oltódjam a helyükbe. Ez igaz. A hitetlenség miatt törtek le, te meg a hit által állsz. Ne légy hát fennhéjázó, hanem félj! Ha Isten nem kegyelmezett a természetes ágaknak, neked sem kegyelmez. Értsd meg tehát Isten jóságát és szigorát: szigorát a vétkesekkel szemben, irántad meg Isten jóságát, feltéve, hogy megmaradsz a jóban, különben téged is lenyesnek. S ők is beoltatnak, ha nem maradnak meg hitetlenségükben, mert Istennek van hatalma, hogy újra beoltsa őket. Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók.

Nem szeretnélek benneteket tájékozatlanul hagyni, testvérek, e titok dolgában, nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozzatok. A megátalkodottság csak részben érte Izraelt, amíg a pogányok teljes számban meg nem térnek, akkor majd egész Izrael elnyeri az üdvösséget az Írás szerint: Sionból jön a szabadító és eltörli Jákob gonoszságát. Ez lesz velük a szövetségem, amikor megbocsátom bűneiket. Ők az evangéliumot tekintve ellenségek, a ti javatokra, de a kiválasztás szerint kedvesek, az ősökért. Isten ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományát és meghívását.

Amint egykor ti sem engedelmeskedtetek Istennek, most azonban az ő engedetlenségük következtében irgalomra találtatok, úgy ők is hitetlenek lettek az irántatok tanúsított irgalmasság miatt, hogy egykor majd irgalomra találjanak. Isten ugyanis minden embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin könyörüljön. Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai! (Róm 10,19-11,33)

Mit mond tehát ebben a néhány sorban Szent Pál?

1. Isten nem vetette el az egész zsidóságot, amely részük elfogadta Jézust Messiásnak és Isten Fiának – azaz kereszténnyé vált – megmaradt Isten kegyelmében.
2. Az idők végén a zsidók megtérnek és ez az egész világ számára nyereség lesz.
3. A Jézust elutasító zsidóság a letört olajágak. Tehát a mai talmudista zsidóság semmiféleképp nem hordozhatja a kereszténységet, sőt annak ellensége.
4. A pogányságból megtért kereszténység a beoltott olajág a Messiást hittel váró, Jézust Messiásként implicit módon elismerő (lásd Ábrahám, Mózes, Dávid, próféták, stb.) ószövetségi törzsön.
5. A zsidók is újra beoltatnak a nemes olajfába, ha megtérnek.
6. A megtért keresztények is kiesnek Isten kegyelméből, levágatnak, ha nem maradnak meg a jóban.

Hogy a mai zsidóság lenne a törzs, amelyre a kereszténység a ráoltott vesszők — ezt Török Csaba nem tudja a Szentírásból levezetni (más sem).

A probléma további kifejtése:

J. Rothkranz: 44 tévedés a zsidóságról. 15, Valóban zsidó gyökerei vannak a kereszténységnek?

Megint csak furcsálljuk, hogy egy püspök sem emelte föl szavát a Biblia meghamisítása ellen.

Schőner Alfréd főrabbi szerint a túlélők néha olyan hangokat hallanak, amelyektől félelmet éreznek, megrettennek. Hát ezt nagyon furcsálljuk. Mire utal itt a főrabbi? Mik azok a hangok, amelyektől a túlélők megrettennek? Kár, hogy ezt egy kicsit nem részletezte. Ismerve ugyanis egyes zsidó körök magyarellenes fóbiáját, már attól is megrettennek, ha a Jobbik tiltakozik Magyarország zsidók általi fölvásárlása ellen, vagy szorgalmazza, hogy a parlamenti tagok nyilatkozzanak, rendelkeznek-e a magyar mellett más állampolgársággal.

Hogy mi történt 1944-ben, és ezért kik voltak a felelősek, meghaladná írásunk kereteit. Utalnunk kell azonban néhány alapvető írásra.

• Néhány alapvető bizonyíték a hivatalos holokauszt-ábrázolás cáfolására
• Josef Gärtner nyílt levele XVI. Benedek pápához az egyház és a holokauszt tárgyában
• Kereszténység és holokauszt 2013
• Mihez kezdjünk a „Mér(l)eg” eretnekségével? Ajánljuk olvasóink figyelmébe a megjegyzésekben felsorolt történelmi tényeket.
• Manfred Adler: „Die Söhne der Finsternis – Weltmacht Zionismus = A sötétség fiai – a cionizmus, mint világhatalom”; Miriam kiadó 1975.
  A könyv idézi Dr. Listojewsky zsidó statisztikus 1952-ben tett megállapítását: Hitler uralma alatt 1933-1945 között az összes zsidó veszteség 350 ezer – 500 ezer főre tehető. Idézi tovább J. G. Burg zsidó író könyvét, „Schuld und Schicksal = Bűn és sors”, amelyben Burg leszámol a cionista vezetők háború előtti és alatti kétszínű politikájával. Ezek a vezetők (Weizmann és társai) ahol csak tudták, akadályozták a németországi zsidók megmentésére kidolgozott terveket, melyeket úgy Hitler, mint a nyugati szövetségesek is elfogadtak.

Összefoglalva: Semmiféle konferenciázgatás nem jogosít fel egy keresztényt, főleg keresztény vezetőket hittagadásra, istenkáromlásra. Így fel sem szabad tenni a kérdést, hol volt Isten. Ennél sokkal fontosabb, hol voltak a cionista vezetők?
Hogy a Vatikán, illetve a katolikus egyház hol volt, emelt fővel mondhatjuk: a helyén.

Lásd írásunkat:
Vádak és cáfolatok

Szeged, 2014. május

Bálint József