Tézisek a párbeszédről

Az alábbiakban nem általában a párbeszédről, hanem a Katolikus Egyház által más vallások képviselőivel folytatott párbeszédről írjuk le gondolatainkat. Valódi párbeszéd nincs, soha nem is volt, nem is lesz, nem is létezhet. Ezért ha ebben az írásban párbeszédről szólunk, ezt állítólagos, úgynevezett párbeszédként kell érteni.

• A párbeszéd feltételez valamiféle közös platformot a résztvevő felek között. A párbeszéd hívei szívesen nevezik a kereszténységet, iszlámot, zsidó vallást ábrahámita vallásnak, azt sugallva evvel, hogy sokkal lényegesebbek az azonosságok, mint a különbségek. Árkokat ásóknak, falakat emelőnek nevezik azt, aki hangsúlyozza a kereszténység kiemelkedő, döntő fontosságát. Nos, mi hívő katolikusok, tudjuk, hogy a két, ún. ábrahámita vallás, iszlám és zsidóság, visszautasítja Jézust, mint Isten fiát, mint a világ megváltóját és üdvözítőjét. Ezek a vallások nem vezetnek üdvösségre, sőt, a kárhozatba vezetnek. Ilyen egyszerű. Ábrahámita vallás, és kárhozatba vezet. Természetesen mi földi halandók sohasem tudhatjuk, ki üdvözül. Egyet azonban biztosan tudunk. Egy muszlim és zsidó sohasem üdvözülhet saját hitéből, hanem mindig csak annak ellenére. Saját ábrahámita hite gátolja őt az üdvösség elérésében. Ha egy muszlim saját hittételeivel szembemenve nem adja halálra keresztény hitre tért rokonát, nem vágja le tizenéves gyerekek fejét, mert futballmeccset néztek, nem tekinti rabszolgának a nőket, nem tart rabszolgákat, esetleg üdvözülhet. Ha egy zsidó nem csapja be a gojt, ahogyan azt a talmudista vallás megengedi, nem tekinti őket szamárnak, ahogyan azt a talmudista rabbik tanítják, hanem saját, Isten előtt egyenrangú felebarátjának tekinti, esetleg üdvözülhet.
• Tehát még egyszer: Saját vallását követve csak a katolikus keresztény, más vallású mindig csak saját vallása ellenére, keresztény erények követésével üdvözülhet. Érvényes ez úgy az ábrahámita vallásokra, mint az egyéb vallásokra. Hogy hogyan ítélt Jézus a zsidó vallásról, mint ábrahámita vallásról, érzékelhetjük, amikor ezt mondja: “Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” (Mt 8,11-12)
• A párbeszéd feltételez egy bizonyos fokú egyenlőséget, egyenrangúságot. Nos, egyenlőség, egyenrangúság az egyetlen igaz, az egyetlen üdvösségre vezető vallás, és bármiféle más hamis és kárhozatba vezető vallás között nem létezhet.
• Üdvösségre egyedül a katolikus hit, a katolikus egyház vezet. Egyedül a katolikus egyház nyújtja a bűnbocsánat szentségét a gyónásban. A bűnbocsátó hatalommal fölkent katolikus papra mutatnak Jézus szavai: “Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.(Mt 18,18-19) Ahol túlhangsúlyozzák a párbeszédet, ott ezt elhallgatják.
• Párbeszéd és tanúságtétel egymást kizáró, antagonisztikus fogalmak. Sem Péter, sem Pál apostol nem folytatott párbeszédet, hanem mindig Jézus követését hangsúlyozták, mint az egyetlen utat, mely üdvösségre vezet. Hitvitát természetesen folytattak más vallásúakkal.
• Párbeszédet az igazi pásztorok nem folytatnak, mindig csak a béresek. Bár soha nem tudjuk, mit is mondtak, mindig csak arról szólnak a híradások, hogy párbeszédet folytattak. Tessék mondani, hogyan zajlik le egy ilyen párbeszéd? Mit mondott a katolikus egyház képviselője, erre mit válaszolt a zsidó, muszlim, mit mondott erre a katolikus fél?
• Természetesen én, mint katolikus hívő beszélgethetek zsidóval, muszlimmal hitbéli kérdésekről, ezt azonban nem nevezem párbeszédnek. Főleg nem verem nagydobra és nem csinálok belőle médiafölhajtást.
• Ahol túlhangsúlyozzák a párbeszédet, ott a hittérítés teljesen megszűnik, azt valami idejét múlt fogalomnak tekintik. Pedig Krisztus parancsa ma is érvényes: “Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig. (Mt 28,19-20) Az elmúlt évszázadok során lehettek a hittérítésnek vadhajtásai. Ez azonban azt jelenti, hogy a vadhajtásokat kell lenyesegetni, és nem a nemes fát (a hittérítést) kiirtani.
• A párbeszéd nem Istentől való. “Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mi köze az igazságnak a sötétséghez? Hogyan hozható össze Krisztus Beliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Márpedig mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogy Isten mondja: Közöttük lakom majd és közöttük járok, az Istenük leszek, ők meg a népem. Ezért távozzatok körükből, és különüljetek el tőlük – mondja az Úr -, s tisztátalant ne illessetek. Akkor fölkarollak benneteket és atyátok leszek, ti meg a fiaim és a lányaim lesztek – mondja az Úr, a Mindenható.” (2Kor 6,14-18)
• A párbeszéd arra ösztönzi a katolikus felet, hogy elhallgassa a katolikus hitigazságokat. Ahol napirenden van a párbeszéd, ott elsikkad az egy, szent katolikus anyaszentegyház üdvösségbeli fontosságának kimondása.
• A párbeszéd, különösen a közös ima sérti Isten fenségét. Ha egy katolikus közösen imádkozik valakivel, azt mondja evvel, hogy Isten a más vallásúak imáját is ugyanolyan szívesen meghallgatja, mint a hívő katolikusét, hogy Isten előtt a másik vallás ugyanolyan kedves, mint a katolikus vallás. A közös ima azt sugallja, hogy teljesen mindegy, milyen vallású az ember, és innen már csak egy lépés van oda, hogy teljesen mindegy, hogy hisz-e az ember Istenben, vagy elég, ha jó indulatú, jó szándékú. Ilyen mai világunk. Az emberek lusták, kényelmesek, áltatják magukat, hogy attól, hogy nem járnak templomba, attól még ők hisznek Istenben, aminek a következő fokozata, attól, hogy nem hisznek Istenben, attól még ők jó emberek. A közös ima azt sugallja továbbá, hogy én, mint hívő katolikus sem imám erejében, sem egyházam egyedül igaz, üdvözítő voltában, sem Krisztusban, mint a béke fejedelmében nem hiszek. Ritkán történik meg, hogy az égiek közvetlenül jelét adják nemtetszésüknek, mint ahogyan az Assisiben történt. Az első “imatalálkozó a békéért” 1986-ban volt. 1997-ben Assisit súlyos földrengés rázta meg, két szerzetes a romok között lelte halálát. A második, imatalálkozót1993-ban, a harmadikat 2002-ben rendezték meg. Ezek alkalmával lemondtak a közös imáról, néhány beszéd elhangzása után mindegyik közösség önmagában imádkozott a békéért. Ezek kevesebb médiafigyelmet kaptak, mint az első, és II. János Pál pápához köthetők. 2009 decemberében Assisitől 15 km távolságra volt egy 4,2 erejű földrengés (Marsciano, Corciano települések). A negyedik imatalálkozóra 2011 októberében került sor. Ennek során Benedek pápa hangsúlyozta Jézus Krisztus és a katolikus egyház egyedüli és általános fontosságát. A közös imától ezúttal is eltekintettek, viszont ezen nemhívők is részt vettek [akik, amíg a különböző vallások képviselői önmagukban imádkoztak, nyilván csöndben malmoztak ujjaikkal, teszi hozzá e sorok írója]. Az ötödik, legfrissebb imatalálkozón az 1986-os találkozó megismétléseképp ismét együtt imádkoztak a különböző felekezetek képviselői 2016 szeptember 20-án. Ezúttal az Assisitől légvonalban 70 km-re lévő régióban (Amatrice, Accumoli) volt egy igen súlyos, 300 ember halálát is okozó földrengés augusztus 24-én.  A következő, 6,5 erejű földrengés 2016. október 30-án volt a régióban.
• A katolikus egyház 1950 évig egészen jól megvolt párbeszéd nélkül. A párbeszéd hangsúlyozása, szinte fétisnek tekintése a II. Vatikáni Zsinattal kezdődött, anélkül, hogy a fogalom népszerűsítői vagy az egyszerű hívők tudták volna, mit is jelent valójában a párbeszéd. A párbeszédet folytató, nemkatolikus résztvevők általában vérszemet kapnak, önbizalmuk megnő, tévhitükben megerősödnek, és ha hétfőn párbeszédet folytatnak, kedden már vígan rúgnak egyet a katolikus egyházba. Különösen igaz ez a talmudista zsidó vallásra, amely médiában szerzett befolyásánál fogva könnyen tud gyűlöletet vagy rokonszenvet ébreszteni az egyházzal szemben. A muszlimokkal folytatott párbeszéd gyümölcse, hogy napirenden van a keresztényeknek muszlimok általi legyilkolása világszerte. Amikor XVI. Benedek pápa egy halvány ejnye-bejnye szintű bírálatot mondott a muszlimokra (Regensburg, 2006), a reakció éles, keresztények halálát is okozó tiltakozási hullámot váltott ki a muszlimok részéről, mintegy akaratlanul is igazolva a keresztény oldalról megfogalmazott kritikát.
• A párbeszéd katolikus részről csak a doublethink (kettős gondolkodás) technikájának elsajátításával folytatható. A zsidókkal hétfőn párbeszédet folytató egyházi méltóságok kedden nem látnak, nem hallanak semmit, amikor ugyanazon talmudista személyek a palesztinoknak pestishalált kívánnak, a gojokat pedig szamaraknak titulálják, akik hivatása az Istentől kiválasztott zsidó nép pénzügyi veszteségeinek csökkentése. Lásd: Levél Székely János Püspök Úr részére
• A világ tragédiája az első párbeszéd, amelyet Éva folytatott a kígyóval a paradicsomban. A helyes stratégia a gonosz erőkkel szemben nem a dialógus, hanem az ellenállás. “Szálljatok szembe a sátánnal, és elfut előletek.” (Jak 4,7)
• Ahol túl nagy hangsúlyt kap a párbeszéd, ott a hívők saját hitük alapvető igazságaival sincsenek tisztában.
• A párbeszéd megfelel az Új Világrend (New World Order) ideológiájának: Lehetsz vallásos, de ne vidd túlzásba. Teljesen mindegy, milyen vallású vagy, fő az, hogy a világrend engedelmes alattvalója legyél. A vallások úgyis mind egyformák, mindegyikben egyformán üdvözülhetsz. Alapvető kérdéseket sohase feszegess, főként ne kérdőjelezd meg a világrend legitimitását.
• A párbeszéd lerombolja a keresztény társadalmak természetes, ösztönös védekező képességét. Ahol nagybetűvel írják a párbeszédet, ott tétlenül nézik az iszlám térhódítását.
• Külön fejezetet érdemel az ökumenizmus, a nemkatolikus keresztényekhez fűződő viszonyunk. Úgy gondolom, a legtöbbünk találkozott saját hitét komolyan vevő és erényes, példás életet élő, más vallású keresztényekkel. Ezekhez való viszonyunknál Jézus szavainak kell a zsinórmértéknek lenni. “Ekkor János szólalt meg: «Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött a nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem tartozik közénk.» Jézus így válaszolt: «Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni.»” (Mk 9,38-39) Másrészt, Jézus már főpapi imájában utalt arra, hogy jönnek idők, amikor a keresztények nem lesznek egységben, és már előre imádkozott egységükért: “De nemcsak értük [a tanítványokért] könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. (Ján 17,20-21) “De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem.” ( Ján10,16)
• Egyébként az ökuméne kapcsán is érvényes: Ahol azt túlhangsúlyozzák, ott elsikkadnak a katolikus hitigazságok, ott szemérmesen elhallgatjuk a gyónás szentségét, mint a kegyelem forrását, és a többi szentségeket is. E sorok írója vett már részt ökumenikus istentiszteleten, ahol a protestánsokra való tekintetből nem imádkozták az Üdvözlégy Máriát. Hajszálon múlt, hogy meg ne kérdezzem: a ti bibliátokban nincs benne Gábor angyal köszöntése Mária felé?
• Az ökumenikus istentiszteletek általános üzenete egyébként ez: Nem fontos, milyen vallású vagy. Minden szép és jó, szeressük egymást, Isten mindenkit egyformán szeret. Szóval inkább bohózat, mint istentisztelet. Elgondolkodott egyébként már valaki azon, hogy lehet az, hogy az ökuméne együtt jár lényeges dolgok finom elhallgatásával? Ezek a lényeges dolgok: halál, utolsó ítélet, kárhozat, pokol. Pedig ezek a nemkatolikus keresztények bibliájában éppúgy benne vannak, mint a mienkben. Ugyancsak együtt jár az ökuménével Isten végtelen szeretetének, irgalmának a túlhangsúlyozása. Természetesen Isten végtelenül szeret, és végtelenül irgalmas – annak irányába, aki kéri irgalmát, bűneit megbánja és megpróbálja Isten szeretetét visszatükrözni.
• Az ökuméne, csakúgy mint a vallások közötti párbeszéd, közömbösséghez vezet. Egyrészt a katolikus fél akarva akaratlanul elhallgatja saját vallásának ismérveit, hogy ez az egyház az, amely Jézustól van, az ő titokzatos teste. A szentségek sem kapják meg az őket megillető figyelmet. Másrészt, itt is működnek azok a mechanizmusok, hogy ha mindegy, milyen vallású vagyok, az is mindegy, hogy egyáltalán vallásos vagyok-e. A Vatikán akkora fölhajtással készül a protestantizmus születésének (Luther tézisei) 500. évfordulójára, mintha csak a legnagyobb szentet ünnepelnénk.
• Ahol fontos az ökuméne, ott elhallgatják a protestantizmus negatív hatásait, a jeles képviselők gyarlóságait, gonoszságait (Kálvin). Katolikus írók, akik ezekre rámutattak, feledésre vannak ítélve.
• Noha nincs helye teológiai kérdésekben a párbeszédnek, módszertani kérdésekben tanulhatunk egymástól, praktikus, mindennapi kérdésekben léphetnek föl katolikusok és protestánsok közösen. Például adhatnak ki közös nyilatkozatot az élet védelmében, az ország megóvására a muszlim áradattól, Felszólíthatják a társadalmat a közéletben a keresztény értékek tiszteletére, például, még nem hívő se használja a Mindenható Isten szent nevét pejoratív szókapcsolatban, léphetnek föl együtt a vasárnap szentségének megőrzésére. Figyelmeztethetik közösen a társadalmat, Krisztus parancsai nemcsak a keresztényekre, hanem minden embere érvényesek, és követésük mindenki számára áldást jelent, míg elvetésük átkot. De minden ilyen föllépésnél tudatában kell lennünk, az együttműködés csak praktikus kérdésekre vonatkozik, hitigazságokat, katolikus hitünk egységét és tökéletességét az nem érinti.
• Mindamellett létezhetnek nemkatolikus írások is, melyek mögé mi katolikusok is 100 %-osan fel tudunk sorakozni. Értelemszerűen ezek az írások nem hitünk lényeges elemeit taglalják. Ugyancsak elfogadható, ha egymástól szép énekeket, imákat veszünk át.

Frissítés!

Már fönt volt a honlapon ez az írás, amikor találkoztam egy valódi zsidó-keresztény párbeszéddel, úgy hogy revidiálnom kell álláspontomat, mely szerint nem létezik párbeszéd. Olvasóimat sem szeretném ettől megfosztani, íme:

A párbeszéd hevenyészett fordítása:

Jonassan Gershom rabbi: Zsidóként és rabbiként tudom, hogy Hitler az egyházak által megalapozott antiszemitizmusra épített.
Maurice Pinay: A cionisták a rabbik által megalapozott goj-ellenességre építettek.
Jonassan Gershom rabbi: Ki vagy zárva. Nem vesztegetem az időmet ilyen sztereotíp antiszemita szemétre.
Viszlát!

🙂

Szeged, 2016. október

Bálint József